Laros Duarte: Szeretnénk, hogy az egész ország nagy bulit csináljon a vb-ből

– Tűkön ül?
– Nehéz szavakba önteni, mennyire izgatott vagyok – mondta a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában Laros Duarte, a Zöld-foki-szigetek 28 éves középpályása, akit a Puskás Akadémiából válogattak be. – Hihetetlen érzés volt, amikor októberben kijutottunk, de az ünneplés után rögtön elkezdtem a feladataimra figyelni, hiszen a lehető legjobb formában akartam érkezni a tornára. Keményen dolgoztam, próbáltam mindent megtenni azért, hogy készen álljak. Most pedig, hogy már tényleg itt van a vb, egyre jobban érzem a felfokozott hangulatot. Nem idegesség ez, sokkal inkább várakozás. Egy teljesen új kaland lesz számomra – és persze mindenkinek a csapatban, hiszen hazánk először szerepel világbajnokságon.

– Mit jelent ez az alig félmilliós lélekszámú Zöld-foki-szigeteknek?
– Nem is tudom, át lehet-e érezni, mit ad a nemzetünknek ez a torna. Nagyon kicsi ország a miénk, sokan talán azt sem tudják, hogy létezik. Most viszont, hogy kijutottunk a világbajnokságra, az emberek elkezdik megismerni a hazánkat, ami fantasztikus érzés, olyan, mintha végre felhelyeztük volna magunkat a világtérképre.

– Ezzel egy generációs álom vált valóra?
– Amit elértünk, sokkal több szimpla sporteredménynél. Rengetegen mondják, hogy talán ez az ország fennállásának legnagyobb sikere. Nyilván a függetlenség kiharcolása a legfontosabb történelmi eseményünk, amit nem lehet felülmúlni, hiszen korábban portugál gyarmat voltunk, de utána szerintem közvetlenül a világbajnoki kijutás következik. Mindenki futball-lázban ég, ekkora figyelem még soha semmire sem összpontosult odahaza. 

– Hogyan tudott egy ilyen kis ország odaférni Afrika legjobbjai közé?
– Biztosan nagy a szerepe annak, hogy sok játékosunk Európában nőtt fel. Több portugáliai, franciaországi, hollandiai születésű srác tagja a csapatnak – köztük én is. Az afrikai futballra általában az erő és a sebesség jellemző, mi viszont inkább szeretnénk birtokolni a labdát, játszani akarunk. Ez különböztet meg minket sok más afrikai csapattól.

– Válogatott csapattársa, Stopira lapunknak korábban azt mondta, hogy a zöld-foki-szigeteki futballt inkább brazil és portugál hatások érték, mint tipikusan afrikaiak.
– Ez így van. Sok a technikás futballistánk, aki szeret cselezni, látványosan játszani. Ha valaki nézi majd a világbajnoki meccseinket, garantálhatom neki, nem a hosszú labdák és a fejpárbajok lesznek túlsúlyban. Engem is inkább a lezser mozdulatok jellemeznek, mintsem a rakkolás. Ez talán nem meglepő annak fényében, hogy gyerekként imádtam a Barcelonát és a tiki-takát, a spanyol futballt szeretem a mai napig legjobban.

– Van egy tippem, melyik vb-meccset várja a legjobban…
– Hatalmas élmény lesz az összes, de a spanyolok elleni igazán különleges lesz, az egyik álmom válik valóra. Persze a továbbjutás szempontjából nem bántuk volna, ha gyengébb ellenfelet húznak nekünk az első kalapból, de közben meg fantasztikus lesz a világ legjobb válogatottja ellen pályára lépni – merthogy szerintem ez napjainkban a spanyol.

– Csoportjukban Uruguay és Szaúd-Arábia szerepel még. Hogyan látja az esélyeiket?
– Uruguay is rendkívül erős, úgyhogy Szaúd-Arábia ellen lehet a legnagyobb esélyünk, bár egy világbajnokságon bármi megtörténhet, éppen ez benne a szép. Ráadásul most több harmadik helyezett is továbbjuthat a kieséses szakaszba, jobbak a kilátásaink. Reálisan kell gondolkodnunk, miközben álmodni is szabad. Biztosan rengeteg feledhetetlen élménnyel leszünk gazdagabbak. Talán még a Kamerun elleni hazai selejtezős mérkőzést is sikerül felülmúlni.

– Beavat minket a részletekbe?
– Az a meccsünk volt a kijutásunk kulcsa. Egy ponttal vezettük a csoportot Kamerun előtt. Tudtuk, ha kikapunk, szorult helyzetbe kerülünk. A felkészülés hetében hatalmas volt a feszültség, mindenki érezte, mekkora lehetőség kapujában állunk. Emlékszem, az egész sziget megmozdult, nagyon olcsók voltak a jegyek, megtelt a stadionunk. Az első félidőben még a kispadon ülve is rettenetesen idegesek voltunk, rágtuk a körmünket, nehogy Kamerun vezetést szerezzen. Aztán mi lőttünk gólt, és mindenki megőrült: az emberek berohantak a pályára, mintha megnyertük volna a világbajnokságot. Életem egyik legerősebb érzelmi hullámvasutazása volt az a meccs, libabőrös leszek, ha rá gondolok.

– Mindezt együtt élte át testvérével, a Ludogorecben szereplő Deroyjal, aki szintén tagja a világbajnoki keretnek.
– Elképesztő, hogy az öcsémmel ott lehetünk a világbajnokságon. Gyakorlatilag mindent együtt csinálunk gyerekkorunk óta. Pici srácokként ugyanazokat az álmokat kergettük, ugyanazokat a meccseket néztük, együtt edzettünk. Annak idején mindketten a Sparta Rotterdamban kezdtünk, később én a PSV második csapatába kerültem, majd külföldre szerződtem. Az is közös bennünk, hogy külföldön futballozunk, hiszen ő most Bulgáriában, a Ludogorecet erősíti, míg én a Puskás Akadémia játékosa vagyok. A válogatottnál sokszor osztanak minket egy szobába, rendkívül szoros a kapcsolatunk. A többiek ikrekként emlegetnek bennünket, sülve-főve együtt lógunk. Már-már természetesnek tűnik számunkra, hogy mindketten tagjai vagyunk a válogatottnak, miközben tudjuk, mennyire különleges, hogy két testvér ugyanazt az álmot váltja valóra egy világbajnokságon. Gondolhatják, mi mehet otthon, a családunk nagyon szorít értünk, a szüleink a meccseinken is ott lesznek, Hollandiából repülnek az Egyesült Államokba.

– A válogatottból senki sem játszik a Zöld-foki szigeteken, a többség nem is az ország szülöttje. Mennyire összetartó a válogatott közössége?
– Erősebb a kötelék, mint azt sokan gondolnák. A többség Portugáliában nőtt fel, vannak Hollandiában élő srácok, és természetesen olyanok is, akik a szigeteken. Ami engem illet, a szüleim fiatalon költöztek Európába, anyukám ment először, apukám pedig követte, és családot alapítottak. Nem véletlenül telepedtek le Rotterdamban, jelentős zöld-foki-szigeteki közösség él ugyanis a kikötő miatt a városban, sok tengerész költözött oda a jobb élet reményében. Noha sokak családjának van hasonló története a válogatottból, a közös gyökerek mindennél fontosabbak, bárhol is születtünk, mindenki zöld-foki-szigetekinek érzi magát. Olyanok vagyunk, mint egy család. A legtöbben beszéljük a kreolt – ez portugál alapú nyelv, némi francia hatással –, a kultúránk és a mentalitásunk is összeköt minket.

– Hogyan jellemezné a zöld-foki-szigeteki nemzeti sajátosságokat?
– Ha egy szóval kellene összefoglalnom: életöröm. Történjen bármi, nálunk mindig szól a zene, rendre találunk apropót az ünneplésre. A meccseink előtt tipikus helyi stílust szoktunk hallgatni, amit gyors és energikus ritmusok jellemeznek, tökéletesen illik a mérkőzéseink elé hangolódásképpen. Biztosak lehetnek benne, hogy ha nyerünk egy meccset, úgy ünnepelünk majd, mintha megnyertük volna a vb-t. Nehéz lesz nem túlzásba vinni a mulatást, de ilyen a hozzáállásunk az élethez. Szeretnénk sok örömet szerezni a hazánknak, hogy az egész országban nagy buli legyen a világbajnokság.

VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
CSOPORTKÖR, 1. FORDULÓ
H-CSOPORT
18.00: Spanyolország–Zöld-foki-szigetek, Atlanta (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban! 
Kedd, 0.00: Szaúd-Arábia–Uruguay, Miami (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!