Meseföldről jöttek… – Vincze András jegyzete

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK! Néhány nappal ezelőtt, egészen pontosan a Szlovénia ellen 1–0-ra megnyert válogatott meccs után írtam, hogy a futballozásnak azért jót tesz az, ha van tét (a görögök elleni 0–0 után csak erősödik ez a tétel), de a győzelem mindig jókor jön. Kicsit dicsértem a Nemzetek Ligáját is, hogy lám-lám, ma már a tornarendszernek hála nincs totyogás, lötyögés, nyűgösködés, de most azért vakarom a fejemet, hogy hol van itt az igazság. Konkrétan a svédek Nemzetek Ligája C-ligás szerepléséből kikerekedő vb-részvétel miatt kopogtatom a klaviatúrát kissé vehemensebben (nehogy má’, ők ott lesznek, a mi A-ligás válogatottunk pedig esélyt sem kaphatott a pótselejtezőre…), mégis meghajtom a fejem azon érvelés előtt, hogy „Na, öcsibogyó, éppen azért jó az NL-szisztéma, mert még a C-seknek is van miért hajtaniuk.”

Mélyebben belegondolva azért savanyú a szőlő… 

Láthattuk ugyebár a magyar válogatott ellen futballozni a törököket, svédeket, bosnyákokat, cseheket (mind utaznak a világbajnokságra – hogy az a…!), és senki sem mondhatja, hogy klasszisokkal jobbak lennének a nemzeti csapatunknál, mert nem azok, sőt… Na jó, most jöhet a riposzt, hogy hát akkor mit mondjanak az olaszok meg a lengyelek, és őszintén szólva, őket is baromira sajnálom a személyes emlékek miatt, mert egyik válogatottat helyszínen láttam világbajnoki döntőt elbukni (1994, Egyesült Államok, tizenegyespárbaj Brazília ellen, vezette: Puhl Sándor), a másik csapatban pedig megannyi ifjúkori kedvenc bűvölt el és meg a futballvarázslattal: Jan Tomaszewski (te jó ég, micsoda kapus volt!), Kazimierz Deyna, Zbigniew Boniek, Grzegorz Lato – ma a hajdani klasszisukkal mindannyian beférnének bármelyik világbajnoki címre esélyes csapatba.

Szóval, van hiányérzet bőséggel, annak tükrében főleg, hogy az idei világbajnokságra, a felduzzasztott mezőnybe csak tényleg a leg-leg-legbalszerencsésebb válogatottak nem jutottak ki, ám hozzáteszem, azért a szervezők is megehetik a kalapjukat, hogy Európát erősen hátrányos helyzetbe hozták ezzel az újkori kvalifikációs módszerrel. Országnév említése nélkül azért kíváncsi leszek arra, hogy a „meseföldről” érkező válogatottak mit produkálnak majd a gőzhengerfutballra képes német, holland, angol, spanyol, francia, portugál tizenegy ellen.

Addig is maradtam elkeseredett tisztelettel a sok millió futballsirató, bánatos és a kis létszámú vb-t rajongó focibolond egyikeként…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!