„Ha Messi térdre kényszeríti Angliát, alig marad vita arról, ki minden idők legnagyobbja” – Martin Mazur az NS-nek

– Argentínában Diego Maradona 1986-os „Isten keze” gólja máig erőteljes nemzeti szimbólum. Inkább sportszerűtlenségként él az emberek emlékezetében, vagy történelmi elégtételként a Falkland (Malvinas)-szigeteki háború után?
– Maga Diego kapcsolta össze először ezt a mérkőzést a Malvinas-szigetekkel – Argentínában mi soha nem Falklandként emlegetjük őket. A háború mindössze négy évvel korábban ért véget, így még nagyon élénken élt az emberek emlékezetében. Argentína gyakorlatilag középiskolás fiúkat küldött harcolni a brit hadsereg ellen, hogy visszaszerezze a szigeteket. Ezért élnek máig a kollektív emlékezetünkben a los pibes de Malvinas, vagyis a Malvinas fiataljai, akikről még ma is énekelnek a válogatott játékosai. Borzalmas tragédia volt. A szigetek visszafoglalására tett kísérlet egy részeg diktátor őrült döntése volt, aki azt hitte, hogy a britek nem fognak válaszolni. Maga a Malvinas-ügy azonban Argentínában szent ügy. Ami az „Isten kezét” illeti, az már szinte filozófiai kérdéssé vált. A dél-amerikai futballfelfogásban Machiavelli szelleme él: mindenáron győzni kell. Az akkori játékvezetőnek, ma pedig a játékvezetőnek és a VAR-nak kell eldöntenie, hogy valaki tisztességtelen előnyt próbált-e szerezni. Ha ezt nem veszik észre, akkor abból hős lesz a saját csapata szemében. Őszintén szólva Argentínában azért is ünnepeljük ezt a gólt, mert Angliában még mindig óriási ügyet csinálnak belőle. Peter Shilton negyven év után is erről beszél. Nálunk erre csak azt mondják: minél jobban sírnak, annál inkább ünnepeljük. Néhány éve Brazília Tulio kézzel szerzett góljával ejtette ki Argentínát a Copa Américán. Lett ebből világméretű botrány? Nem. Mindenki tudomásul vette, hogy szabálytalan gól volt, és továbblépett. Angliában viszont Maradona nekrológját is ezzel a góllal kezdték – ezt sok argentin kifejezetten tiszteletlennek tartotta.

– Az argentin futballemlékezet másik meghatározó fejezete az 1966-os világbajnoki negyeddöntő és Antonio Rattín vitatott kiállítása. Ön szerint ma melyik él erősebben az argentinokban: az 1966-os igazságtalanság vagy az 1986-os elégtétel?
– Két teljesen különböző korszakról beszélünk, de mindkettő fontos része az argentin futballtörténelemnek. Az 1966-os mérkőzés után a brit bulvárlapok egyszerűen „állatoknak” nevezték az argentinokat, ami mély nyomot hagyott. Ugyanígy legendává vált Antonio Rattín története is: miután kiállították, megragadta a brit zászlót, majd leült a királynő számára kijelölt vörös szőnyegre. Ami viszont nem legenda, hogy Anglia az elődöntőt német játékvezetővel játszotta, míg a másik elődöntőben Németország angol bírót kapott. Képzeljük csak el, mi történne, ha ma fordulna elő hasonló. Azonnal felmerülne a bundagyanú, a fogadási csalások és a különböző összefonódások lehetősége.

– Az angol sajtó szinte kizárólag az „Isten kezéről” beszél, miközben ugyanazon a mérkőzésen Maradona megszerezte minden idők egyik legszebb világbajnoki gólját is. Nem érzi úgy, hogy a világ túl sokat foglalkozik az elsővel, és túl keveset a másodikkal?
– Pontosan erről van szó! Azon a mérkőzésen született minden idők legszebb világbajnoki gólja. Argentínában ezt tekintjük szentnek, nem az „Isten kezét”. Diego egyszer egy interjúban azt mondta nekem: az angolok állandóan ezt a gólt emlegetik, miközben ők maguk egy olyan góllal lettek világbajnokok, amely át sem haladt a gólvonalon. És még ők beszélnek fair playről?

– Ez lehet Lionel Messi utolsó világbajnoki elődöntője, miközben Anglia Harry Kane-ben bízik. Argentínában ezt inkább Messi örökségének újabb fejezeteként élik meg, vagy Scaloni csapatának erejében látják a siker kulcsát?
– Ma az argentinok egyszerre hisznek a csapat erejében és Messi zsenialitásában. Érdekes módon Messi ezen a világbajnokságon még messze nem mutatta a legjobb játékát, Argentína mégis újra és újra megtalálja a győzelemhez vezető utat. Ez a csapat mintha egyenesen szenvedni szeretne. Szinte mindig a szakadék szélére sodorja magát, hogy aztán újabb csodát produkáljon. Katarban is ugyanez történt, és most is. Ez már szinte a Cirque du Soleil-re emlékeztet. Ezeket a mutatványokat csak a szenvedés művészetének igazi mesterei képesek végrehajtani. Szerencsére Argentína pontosan ilyen csapat.

– Az Argentína–Anglia mérkőzések mindig jóval többről szólnak, mint futballról. Ön szerint a két ország mára túllépett a történelmi sérelmeken, vagy ez továbbra is az a párharc, amelyben a történelem mindig jelen van?
– Ez egy kicsit egyoldalú rivalizálás. Szerintem Nagy-Britanniában kevesen értik igazán, mit jelent a Malvinas az argentinok számára. Angliában soha nem hallani olyan rigmust, hogy „aki nem ugrál, az argentin”, nálunk viszont ez az egyik legismertebb szurkolói ének. A játékosok is ezt énekelték Svájc legyőzése után. Lionel Scaloni nagyon bölcsen azt mondta, hogy ez „csak egy futballmérkőzés”, és nem kell ennél többet belelátni. Ennek ellenére egyes televíziók úgy tálalják az elődöntőt, mintha még mindig 1983-at írnánk. Angliát gyakran egyszerűen „a kalózoknak” nevezik. Ne feledjük azt sem, hogy Argentínában már az általános iskolában tanítják, hogyan verték vissza a brit inváziókat a XIX. század elején, még a függetlenségünk előtt. Franciaországgal vagy Portugáliával kapcsolatban ilyen történelmi emlékezet egyszerűen nem létezik.

– Lionel Scaloni és Lionel Messi is hangsúlyozta, hogy ez már nem Maradona generációjának mérkőzése, és nem a Malvinas-háborúról szól, hanem egy új korszak kezdete. Ennek ellenére Argentínában egy Anglia elleni elődöntő megnyerése ma is többet jelentene egyszerű döntőbe jutásnál?
– Hadd válaszoljak most egy kicsit érzelmesebben. Messi a legtöbb argentin szemében már a 2022-es világbajnoki cím megnyerésével felért Maradonához. Van azonban valami, amit még nem tett meg: nem győzte le Angliát világbajnokságon úgy, ahogy Diego tette 1986-ban. Az akkor negyeddöntő volt. Ez most elődöntő. Ennél nagyobb színpad Lionel Messi számára aligha létezhet.

VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
ELŐDÖNTŐ
21.00: Anglia–Argentína, Atlanta (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban