Brazil stílus ma – Vincze András jegyzete
Ábrándos kép él a focirajongóban a brazil labdarúgásról. Na, ja! A gyerekkori egyszemélyes gombfocizásban azért a Ferencváros mindig megverte Brazíliát; emitt Branikovits László és Füsi János csúszott a parketten, amott Pelé és Jairzinho, de a zöld korongok mindig jobbak voltak, mint az aranybarnák… Később aztán Sao Paulóban láthattam életem egyik legdurvább meccsét: arrafelé a hátvédek már-már vulgárisan aprították a csatárokat, nézni is fájt azt a rombolást, s bizony a játék minősége momentumokban sem emlékeztetett a videóösszeállításokban marketingelt joga bonitóhoz. Ott lehettem aztán 1994-ben a Puhl Sándor vezette vb-döntőn, s csak azért nem írtam le (eddig) soha, hogy a 0–0 csalódást jelentett, mert a mai futballhoz és játékosokhoz képest űrbéli klasszisok „untatták” a pasadenai Rose Bowl 94 194 nézőjét (és még sok százmilliónyi embert a tv-készülékek előtt). Teszem is hozzá: a harminckét évvel ezelőtti torna fináléjában a brazilok jelenkori olasz szövetségi kapitánya, Carlo Ancelotti is ott volt a vesztes oldalon lévő válogatott szakmai stábjában Arrigo Sacchi segítőjeként, s utána lett belőle a világ egyik legsikeresebb klubedzője – most Brazíliával kellene eljutnia az aranykapuig, ami nem ígérkezik könnyű kihívásnak.
Ennyi nosztalgikus bevezetés után ugorjunk is fejest a jelenbe: ha a futballrajongói igényeket veszem alapul, a brazil játéknak egyszerre kell(enne) a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évekhez hasonlóan légiesnek, eközben mégis keménynek, sőt, időnként durvának, valamint a kilencvennégyes vb-győztes válogatotthoz hasonlóan pragmatikusnak lennie. Nem csekély elvárás. Ugyanakkor a mostani felhígított mezőnyben, a gyakorta rém rossz stílusú, a minőségi futballhoz szokott szemnek csetlő-botló játékot hozó világbajnokságon a legnehezebb dolga a hagyományos motívumokat erőltető válogatottaknak van, leginkább azért, mert a rohanós ügyetlenség elnyomja a kreativitást.
Ezen a tornán (kevés kivételtől eltekintve) nem lehet spiccel pöcizgetni, okszizni, alápörgetni – a szögmérővel, vonalzóval és a hatvédős (lásd a hétfő esti japán védvonalat) taktikai habarccsal tervezett futballimitáció erre semmi lehetőséget sem ad.
Furcsa ezt leírni, de hozzá kell szokni ehhez is: ma Brazília–Japán 2–1 – a 95. percben szerzett góllal.
S bizony a hosszabbításig szenvedni kellett.
Minden szempontból…
Fényesebb a láncnál – akard! Kamler János jegyzete
