Németország a csúcstartó a bronzérmek tekintetében
A legtöbb ezüst és a legtöbb bronz is Németországé a labdarúgó-világbajnokságokon. A Nationalelf legközelebb 2030-ban foghatja be az ötszörös bajnok Brazíliát (ugyanígy az olaszok, s persze az argentinok, ha legyőzik Spanyolországot vasárnap) aranyérmek tekintetében. Ettől függetlenül a statisztikák és a vb-történelem szerelmeseinek érdekességet jelenthet a bronzmérkőzések története, a 23. labdarúgó-világbajnokságon a 21. következik. Az első, 1930-as kiadásban még nem rendeztek, de a FIFA a tornán elért eredmények alapján az Egyesült Államokat ítélte harmadiknak, 1950-ben pedig a lebonyolítás volt más, Svédország léphetett a dobogó alsó fokára. Az első klasszikus bronzmeccsre 1934-ben került sor, az Anschluss előtt négy, a berlini olimpia előtt két évvel a nemzetiszocialista Németország 3:2-re legyőzte az egyre nagyobb politikai nyomás alatt álló, Magyarországot a nyolc között búcsúztató, Hugo Meisl vezette Wundermannschaftot, Ausztriát. 1938-ban a legendás Leonidas megkoronázta a tornán nyújtott teljesítményét a svédek elleni (4:2) duplájával, ez volt Brazília első érme világbajnokságon, 0:2-es hátrányból kapaszkodott vissza.
Érdekesség, hogy ahogy 1938-ban, úgy 1954-ben is az a csapat veszítette el a bronzért zajló meccset, amelyik kikapott Magyarországtól az elődöntőben: Svédország után Uruguay címvédőként maradt érem nélkül, Ausztria pedig 3:1-es sikerével elérte eddigi egyetlen dobogós helyezését. Szédületes mérkőzés volt az 1958-as: Just Fontaine négy góljával 6:3-ra legyőzte a címvédő NSZK-t Franciaország. Manapság elképzelhetetlen párosítás volt a Chile–Jugoszlávia (1:0) 1962-ben, 1966-ban pedig az Eusébio fémjelezte Portugália érte el története legjobb eredményét a szovjetek ellen, akiknek az útja Magyarországon át vezetett a negyedik helyig.
Az NSZK 1970-ben drámai körülmények között maradt le a brazilok elleni álomdöntőről, Uruguay ellen javított (1:0), majd 1974-ben a vb sztárja, Grzegorz Lato a brazilokat szomorította a bronzmeccsen (1–0). Argentínában már Brazíliáé lett a harmadik hely (az egy évvel később az UEFA-kupában a Rába ETO-t a Juventusszal kiejtő Franco Causio góljára Nelinho és Dirceu válaszolt). Nyolc év kihagyással megint a lengyelek ideje következett, no persze nem a döntőben, hanem egy nappal korábban, 3–2-re legyőzték a két évvel később Eb-győztes, négy évvel később vb-bronzérmes (hosszabbításban 4–2 Belgium ellen), Michel Platini vezette franciákat. Végre Anglia is szóba kerül, 1990-ben „szokás szerint” tizenegyesekkel esett ki fontos pillanatban, s bár a 81. percben a bronzmeccsen egyenlített a házigazda olaszok ellen, még a lefújás előtt döntött a gólkirály, Salvatore Schillaci. Az Egyesült Államokban Svédország megszerezte harmadik érmét (egy ezüst, két bronz) világbajnokságon, miután Bulgáriát lemosta az eddigi legsimább bronzmeccsen (4–0).
Horvátország a délszláv háborúból kikászálódva ért el hihetetlen eredményt 1998-ban (2–1 Hollandia ellen), négy évvel később a társházigazda Dél-Koreát többek közt minden idők leggyorsabb vb-góljával múlta felül Törökország (3–2). Németország szintén házigazdaként játszhatott a bronzért, s legalább annyi vigaszt nyújtott a közönségének, hogy Portugáliát legyőzte 3–1-re. Négy évvel később Uruguaynak is hármat lőtt (3–2), ahogy Hollandia az otthon már az elődöntőben is porig alázott Brazíliának (3–0). Nyolc évvel ezelőtt Anglia Belgiumtól kapott ki (2–0) Oroszországban, négy éve pedig az ilyen magasságokban még sosem járó Marokkó távozott üres kézzel Katarból a Horvátország elleni meccs után.
Szombati győzelmével Franciaország a vb-történelem második legtöbb harmadik helyét jegyezné.
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
BRONZMÉRKŐZÉS
23.00: Franciaország–Anglia, Miami (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!
