Ivica Skelin: A legfontosabb a gyorsaság és a szervezettség

– Hogyan jött a paksi lehetőség?
– Beszéltem az ügynökömmel, aki Magyarországon képvisel, szólt, hogy edzőt keres a Paks, elküldte az önéletrajzomat, találkoztam Gulyás Róbert szakosztályvezetővel, mondta, hogy szeretnének szerződést kötni velem. Mindig így zajlik a folyamat, kimegy az önéletrajzom, kiértékelik, valaki megfelelőnek találja, és belevágunk a munkába.

– Mi a véleménye a magyar kosárlabdáról és a bajnokságról?
– Teljesen rendben van, a válogatott rendre ott jár az Európa-bajnokságon, vagy legalábbis a közelében. A Falco folyamatosan jól szerepel a Bajnokok Ligájában, legutóbb a négy közé jutott a FIBA Európa-kupában, a Szolnok is majdnem továbbjutott a csoportjából a BL-ben. Egyre versenyképesebb a magyar liga, jobb külföldi játékosokkal és növekvő büdzsével.

– Hosszú edzői karriert tudhat maga mögött – mely eredményeire a legbüszkébb?
– Magyarország lesz az ötödik ország, ahol dolgozom Horvátország, Belgium, Hollandia és Lengyelország után, eddig mindenhol értem el valamit. Ez néha nem trófeákban nyilvánult meg, hanem például abban, hogy harcban voltunk a címekért, esetleg elkerültük a kiesést. Ha a győzelmeket nézzük, Hollandiában voltam bajnok és kétszer kupa-, egyszer Szuperkupa-győztes, Belgiumban kupát nyertem és kétszer voltunk bajnoki döntősök az Antwerp Giantsszel, csak nem tudtuk felülmúlni az aranykorát élő Oostendét. A Splittel onnan, hogy majdnem kiestünk a másodosztályba, eljutottunk az Adria-liga élvonaláig. Lengyelországban az egyik legkisebb költségvetésű klubot, a Torunt a rájátszásba vittem. Ha van pénzed és szervezett háttered, küzdhetsz a legmagasabb célokért, de előfordul, hogy erre nincs lehetőséged. Bízom benne, hogy Magyarországon is sikerül valamilyen eredményt felmutatnom.

– Miért Belgiumban kezdődött a pályafutása?
– Fiatal edzőként részt vettem egy programban Splitben, és egy Belgiumban dolgozó kollégám javasolta, hogy menjek ki segédedzőnek, így kerültem a profi világba. Három és fél, négy éven át dolgoztam az élvonalban, aztán 2005-ben vezetőedzőként tértem vissza Splitbe, tehát sokat segített nekem a belgiumi időszak, megadta az esélyt a folytatásra.

– Mennyire volt kemény a horvát szövetségi kapitányi poszt?
– Nagyon… Amikor odakerültem 2017-ben, a FIBA éppen olyan időpontokra rakta a világbajnoki selejtező mérkőzéseket novemberre és jövő februárra, amikor a legjobbak, az NBA-ben és az Euroligában szereplő játékosok nem léphettek pályára klubkötelezettségeik miatt. Ráadásul generációváltás is zajlott, és mivel az igazán ismert kosarasaink nem állhattak rendelkezésre, ez az időszak rendkívül stresszes és nem épp sikeres volt nekem.
 

– Miért küszködött az elmúlt években a horvát válogatott?
– Nincsen elég tehetségünk, az akadémiák nem nevelnek ki elegendő számú jó játékost, ahogyan korábban. Elveszett a folytonosság, amint a nyolcvanas években születettek, Ukic, Tomas, Zoric, Tomic vagy Bojan Bogdanovic befejezték a válogatott szereplést, a kilencvenes korosztály pedig már nem volt annyira erős, főként mert a legjobbjaink, Hezonja, Saric és Zubac az NBA-ben profiskodtak – egy hiányzó is érvágás lett volna, de ők hárman voltak. Most már Hezonja és Saric is Európában játszik, a többiek egyre tapasztaltabbak lettek, így megint jó kis csapatunk van.

– Mi az edzői filozófiája?
– Azt szeretem, ha a csapatom szervezett kosárlabdát játszik, ha tudja, mit kell csinálnia támadásban és védekezésben. A gyors, de nem rohanós kosárlabdát képviselem, fontos, hogy mindkét oldalon tisztában legyünk azzal, mit akarunk, legyenek meg a világos szabályok. Támadásban lényeges a csapatjáték, hogy mindig megtaláljuk a szabad embert, míg védekezésben küzdenünk kell egymásért.

–  Térjünk vissza a Pakshoz: mikor kezdik meg a felkészülést?
– Az első edzés augusztus tizedikén esedékes, három nappal korábban orvosi vizsgálatokkal indulunk.

– Benke Szilárdnak és Eilingsfeld Jánosnak szánja a legfontosabb szerepet?
– Igen, és azt hiszem, a magyar mag rendben van, nem tervezek benne változtatást. János, Szilárd és Révész Ádám hozza a tapasztalatot és a minőséget, ahogyan eddig. Krivacsevics Márkótól többet várok, míg Halmai Dánielnek meg kell értenie, hogy bár még mindig fiatal, múlik az idő, látnom kell rajta a fejlődést, hogy több lehetőséget kaphasson. Ambiciózusabbnak kell lennie, hiszem, hogy képes előrelépni, sokakkal beszéltem róla, akik nagyon tehetségesnek tartják. Géringer Gergőnek és Nagy Dánielnek elsősorban maguknak kell bizonyítaniuk.

– Hány külföldi játékos leigazolását tervezi?
– Négyet, már több mint egy hónapja figyeljük a piacot. Hamarosan várhatóak is hírek az érkezőkről, ahogyan az előző évadban, irányítót, hátvédet, bedobót és centert keresünk.ogyan az előző évadban, irányítót, hátvédet, bedobót és centert keresünk.