Vb 2022: sólyomreptetés luxusterepjáróért

Katarban hagyományosan versenyeztetnek tevét, lovat és sólymot, manapság pedig már kísérleti szinten futballistát is. Ami a ragadozó madár kultuszát illeti, a világbajnokságra érkező látogató meglepve tapasztalhatja, hogy milyen erősen meghatározza az ország önmagáról sugárzott képét: a sólyom a katariak nemzeti szimbólumának számít, több helyi papírpénzen szerepel ilyen vagy olyan ábrázolásban, a vb-helyszínek környékén lépten-nyomon felbukkan szobor formájában. Működik természetesen sólyomkórház és -bemutatóközpont is Doha belvárosában, a Szuk Vakif nevű híres piachoz közel pedig kereskednek is az értékes, ötezer riáltól (520 ezer forint) akár négyszázezer riálig (42.3 millió forint) árazott példányokkal. És a madár a helyi sportkultúrának is meghatározó szereplője, rendeznek ugyanis rangos sólyomreptető versenyeket is rendkívül értékes nyereményekért. A katari sólyomtradíciókról Gerzsei Gáborral beszélgettem, aki 2016-tól dolgozott két évig solymászként egy – általa megnevezni nem kívánt – katari állami vezető magántelepén.

„Sporteseményként a verseny négyszáz méteres síkrepülést jelent, külön kategóriában meghirdetve a különböző sólyomfajoknak, illetve hímeknek és tojóknak – avatott be a részletekbe a ma már Európában dolgozó 46 éves szakember, akit az édesapjától látott példa terelt a vadászat és az erdészet világa felé, és bár időközben faipari mérnöki, vadgazda és agrármérnök diplomát is szerzett, a solymászatnál kötött ki. – A győztes az a tulajdonos, akinek a madara a leggyorsabban teszi meg a távot, a fődíj pedig rendszerint egy luxusterepjáró, általában Land Cruiser vagy Nissan Patrol. Az első tíz helyezett kap pénzjutalmat, emellett a siker hatalmas presztízstényező. Nem véletlen, hogy ezekre a versenyekre a környező országokból is érkeznek tehetős arabok, akik körében folyamatos a versengés abban, kinek a sólymai a legszebbek, a legnagyobbak, a leggyorsabbak. A nekem munkát adó katari sejknek körülbelül ötven gyermeke van, a fele fiú, őket idejekorán szerette volna megismertetni a solymászat szokásaival, hagyományaival. Az egyik fiúgyermek, egy futballrajongó huszonhét-huszonnyolc éves fiatalember vezetésével hozta létre új sólyomtelepét, az én segítségemre elsősorban a sólyomállomány fenntartásában és szaporításában számított.”

A katari solymászat múltja interjúalanyom elmondása szerint azokból az időkből eredeztethető, amikor – az olaj felfedezése, majd 1940-es évekbeli ipari kitermelése előtt – a helyi beduin őslakosok még szinte bronzkori körülmények között éltek. Megélhetésüket a gyöngyhalászat, a datolyapálma feldolgozása és a kezdetleges kereskedelem biztosította, ám ha nem akarták leölni húsa miatt az egyébként tejet is adó kecskéiket, előszeretettel vadásztak sólyommal a szintén kitűnően fogyasztható kisebb madarakra. A ragadozót a költözőmadarak őszi vonulása idején lehetett befogni, majd idomítani, akkoriban csak az enyhébb tél során tarthatták Katarban, a nyári hőségben ugyanis elpusztult volna (európai földön találtak arab írásjelekkel felgyűrűzött példányt, ami azt jelzi, hogy valaki visszavárta a fél évre elengedett kedvencét). Ma már ilyen probléma nincs, a rendkívül megbecsült sólyomra a legkorszerűbb környezetben, légkondicionált reptetőtermekben vigyáznak, „évelő” madarat varázsoltak belőle Katarban.

„Ha az arabok sólyomtiszteletéről beszélünk, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a mi sólyomtradícióink is legalább ennyire régiek, a honfoglalás koránál is régebbre nyúlnak vissza – hangsúlyozta Gerzsei Gábor. – Az Emese álmában megjelenő turulmadár, amelytől gyermeket fogant, Álmos vezért, egyes elképzelések szerint a kerecsensólyom Altaj-hegységben honos alfaja lehetett. A december 21-i téli napforduló ősi ünnepe, a kara csun – innen jön a Jézus születésével világosságot hozó karácsony magyar neve – is ehhez a hitvilághoz kapcsolódik, a sólyom menny és föld között szabadon mozog, az isteni magasságban feltöltődik fénnyel, és közvetíti az embereknek.”

Ami a katari világbajnokságot illeti, a magyar solymászt a délutáni sörmeccseket leszámítva a futball teljesen hidegen hagyja, ám a katari viszonyokat megismerve nem csodálkozik a tornarendezéssel megmutatkozó szándékon. Mint fogalmazott: „Tudok a vb-vel kapcsolatos vegyes véleményekről és indulatokról, ugyanakkor megértem, hogy Katar minden eszközzel igyekszik levetkőzni az elszigetelt arab állam imázsát.”