„Ha Messi sír, vele sír egész Argentína” – Martin Mazur szerint ez a válogatott már közelebb áll a mítoszhoz, mint a valósághoz
– Több világbajnokságot is végigkövetett már újságíróként. Hová helyezné ezt az Argentína–Egyiptom mérkőzést Argentína történetének legdrámaibb vb-találkozói között? Mi tette ennyire különlegessé?
– Ha nem számítjuk a tizenegyespárbajokat, akkor drámaiságát tekintve ez minden idők egyik legdrámaibb mérkőzése volt, és kétségtelenül Argentína történetének legnagyobb fordítása. Csak a 2022-es Argentína–Franciaország világbajnoki döntőt és az 1990-es Brazília elleni nyolcaddöntőt sorolnám elé. A legkülönlegesebb az volt, hogy egy olyan csapatot láttunk, amely egyszerűen soha nem adja fel. Világbajnokok, mégis úgy futballoznak, mintha még semmit sem nyertek volna. Akkor is történelmet írnak, amikor erre senki sem számít. Papíron ez a mérkőzés nem ígérkezett emlékezetesnek, most mégis örökre bevonult a közös emlékezetünkbe.
– Tizenegy perccel a vége előtt még kettő-nullára vezetett Egyiptom, Argentína azonban három gólt szerezve fordított. Mi teszi ezt a válogatottat képessé arra, hogy ilyen helyzetekből is felálljon?
– Ez a DNS-ük része – de nem általában az argentin futballistáké, hanem ennek a konkrét játékoscsoportnak a sajátossága. Hogy érzékeltessem: Argentínának korábban soha nem sikerült egyszerre világbajnokságot és Copa Américát nyernie. Ez a generáció viszont megnyerte a 2021-es Copa Américát, a 2022-es Finalissimát, a 2022-es világbajnokságot, a 2025-ös Copa Américát, és még mindig éhes arra, hogy újabb világbajnoki címet szerezzen. Ez egyszerűen földöntúli.
– Lionel Messi büntetőt hibázott, mégis ő lett a fordítás egyik kulcsfigurája. Hogyan értékelik Argentínában a teljesítményét?
– Messi nemcsak a csapat lelki vezetője, hanem a pályán is igazi vezér. Sok olyan játékost láttam már, aki egy kihagyott tizenegyes után összeomlott. Ő azonban visszatért, és olyan statisztikai mutatókat produkált a cseleivel és a kialakított helyzeteivel, amilyeneket világbajnokságon legutóbb Diego Maradona ért el Belgium ellen, 1986-ban.
– A lefújás után Messi könnyei talán mindennél többet elárultak. Mit jelentett ez a pillanat Argentínának?
– Mindezt egyszerre. Ott volt benne a kihagyott büntető miatti bűntudat, a győzelem jelentősége, annak egészen különleges módja, ahogyan megszületett, a kieséstől való félelem és az is, hogy ő maga sem tudhatja, mit hoz még számára a jövő. Hasonló jeleneteket láttunk Katarban Mexikó ellen is, amikor Argentína a kiesés szélén állt, illetve a Copa América döntőjében, amikor sérülés miatt le kellett cserélni. Ha Messi sír, vele sír egész Argentína.
– Enzo Fernández régóta álmodott egy ilyen gólról. Ön szerint ez pályafutása legfontosabb találata volt?
– Ez volt a legfontosabb gólja, bár a Mexikó ellen Katarban szerzett találata is örökre emlékezetes marad. Nem ez élete legjobb világbajnoksága, de ez a megindulása megmutatta a különbséget azok között, akik már megelégednek az eredménnyel, illetve azok között, akik az utolsó pillanatig a szívükkel és a zsigereikkel játszanak. Enzo ilyen futballista.
– Argentínában gyakran emlegetik a „garra” szellemiségét. Ez a mérkőzés inkább a futballról szólt, vagy az argentin mentalitásról?
– Én ezt teljes egészében ennek a játékoscsoportnak tulajdonítom. Van körülöttük egy aura, egyfajta eposzi hangulat, amely már közelebb áll a mítoszhoz, mint a valósághoz. Lassan elfogy a hely az emlékeinkben, annyi felejthetetlen pillanatot adtak nekünk.
– Egyiptomban sokat vitatják a hajrá játékvezetői döntéseit. Argentínában hogyan látják ezt?
– A legjobb dolog, ami egy csapattal történhet, ha kialakul az az érzés, hogy az egész világ ellene van. Szerintem most éppen ez kezd kialakulni. A VAR döntése ugyanakkor helyes volt, még ha szerencsés körülmények között is alakult ki a szituáció. Ha korábban megszakad az akció, sokkal nehezebb lett volna visszavezetni a szabálytalansághoz.
– Ha egyetlen jelenetet kellene kiválasztania erről a mérkőzésről, amely évtizedek múlva is élni fog az argentin futball emlékezetében, melyik lenne az?
– A gólok maguktól értetődőek lennének, ezért én inkább Leandro Paredes elképesztő becsúszását választom a 90. percben, amikor három az egy ellen mentett 2–2-es állásnál. Ez a jelenet ugyanúgy legendává válhat, mint Emiliano Martínez védése Kolo Muani lövésénél a katari világbajnoki döntő hosszabbításának végén.
– Mit vár Argentínától a negyeddöntőben?
– Valószínűleg újabb szívrohamközeli mérkőzést. Ez a győzelem óriási önbizalmat ad, ugyanakkor futballszakmai szempontból még mindig vannak kérdőjelek. Az ellenfelek számára azonban borzasztóan nehéz egy olyan csapattal szembenézni, amely világbajnokként is úgy futballozik, mintha egy utcai meccsen játszana: a győztes marad a pályán. A játékosok nem a trófeáikról beszélnek, hanem arról, hogy „még életben vagyunk”, „még egy mérkőzést kaptunk”. Megtanultak szenvedni anélkül, hogy összetörnének. Katarban is ez volt a történet, és ez most sincs másként.
– Végezetül egy személyes kérdés: Ön hogyan élte meg ezt az estét? Volt olyan pillanat, amikor elhitte, hogy Argentína kiesik?
– A kettő-nulla óriási ütés volt. Könnyen el tudtam képzelni egy olyan mérkőzést, amelyen Argentína rengeteg helyzetet dolgoz ki, mégsem szerez gólt, miközben az ellenfél két lehetőségből kétszer betalál. Az egyiptomi kapus fantasztikus teljesítményt nyújtott. Ugyanakkor azt mondtam a feleségemnek: ha Argentína még a rendes játékidő vége előtt szerez egy gólt, akkor a hosszabbításban egyenlít. Amikor ez a 78. percben megtörtént, már azt éreztem, hogy ezt a mérkőzést még meg is nyerhetjük. Paredes becsúszását pedig ugyanúgy ünnepeltük, mintha újabb gólt szereztünk volna. Mesés este volt.
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
NYOLCADDÖNTŐ
ARGENTÍNA–EGYIPTOM 3–2 (0–1)
Atlanta, Atlanta Stadion, 68 239 néző. Vezette: Letexier (francia)
ARGENTÍNA: E. Martínez – Molina (Montiel, 73.), Romero (Otamendi, 90+5.), Li. Martínez, Tagliafico (N. González, 66.) – Paredes, Mac Allister, E. Fernández, De Paul (La. Martínez, 66.) – Messi, J. Álvarez (Medina, 90+5.). Szövetségi kapitány: Lionel Scaloni
EGYIPTOM: Sobeir – Hani, Rabia, Ibrahim, Hafez – Lasin (Zizo, 90+6.), Attia – Hasszem Hasszan (Trézéguet, 73.), Asur (Fathi, a szünetben), Ziko (Marmus, 80.) – Szalah. Szövetségi kapitány: Hosszam Hasszan
Gólszerző: Romero (79.), Messi (83.), E. Fernández (90+2.), ill. Ibrahim (15.), Ziko (67.)
