Dárdai Pál a válogatottról: A legnagyobb áldozatot Leekens hozta, ott senki nem tudott volna segíteni

A Teljes Terjedelem két műsorvezetője, Baumstark Tibor és Haraszti Ádám Berlinben látogatta meg Dárdai Pált a podcast 500. adásának alkalmából. A beszélgetésben szóba került a kapitányi időszaka is.

„Apu nem akarta, hogy átvegyem (a válogatott irányítását – a szerk.), éppen a közeg miatt. Akkoriban (amikor még aktív futballistaként volt tagja a válogatottnak – a szerk.) olyan terheket tettek a játékosokra, ami nem normális. Egyikünk sem volt olyan, mint most Szoboszlai. Jöttünk haza a magyar közegbe, és szépen ment az önbizalmunk lefelé. Majd a meccseken a 15. percben már jött a lelátóról az ébresztő.”

Georges Leekens egykori szövetségi kapitány megítélése Magyarországon igencsak negatív, Dárdai azonban megvédte a belga szakembert.

„A legnagyobb áldozatot Leekens hozta. Mert ott senki nem tudott volna segíteni. Minden tiszteletem az övé, hogy vállalta, mert az nagyon nehéz volt. Ő feláldozta magát, tudta, hogy az életrajzán ez nem fog sokat dobni. Korrekt módon letolta. Rossi mesterrel jól alakult, összeállít egy jó csapat, és nagyon nagy húzás volt Willi Orbán honosítása.”

Dárdai vitatta azt a felvetést, hogy az akadémiai edzők felkészületlenek Magyarországon.

„Egy 14-15 éves játékost már nem tanítasz meg futballozni, az akadémián csak a többit tudod megtanítani. Az akadémiai edzők jól fel vannak készítve, ugyanaz a program, mint Franciaországban vagy Németországban. A közeget kell átalakítani, a gyerekeknek többet kellene focizni az iskolában.”

Dárdai hozzátette, az edzői munka legfontosabb része, hogy a kerethez alakítsa ki a taktikát.

„Nézd meg, hogy mi van, és rakd össze, ne Guardiolában és a Manchester Cityben gondolkodj, mert akkor vége! A válogatottnál tudtam, hogy mire képesek, csak ezt korábban nem tudták kihozni belőlük. Én partnerként kezeltem őket, de nem voltunk puszipajtások.”

A szakember kitért arra is, hogy milyen nehéz az összehasonlítás.

„Számomra apu miatt az volt az előny, hogy mindent megtanultam, a hátrány, hogy kétszer annyit kell dolgoznom. A fiaimnak még nehezebb, mert a német közegben nőttek fel. Az elején állandóan megkapták, hogy Trainersohn, vagyis az edző gyereke. Megtanulták kezelni, bár Palkó nagyon érzékeny, Marci a kettő között, míg Bencéről lepereg minden.”

És hogy Dárdai Pál a megérzések vagy az adatok embere?

„Az alapján döntök, amit látok. De az adatok segítenek, a Herthánál én voltam az első, aki felvette az edzéseket. Ma már nem létezik edzői szakma pedagógiai érzék nélkül. A mai gyerekek pedig már elvárják a laptopos értékelést. A vezetőedző feladata, hogy a morál és a taktika rendben legyen, mindent egyedül nem tudok megcsinálni, mert beleroppannék. Elég hamar ki is rugdossák az edzőket, mert gyakran olyan elvárások vannak, amiket nem lehet megcsinálni.”