Anglia–Argentína: nem is meccs, már-már háború
Tekintélyes múltú, hatalmas rivalizálásokból nincs hiány a világ futballjában – az Anglia–Argentína párosítás is ilyenné vált az elmúlt száz évben. Emlékezetes mérkőzések, politikával átitatott sérelmek a pályán és azon kívül. Az érzelmek kizárása szinte lehetetlen, a feszültség garantálva, a végkifejlet pedig általában valamelyik fél számára „gyilkos”... Néhány feljegyzés szerint a 19. század végén – mint sok más helyen a világban – az Argentínában élő angol lakosság kezdte el „megfertőzni” az országot a labdarúgással. Az angol klubok aztán az 1900-as évek első felében többször is túráztak Dél-Amerikában, így Argentínában is, ám a válogatottak egészen 1951-ig nem csaptak össze egymással, aztán Londonban, a Wembley-ben létrejött az első találkozás, a hazaiak Stan Mortensen vezetésével 2:1-re nyertek.
1966: rendőr a pályán
Az első nemzetek közötti tétmeccsre 1962-ben, a chilei világbajnokságon került sor, sima 3:1-es angol siker született, a vereséggel a dél-amerikai együttes búcsúzott is a viadaltól. Négy évvel később viszont már negyeddöntős ki-ki mérkőzést vívott egymással a két csapat, talán ennek is köszönhető, hogy botrányba fulladt az összecsapás, bár nem szakadt félbe, nem sok kellett hozzá. A meccset Geoff Hurst találatával az angolok nyerték meg, az argentinok azonban már a lefújás után azt harsogták: meglopták őket. Történt, hogy a dél-amerikaiak csapatkapitánya, Antonio Rattín egy általa vitatott ítélet után odament a német játékvezetőhöz, és kapitányi karszalagjára mutogatva jelezte, beszélni szeretne vele. Rudolf Kreitlein másodszor is figyelmeztette a játékost, majd kiállította, utólag ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, nem tetszett neki, ahogy a futballista fellépett vele szemben, sőt, ahogy nézett rá… Az argentin ezek után nem akart lemenni a pályáról, végül a rendőröknek kellett a gyepre menniük érte, és levezetniük. Az angol lapok az összecsapás után úgy magyarázták a kiállítást, hogy a labdarúgó csúnyán beszélt a játékvezetővel, a bibi csak ott van, hogy Antonio Rattín csak spanyolul tudott, Rudolf Kreitlein – akit szintén a rendőrök menekítettek le a gyepről – pedig németül, így mindenképpen kommunikációs gátak voltak a játékos és a spori között. Anglia továbbjutott, és megnyerte hazai környezetben a világbajnokságot. Az angolok szövetségi kapitánya, Alf Ramsey a meccs után nem engedte, hogy játékosai mezt cseréljenek az ellenféllel és egyszerűen állatoknak titulálta az argentinokat.
1982: Fegyverropogás
Nem lehet függetleníteni az argentinok és az angolok összecsapásait az elmúlt jó negyven évben az 1982-es háborútól, amelyet a Falkland-szigetekért vívott a két ország. Az angol fennhatóság alatt álló területet az argentinok is magukénak tudták, és április 2-án partra szálltak az Atlanti-óceán déli részén található szigetcsoporton. Anglia csapatokat küldött a térségbe, 74 napos fegyveres konfliktus kezdődött, amelynek végén a britek visszaszerezték a területet. Két argentin világbajnok, Osvaldo Ardiles és Riccardo Villa a Tottenham Hotspur sztárjaként élte meg a háborút, a londoni klubbal FA-kupát is nyertek. Ardiles a kupadöntőben már nem szerepelt, korábban csatlakozott az 1982-es vb-re készülő válogatotthoz, és onnan már nem tért vissza a Spurshöz, azt nyilatkozta, nem tudna olyan országban játszani, amely hadban áll a hazájával. A Tottenham szurkolói hiába álltak ki mellette többek között egy molinón üzenve is („Az argentinok megtarthatják Falklandot, mi meg Ossie-t”), Ardiles a francia PSG-be igazolt.
„Olyan, mintha két bátyám verekedett volna össze. A szülőhazám háborúzott azzal az országgal, amely befogadott” – nyilatkozott az argentin sztár, aki egy év párizsi kölcsönjáték után visszatért a Tottenhamhez, és 1988-ig a londoni együttesben profiskodott.
1986: „Isten keze”
Megloptak minket!” – harsogták a lapok a mexikói vb argentin–angol negyeddöntője után, csak ezúttal nem a dél-amerikaiak, hanem a szigetországiak… Diego Maradona ezen a találkozón rúgta meg az évszázad gólját, saját térfeléről megindulva hagyta faképnél az angol bekkeket, majd Peter Shiltont is kicselezve az üres kapuba lőtt. Ez volt a második találata, mégsem erről beszélnek manapság az emberek. Az elsőnél ugyanis egy magasan érkező labdáért együtt ugrott a nála egy fejjel magasabb kapussal, és bal kezével a kapuba ütötte. A tunéziai játékvezető, Ali Bin Naszer megadta a találatot. Gary Lineker hiába szépített, Argentína jutott a négy közé, később Maradona arra jutott, hogy a kézzel szerzett kedvesebb neki („kicsit Maradona fejével, kicsit Isten kezével”), mint a második gólja, és ezzel a győzelemmel sikerült némi elégtételt venni az elvesztett háborúért, amelyben szerinte az angolok úgy öldösték honfitársait, mint a kismadarakat…
1998: hősök és a „hülyegyerek”
Sokan talán már csak úgy ismerik Diego Simeonét, mint az Atlético Madrid argentin mesterét, aki néha többet mozog a kispad előtt, és jobban beleéli magát a meccsbe, mint egy-egy játékosa a pályán. A kiváló szakember egykor minden hájjal megkent középpályás volt, aki az 1998-as franciaországi vb-n, a legjobb nyolc közé jutásért vívott összecsapás 92. percében hátulról földbe döngölte az angol labdarúgás üdvöskéjét, David Beckhamet. A Manchester United 23 éves sztárja a földön hasalva jobb lábával belerúgott az argentin vádlijába, a játékvezető törlesztésért kiállította. A megfogyatkozó angolok a hosszabbításban Sol Campbell révén gólt szereztek, de nem adták meg, mert Alan Shearer ütközött az ellenfél kapusával, Carlos Roával, aki aztán a tizenegyespárbajban hős lett, két angol lövést is hárított. A szigetországi lapok leszedték a keresztvizet David Beckhamről, elég csak a Daily Mirror szalagcímét felidézni: „Tíz heroikus oroszlán és egy hülyegyerek…”
2002: David Beckham revansa
Négy évvel később Szapporóban, a japán–dél-koreai közös rendezésű vb-n Anglia elégtételt vett. A csoportkörben az első félidő 44. percében az amerikai válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Mauricio Pochettino buktatta az egyébként nagyot homorító, az 1998-as meccsen remek szólógólt szerző Michael Owent, jöhetett a tizenegyes. A labda mögé David Beckham állt, és leküzdötte a hatalmas lelki terhet, teli rüszttel bombázott a kapuba – Anglia továbbjutott. A két együttes azóta nem találkozott tétmérkőzésen, felkészülési összecsapáson is csak 2005-ben Genovában, azon 3–2-re Anglia nyert. Szerdán, Atlantában a korábbiaknál is fontosabb találkozón csapnak össze az argentinok és az angolok – kesztyűs kézre egyik oldalon sem lehet számítani…
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
ELŐDÖNTŐ
21.00: Anglia–Argentína, Atlanta (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban
