Vb 2022: Ha a Bayern jó, a német válogatott is az – Dárdai Pál

– Ki nyeri a világbajnokságot?
– Ezt majdhogynem lehetetlen megmondani a rajt előtt – indította a Nemzeti Sportnak adott interjúját Dárdai Pál. – Érdemes megvárni az első két csoportkört, utána tisztább képet kaphatunk a csapatokról. Ma még beletrafálni sem könnyű abba, hogy egy hónap múlva ki emelheti a magasba a trófeát. Valami azt súgja, minden válogatottnak két ellenfele lesz: az egyik az éppen vele szemben álló csapat, a másik az időjárás. Láttam szerda este az Omán–Németország felkészülési mérkőzést, mit ne mondjak, nem lettem okosabb. A németek nagy nehezen győztek, de mintha meggyűlt volna a bajuk azzal, hogy az európai hidegből a közel-keleti melegbe csöppentek, ahogy elnéztem, nem bánták, hogy volt ivószünet...

– Finomítsunk akkor az első kérdésen: mely csapatokat sorolja a torna esélyesei közé?
– Már csak a körülmények miatt is a két dél-amerikai topválogatottat, az argentint és a brazilt. Argentína három éve nem kapott ki, ha még egy hónapig megőrzi a veretlenségét, világbajnok... Extra motivációt jelent nekik, hogy ez lesz Lionel Messi utolsó vébéje, ő biztosan felszívja magát, és a társai is mindent megtesznek azért, hogy aranyéremmel a nyakában lépjen le a színről. Az mindenképp bennük van, hogy a döntőig eljussanak.

– Ott kivel találkozhatnak?
– Brazíliával. Vagy Franciaországgal. Esetleg Németországgal. Urambocsá, Portugáliával. De még az is megeshet, hogy Belgiummal. A belgáknak remek labdarúgóik vannak, az utóbbi két-három nagy tornán rendre a titkos favoritok közé soroltam őket, de egyszer sem tudták kihozni magukból a maximumot. Talán még nem késő, bár nincs kizárva, ennek a generációnak ez lesz az utolsó esélye arra, hogy nagyot alkosson. Szimpatikus, ahogy játszanak, jó nézni őket – kíváncsi vagyok, meddig jutnak. A franciák is kiváló minőséget képviselnek, az utánpótlásuk nagyon jó, ha valaki kidől a sorból, tudják pótolni. A portugálok meg olyanok, hogy amikor kell, összekapják magukat, és nyilván Cristiano Ronaldo is újra meg akarja mutatni: ő a legjobb!

– No és a németek?
– Őket sosem szabad leírni! Régi igazság a német fociban: ha a Bayern München jó, akkor a válogatott is az. Márpedig a Bayern belelendült... Sokat várok Hansi Flick csapatától, még akkor is, ha Omán ellen csak a hátsóján csúszva tudott nyerni egy nullára. Az első csoportmeccsén Japánnal játszik, ha nehezen is, de megszerzi a három pontot, ami lökést ad a folytatásra. Arra nem vennék mérget, hogy parádés futball jellemzi majd a nationalelfet, ám arra már mernék egy kisebb összeget tenni, hogy az elődöntőig elküzdi magát, s onnantól már bármire képes. Főleg úgy, hogy nem szoktak elfáradni. Végig nyomnak, darálnak, mennek, mint a gépek – így nőttek fel.

– Berlinben mit tapasztal, a világbajnokság közeledtével emelkedik a fociláz?
– Nem. Az emberek inkább azt várják, hogy megnyíljanak a karácsonyi vásárok... Ettől még megtörténhet, hogy valamelyik árus kihelyez egy nagy tévét, és ott sokan összegyűlnek, de most nincs felfokozott várakozás. Ez bizonyára azzal is magyarázható, hogy nem nyáron rendezik a vébét, azért valljuk be, nem mindegy, az ember hol és hogyan nézi a meccseket, a vízparton, a teraszon, több ezer drukker társaságában a szurkolói zónában csodás napsütésben, vagy a nappaliban betakarózva. Emlékszem, milyen légkör uralkodott itt kétezerhatban, amikor Németország volt a házigazda. Hála az égnek, a berlini mérkőzésekre kaptam jegyeket, óriási élmény volt! Jóllehet, a katari tornának is meglesz a maga varázsa, a nyári vébék alatt nem ittam forralt bort, most fogok... Komolyra fordítva: attól viszont tartok, hogy sok lesz a sérülés. A futballisták, éppen a világbajnokság miatt, jelentős terhelésnek voltak kitéve az elmúlt hónapokban, nem ahhoz vannak szokva, hogy az őszi klubszezon befejeztével még játszaniuk kell a nemzeti együttesben is. Nem véletlen, hogy az utóbbi hetekben egyik labdarúgó dőlt ki a másik után, ha ez így megy tovább, a döntőt hét a hét ellen játsszák le... Nemcsak az izmok, a fejek is fáradtak, ráadásul sokaknak az időjárás okozta nehézséggel is meg kell küzdeniük. Lehet, hogy fittek, ám a labdarúgók sem gépek, képtelenek folyton kiemelkedően teljesíteni. Ne legyen igazam, de szerintem nem egy olyan jelenetnek leszünk szemtanúi, hogy egy játékos sprintel, aztán puff, megszakad. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a vébé után sem nyúlik hosszúra a pihenő... Egy szó, mint száz: féltem a játékosokat.

– Vajon lesz olyan csapat, amelyik meglepi a világot?
– Mindig van egy. A horvátokat sem várták sokan az előző vébé fináléjába – és ha nincs egy-két fura játékvezetői ítélet a franciák elleni mérkőzésen, talán az ezüstnél is fényesebb érmet vihettek volna haza... Ugyanakkor ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy ezúttal nincs lehetőség heteken át tartó felkészülésre, épphogy véget ért a klubidény, máris kezdődik a világbajnokság. Úgy vélem, ez nem kedvez a kevésbé erős csapatoknak, mert nem készülhetnek fel alaposan. Vegyük csak a kétezertizenhatos példát: Bernd Storck még egy alapozást is vezényelt a mieinknek az Eb előtt, és milyen jól néztek ki Franciaországban! Katarban alighanem a pillanatnyi forma dönt majd többnyire, egy meccs akár egy jó megmozduláson is múlhat. Na, ilyenkor számít, hogy egy válogatott hány klasszist tudhat a soraiban.

– Van olyan játékos, akitől sokat remél, akiről úgy véli, „berobbanhat”?
– Mivel a németeket ismerem leginkább, maradnék náluk. Jamal Musialának minden képessége megvan ahhoz, hogy idővel a legjobbak közé emelkedjen, akár már Katarban villanthat. Youssoufa Moukoko szintén sokra hivatott, ő kezdő is volt Omán ellen, de ne feledjük, csak a napokban lesz tizennyolc éves, tőle még nem szabad csodát várni. A helyére egyébként éppen Niclas Füllkrug állt be, aki huszonkilenc évesen ezen a mérkőzésen debütált – megadta a módját, hiszen győztes gólt szerzett. Azt látom, hogy támadásban nincs gond, hátul tűnik kissé sebezhetőnek a Nationalelf, főleg a széleken – Philipp Lahm utódját a mai napig nem sikerült megtalálni. Ettől függetlenül megeshet, hogy a németek lesznek a világbajnokok.

– Nekik szurkol?
– Igen. Néhány éve mégiscsak itt élek... A legfontosabb az, hogy jó focit lássunk. Aki jól játszik, úgyis maga mellé állítja a semleges drukkereket – így volt ez a legutóbbi Eb-n Olaszországgal is. Lenyűgöző volt, ahogy az olaszok „kicsiben” játszottak, mintha a futsalt keverték volna a futballal, sajnálom, hogy Katarba nem jutottak ki.

– Ön útra kel, esetleg szakértőként felbukkan valamelyik mérkőzésen?
– Ó, nem, én szép csendben nézem a tornát. Két helyen leszek megtalálható a világbajnokság alatt: az elején a berlini lakásunk, a végén a zamárdi házunk nappalijában...