Vb 2022: hamis Velence és 68 ezer forintos vb-labda a dohai plázában

Olasz gondolás kalapban mosolygó dél-ázsiai csónakos segíti hajójába az amerikai szurkolópárt, majd a part menti vaskorlátnak támaszkodók bámész figyelmétől kísérve kihajózik velük a nyílt vízre, a középkori palazzók hangulatát idéző erkélyek, ablakok alá, a pláza mélyébe kacskaringózó kanálisok felé. Kezében ott az evező, a fotókon kötelező kellék, kapaszkodónak is alkalmas, másra azonban nemigen kell: a munka fáradságos részét elvégzi helyette az aranyozott díszítésű csónaktestre épített elektromos motor.

„Velence a világ közepe. [...] Aki a Szent Márk-téren sétál, tudja, hogy sétálása által valahogy funkciót tölt be, ott van, a Szent Márk-téren, a világ közepén, és hagyja, hogy a világ körülötte keringjen” – Szerb Antal 1936-os olaszországi útinaplójából is kölcsönözhette volna mottóját a Villaggio Mall nevű luxusáruház Dohában, a városban, amely minden eszközzel igyekszik a világ közepe lenni. Ha kell, sivatagi labdarúgó-világbajnoksággal, semmiből elővarázsolt csodastadionokkal vagy éppen a messzi „anyavárostól” jó négyezer kilométerre felhúzott mesterséges Velencével. Ráadásul a szemfényvesztés legszégyentelenebb példájaként egy luxusplázába költöztetve, plafonra festett azúrkék égbolt és idilli bárányfelhőcskék alá. Ha valakinek esetleg ezt a kápráztatást már nem veszi be a gyomra, szelídebb ámítást keresve ellátogathat Doha Kanat nevű negyedébe, ahol valódi kanálisok, valódi tarka házak és a Rialto híd valódi utánzata segítenek elhitetni, hogy az európai kultúrkörnyezet némi befektetéssel deportálható.

A SZERZŐ HELYSZÍNI VIDEÓJA

MINIGOLF, GOKART, HOKIMECCS ÉS EGY EBÉD A LUXUSÉTTEREMBEN

A Villaggio Mall a földkerekség egyik leg­előkelőbb bevásárlóközpontja, amely luxusüzletei, exkluzív éttermei és az olasz életérzés mellett gokartozási, minigolfozási lehetőséget is kínál, sőt a kanálisok végében felépített jégpályán alkalmanként hokimeccset és jégtánc­show-t is. „Velencei hangulat, vízi utak és a világ legromantikusabb utazásának egyedülálló élménye” – hirdeti a Kalifa Nemzetközi Stadion szomszédságában található üzletház honlapja, és a helyszínen szerzett meghökkentő benyomások alapján a reklámszöveg kétségtelenül hatásos. Ahogyan a világbajnokságra érkező turisták többsége fenntartások nélkül élvezi az angolok ősi játékát a vadonatúj közel-keleti futballkörnyezetben, láthatóan sokan találnak romantikát abban, hogy velencei díszletek között siklik velük az elektromos műgondola a dohai pláza lágyan fodrozódó vizén.

Eszembe jut világutazó ismerősöm jó tanácsa, aki Katarba indulásom előtt – a steril környezettel, gyorsított ütemű fejlesztéssel, erőltetett gazdasági térnyeréssel kapcsolatos fenntartásaimat érzékelve – azzal biztatott, hogy valószínűleg százhúsz éve, a századfordulós Budapest bámulatos mértékű bővülése és modernizálódása idején is furcsán hatott a kortársaknak a szédületes változás. Azóta fejemben jár az elgondolás, hogy miként akkor a magyar fővárosban vert a szokottnál erősebben a világ szíve, most Katarban lüktet igen hevesen, és szinte minden dobbanással életre kelt egy stadiont, felhőkarcolót, ötcsillagos hotelt.

Próbálom ezzel a kétségtelenül megfontolandó párhuzammal nyugtatni magamat a plázavízben ringatózó műgondolázókat figyelve, de valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy a századeleji pesti virágzást kávéházi feketéje vagy kisvendéglős fröccse mellől szemlélő Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes vagy Krúdy Gyula megértéssel fogadta volna az efféle kultúrcsalást.

A RÖVIDZÁRLAT UTÁNI TŰZVÉSZ TRAGÉDIÁJÁT NEM LEHET FELEDNI

Akik manapság különféle szurkolói pólókban korzóznak az áruházbeli Via Fiorin – mert ilyen is van, míves betűk jelzik a kovácsoltvas kapuíven a Virágok útjának kezdetét –, valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy a helyszínnek szomorú előtörténete van. És itt óhatatlanul kínálja magát a hasonlóság a világbajnokság stadionépítéseit kísérő jelenséggel, a merész álmok hajhászásának súlyos árával, az intenzív növekedéssel járó fájdalmas áldozatokkal, amelyek efféle szélsőségek esetén emberéletekben is mérhetők. Az akkor már hat éve működő Villaggio Mall területén egy sportszerboltban keletkezett rövidzárlat folytán 2012. május 28-án délelőtt 11 órakor hatalmas tűz ütött ki, az épületegyüttesben működő óvodát elzárta a sűrű füst, és hiába próbálták a tűzoltók a tetőn kibontott alkalmi lyukon keresztül kimenekíteni a bent tartózkodókat, tizenkilenc személy, köztük tizenhárom gyermek odaveszett. A tragédia után hónapokig zárva tartott a katari áruházi mű Olaszország, csak hónapokkal később, szigorú biztonsági óvintézkedések mellett nyithatott újra.

A világbajnokság önfeledt heteiben persze nincsenek nyomasztó emlékek, sötét gondolatok, csak a műtenger puha csobbanása, az álmozaikos padlón sétálgató futballturisták kényelmes andalgása és a bankkártyán pihenő katari riálok észrevétlen kiáramlása. Felesleges említeni, mostanság a futball a legédesebb hívószó, amellyel elő lehet csalogatni a bankszámlákról az elköltésre váró temérdek pénzt. A katari tulajdonban lévő Paris Saint-Ger­main hivatalos ajándékboltjának ajtajában Kylian Mbappé alakja várja az elektromos velencei gondola, az üzletsorok előtt közlekedő londoni emeletes műbusz mellett Párizs varázsára is kíváncsi potenciális vásárlókat.

A világbajnokság ajándéktárgyait árusító üzletben is nagy a sürgés-forgás, az árcímkén szereplő összeg láthatólag nem szempont, csak én nézegetem, hogy összeállíthassam alkalmi leltáramat, rögtön forintra fordítva. Hivatalos vb-labda: 68 ezer forint. A labdából replikaváltozat: 17 ezer forint. Vb-mintás póló: 29 ezer forint. Vb-jelvényes baseballsapka és vb-logós műanyag kulacs: egyaránt 14 ezer forint. Eredeti válogatott mez a sportszergyártó által készített változatokból, csapattól függetlenül: 47 ezer forint.

Aprópénz ez itt, észrevehetetlen összeg.

A VILÁG TIZEDIK LEGGAZDAGABB ORSZÁGÁBAN TELIK A SZÓRAKOZÁSRA

Katar a világ tizedik leggazdagabb országa az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) alapján, a mutató 64 770 amerikai dollár. Durva becsléssel azt lehet mondani, hogy egy átlagos katarinak körülbelül három és félszer annyira futja a pénzéből, mint egy átlagos magyarnak. Bátran eljátszhatunk hát a gondolattal, hogy ha lehetőségünk volna rá, felülnénk-e a dohai gondolára a rajzolt égbolt alá.

Ám mielőtt belemártjuk evezőnket az itáliai kultúra mesterséges tengerébe, emlékezzünk Dante Alighieri Isteni színjátékának szavaira: „Ha hazugsághoz hasonlít, ne kezdd el / az igaz szót se, hogyha nem kivánod, / hogy olyat, amit meg se tettél, restelj.”