Szeged: a bravúros bennmaradás története – férfi kosár NB I

NEHÉZ ÉS IDEGŐRLŐ évadot zárt a férfibajnokságban szereplő SZTE-Szedeák, amely az utolsó pillanatban kerülte el a kiesést. Az alapszakaszt októberben két győzelemmel kezdő gárda a folytatásban 24 meccsből mindössze ötöt nyert meg, így az utolsó helyről vágott neki a bennmaradásért vívott küzdelemnek a playoutban (a 14 csapatos élvonal 9–14. helyezettjei újabb tíz mérkőzést vívtak egymással a végső sorrend meghatározása érdekében). 

„Fizikailag és mentálisan is nehéz és megterhelő volt ez az évad – mondta lapunk megkeresésére Kerpel-Fronius Gáspár, a szegediek 27 éves csapatkapitánya. – Bár jól indult az idény, rosszul folytatódott, jöttek a sérülések, egymás után hét vereség és egy olyan rossz periódus, amiből szinte nem is tudtunk kikecmeregni. Az elvesztett meccsek után és ellenére is éreztük, több van bennünk. A januári személyi változtatás tulajdonképpen elkerülhetetlen volt. Simándi Árpádot Szegeden nagy tisztelet övezi, szereti mindenki és jó edző, sajnáltam én is, hogy így történt, de ez is a profi sporthoz tartozik. Mindig minden edzőváltás új impulzusokkal jár, a kemény munka folytatódott Andjelko Mandiccsal is, s talán a legfontosabb változást abban éreztük, hogy gyorsabbak lettünk, többet futottunk, a tranzíciós játékunk feljavult és jól is állt nekünk ez a stílus.”        

Az áprilisban rajtoló playoutot az utolsó helyről kezdő Tisza-parti együttes szinte reménytelen helyzetben volt, de mint azt a bajnokság ezen szakaszát átlagban 8.2 gólpasszal a mezőny legjobbjaként záró hátvéd is elmondta, a társaság nem csüggedt, hitt abban, megőrizheti élvonalbeli tagságát.    

„Ugyan két szoros, végjátékban elszenvedett vereséggel folytattuk az alsóházban, az első győzelmet követően úgy éreztük, meg tudjuk csinálni, ráéreztünk, hogy elég jók vagyunk a bennmaradáshoz – folytatta Kerpel-Fronius, aki a szerb Vuk Vulikics április eleji sérülése után sokkal több percet töltött a parketten, mint előtte. – Egyénileg sem volt könnyű az évad számomra, augusztusban vállsérülést szenvedtem és egy hónapot kihagytam, aztán januárban megint ez történt. Vuk, aki kulcsjátékosunk volt és ragyogó formában játszott márciusban, is kidőlt, de szerencsére nem volt időm agyalni azon, hogy így nekem sokkal nagyobb lesz a szerepem, Mandics pedig bízott bennem. A kulcs az volt a playoutban, hogy mindenki alárendelte az egyéni érdekeit a csapat sikerességének.”      

Az utolsó fordulóban a Szeged a Zalaegerszeget fogadta, s le is győzte, így a zalaiak kiestek (47 év után…), míg a 12. helyen végző Tisza-partiak maradtak az A-csoportban. Ami a következő idényt illeti, a hátvéd elmondta, sokan távoztak, és közben több fiatal érkezett. 

 „Noha még csak alakul a keret, bízom benne, hogy két ilyen körömrágós évad után jövőre nem kell olyan izgalmakat átélni, mint az előző két idényben” – tette hozzá a csapatkapitány.