Simon Evans: A modern futballban már nem lehet klasszis középcsatár nélkül vb-t nyerni – NS-exkluzív

– A negyvennyolc csapatos világbajnokság ötletét sok kritika érte az esemény előtt. A leggyakoribb érv az volt, hogy felhígul a mezőny, és túl sok lesz az egyoldalú mérkőzés. A negyeddöntők előtt kijelenthető, hogy a FIFA-nak lett igaza?
– Azt gondolom, igen. Ha megnézzük a legjobb nyolc mezőnyét, a legerősebb válogatottak végül ott vannak, ahol lenniük kell. Ugyanakkor számomra nem ez a torna legfontosabb tanulsága. Ami igazán feltűnő volt, az a kisebb futballnemzetek fejlődése. Zöld-foki-szigetek, Algéria vagy Ausztrália is megmutatta, hogy ma már rendkívül szervezett, modern futballt lehet játszani anélkül is, hogy egy válogatott a világ élmezőnyéhez tartozna. Ma már a különbséget azok a játékosok jelentik, akik egyetlen villanással képesek eldönteni egy mérkőzést.

– Ezért emlegetik olyan sokan Norvégiát a világbajnokság mesecsapataként?
– Részben igen. Szerintem Norvégia kiváló példa arra, hogyan változott meg a nemzetközi futball. Ez a válogatott rendkívül fegyelmezett, jól szervezett és mentálisan is nagyon erős. Sok tekintetben Horvátország jut róla eszembe az elmúlt világbajnokságokról. A különbséget azonban Erling Haaland jelenti. Martin Ödegaard természetesen szintén világklasszis, de ez a csapat alapvetően nem a sztárokra épül, hanem az egységére. Haaland viszont az a futballista, aki képes megnyerni egy mérkőzést akkor is, amikor a játék képe alapján döntetlen lenne a reális eredmény. Úgy érzem, ma érettebb játékos, mint négy évvel ezelőtt. A Manchester Cityben nemcsak gólokat szerzett, hanem taktikailag is rengeteget fejlődött. Sokkal türelmesebb lett, jobban választja meg a mozgásait, és pontosan tudja, mikor kell felgyorsítani a játékot. Ez a fejlődés teszi ma a világ egyik legveszélyesebb támadójává.

– A világbajnokság legnagyobb negatív meglepetése ugyanakkor alighanem Brazília kiesése volt. Egy rossz nap következménye, vagy ennél jóval mélyebb problémáról beszélünk? 
– Szerintem ez sokkal több egy rosszul sikerült mérkőzésnél. Brazília ezen a világbajnokságon egyszer sem játszott igazán jól. Lassú volt a csapat, hiányzott a ritmus a játékából, és taktikailag sem láttam azt a magabiztosságot, amely korábban a nagy brazil válogatottakat jellemezte. Nem találtuk a híres „jogo bonitót”, a szépen játszott brazil játék nyomait sem a pályán. Carlo Ancelotti kétségtelenül a világ egyik legjobb – és legdrágább –  edzője, de ezúttal nem találta meg a megfelelő egyensúlyt. Több megoldással is próbálkozott a csatársorban, mégsem sikerült olyan támadót találnia, aki valódi befejező emberként működött volna. És szerintem éppen ez volt Brazília legnagyobb problémája. Ha megnézzük a világbajnokság legjobb csapatait, mindegyik rendelkezik egy olyan futballistával, aki eldönti a mérkőzéseket. Angliának ott van Harry Kane, Norvégiának Erling Haaland, Argentínának Lionel Messi, Franciaországnak Kylian Mbappé. Brazíliának most nem volt ilyen játékosa. Éppen ezért gondolom azt, hogy a modern futballban már nem lehet klasszis középcsatár nélkül világbajnokságot nyerni. Persze Brazíliát mindig a saját múltjához mérjük. Még ma is Pelé, az 1970-es világbajnok csapat él az emberek emlékezetében. Emiatt talán többet várunk tőlük, mint bárki mástól. De az igazság az, hogy Brazília már régóta nem ezt a futballt játssza. Ezzel önmagában nem lenne probléma. Csakhogy ezúttal még egy pragmatikus, eredményes csapatot sem láttunk.

– Egy brazil kollégám a kiesés után úgy fogalmazott: ennek a válogatottnak sem brazil, sem európai arculata nem volt. Egyetért ezzel a véleménnyel?
– Teljes mértékben. A podcastomban rendszeresen beszélgetek egy brazil kollégával, aki szintén azt remélte, hogy Ancelotti ugyanazt teszi majd a brazil válogatottal, amit korábban a Real Madriddal: a kivételes képességű játékosokból egységes, jól működő csapatot épít. Ez egész edzői pályafutásának egyik legnagyobb erőssége volt. Most azonban nem sikerült. Nem gondolom, hogy az öltözőben vagy a csapategységgel lett volna probléma. Sokkal inkább arról van szó, hogy egyszerűen nem álltak rendelkezésére azok a játékostípusok, amelyekkel ezt a futballt fel lehet építeni. 

– Ha már a kudarcoknál tartunk: Németország és Hollandia is a vártnál korábban búcsúzott. Több válogatottnál azonnal a szövetségi kapitány lett a kiesés első számú felelőse. Van, aki önként mondott le, volt, akit menesztettek és Ancelotti például a kudarc ellenére maradhatott. Mi dönti el, hogy egy edző bizalmat kap, vagy azonnal mennie kell?
– Minden eset más, de szerintem van egy általános szabály. Carlo Ancelotti helyzete például teljesen különbözik Julian Nagelsmannétól vagy Ronald Koemanétól. Ancelotti még csak most kezdte meg a munkáját Brazíliában. Nem egy teljes világbajnoki ciklus végén értékelték a teljesítményét, hanem alig másfél év után. Érthető, hogy a brazil szövetség úgy gondolja: túl korai lenne most ítéletet mondani. Nagelsmann és Koeman ezzel szemben végigdolgozták a teljes négyéves ciklust. Náluk már nem egyetlen mérkőzést vagy egy rossz napot értékeltek, hanem egy hosszabb folyamat eredményét. Én egyébként hiszek abban, hogy négy év elegendő idő egy szövetségi kapitány számára. Ennyi idő alatt ki kell derülnie, működik-e az elképzelése. Persze vannak kivételek. Zlatko Dalic hosszú évekig, ciklusokon át kiváló munkát végzett Horvátország élén, most azonban ő is elköszönt, és a svájci válogatott is bizonyítja Murat Yakinnal, hogy megfelelő szakmai háttérrel hosszabb távon is lehet eredményesen dolgozni. De ezek inkább ritka példák.

– Az edzők után folytassuk a főszereplőkkel. A világbajnokság egyik legizgalmasabb kérdése az is, hogy ki lesz a torna meghatározó játékosa. Lionel Messi, Kylian Mbappé, Erling Haaland vagy Harry Kane – eddig mindannyian rendkívül emlékezetes teljesítményt nyújtanak. Ön szerint ki gyakorolta eddig a legnagyobb hatást a világbajnokságra?
– Erre talán csak a döntő után lehet igazán válaszolni. A futballtörténelem ugyanis általában a győztesek története. Ha azonban most kellene választanom, két név jutna először eszembe: Erling Haaland és Lionel Messi. Haaland azért, mert először vezeti igazán világbajnokságon Norvégiát, és elképesztő hatással van a csapata játékára. Nemcsak gólt szerez, hanem önbizalmat ad az egész válogatottnak. Messi pedig azért különleges, mert harminckilenc évesen is ugyanazt a futballintelligenciát és minőséget képviseli, amely egész pályafutását jellemezte. Én az MLS-ben szinte hétről hétre látom játszani, és pontosan ugyanazt nyújtja, mint most a világbajnokságon. Fantasztikus gólokat szerez, gólpasszokat ad, és minden mérkőzésen százszázalékos odaadással futballozik. Sokan lebecsülik az amerikai bajnokságot, de Messi teljesítménye jól mutatja, hogy a klasszis nem a bajnokság nevétől lesz az. 

– A negyeddöntők előtt melyik párharcot várja a leginkább szakmai szempontból?
– Talán meglepő lesz a válaszom, de engem elsősorban az Anglia–Norvégia mérkőzés érdekel. Lehet, hogy a semleges szurkolók inkább más párosításokra kíváncsiak, de szakmai szempontból ez rendkívül izgalmas összecsapásnak ígérkezik. Anglia rutinosabb, nagyobb tapasztalattal rendelkező csapat, ugyanakkor Norvégia önbizalma mérkőzésről mérkőzésre nő. Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen szervezett válogatott meddig juthat el pusztán fegyelmezett játékkal és egy világklasszis csatárral. Nagyon várom a Spanyolország–Belgium mérkőzést is. Ez igazi taktikai csata lehet két olyan válogatott között, amely magas technikai színvonalat képvisel. A Franciaország–Marokkó párharc egészen más karakterű összecsapásnak ígérkezik. Két rendkívül intenzív csapat találkozik, óriási érzelmi töltettel. Nem lepne meg, ha ezen a mérkőzésen egyetlen villanás vagy akár egy kiállítás döntene.

– Argentína viszont már egyszer a kiesés szélén állt. Az Egyiptom elleni fordítás sokak szerint minden idők egyik legdrámaibb argentin világbajnoki mérkőzése volt. Mit árult el önnek ez a találkozó?
– A legfontosabb tanulság az volt, hogy ez a csapat nem veszti el a fejét. Amikor kétgólos hátrányba került, nem kezdett kapkodni. Nem változtatta meg kétségbeesetten a játékát, nem adta fel a taktikát, nem próbált mindenáron csodát tenni. Pontosan ugyanazt futballozta tovább, amit addig. Ez óriási különbség. A legtöbb válogatott ilyenkor elveszíti a türelmét. Argentína viszont továbbra is hitt a saját játékában, ugyanazokat a megoldásokat kereste, ugyanúgy építette a támadásait, és tudta, hogy előbb-utóbb meglesz az eredménye. Ez a fajta önbizalom nem egyik napról a másikra alakul ki. Ez annak a csapatnak az ereje, amely az elmúlt években Copa Américát és világbajnokságot nyert együtt. Ezek a játékosok pontosan tudják, hogyan kell kezelni a legnehezebb pillanatokat.

– Sokan azt mondják, hogy Katarban a csapattársak szerettek volna világbajnokságot nyerni Lionel Messinek. Most mintha ennek az ellenkezője történne: Messi akar még egyszer világbajnoki címet szerezni ennek a generációnak. Van ebben igazság?
– Szerintem igen. Messi rendkívül érzelmes ember. Sokkal inkább csapatjátékos, mint ahogyan azt sokan kívülről gondolják. Az argentin válogatottban nagyon szoros emberi kapcsolatok alakultak ki az elmúlt években, és ez a pályán is látszik. Ne felejtsük el, milyen hosszú utat jártak be együtt. Éveken keresztül az volt a legnagyobb kritika Messivel szemben, hogy hiába a világ egyik legjobb futballistája, a válogatottal nem tud nyerni. Sokan azt mondták, soha nem válhat akkora nemzeti hőssé, mint Diego Maradona. Erre a pályán válaszolt. Ha most ismét világbajnoki címig vezeti Argentínát, az már valóban egy mesébe illő befejezése lenne minden idők egyik legnagyobb pályafutásának. Ráadásul úgy, hogy szerintem ezen a világbajnokságon továbbra is Franciaország a legerősebb csapat. Éppen ezért egy argentin címvédés még nagyobb teljesítmény lenne.

– Végül nézzük egy kicsit a világbajnokság másik oldalát. Az Egyesült Államokban élve testközelből látja, milyen hatalmas szerepet kap a show-business, a látvány és a szórakoztatás. Sok vita övezi az ivószüneteket, a mérkőzések köré épített show-elemeket. Hosszú távon ez átalakíthatja a futballt?
– A világbajnokságot igen. Az európai futballt viszont aligha. A kettőt szerintem érdemes különválasztani. A világbajnokság ma már nem csupán sportesemény, hanem világméretű kulturális esemény is. A FIFA azt szeretné, hogy aki jegyet vált egy mérkőzésre, ne csak kilencven perc futballt kapjon, hanem egy egész napos élményt. Ennek részei a nyitóshow-k, a látványelemek, a zenei produkciók és minden olyan kísérőprogram, amely ünneppé teszi a világbajnokságot. Ez a folyamat egyébként nem most kezdődött. Katarban is hasonló irányt láttunk, csak talán kevésbé beszéltünk róla. Nem hiszem azonban, hogy ettől gyökeresen megváltozna az európai klubfutball. A Premier League, a Bundesliga vagy a Bajnokok Ligája továbbra is a saját hagyományaira épít majd. Az európai szurkolók többsége nem reklámszünetekre, hangos zenére vagy show-elemekre kíváncsi, hanem futballra. Ugyanakkor az Egyesült Államok nagyon sokat profitálhat ebből a világbajnokságból. A közös szurkolói élményből, a városokat megtöltő futballhangulatból, abból a közösségi élményből, amely Európában természetes, Amerikában viszont még mindig fejlődik. Ha ezt sikerül átültetni az MLS mindennapjaiba, akkor a 2026-os világbajnokság öröksége messze túlmutat majd magán a tornán.

– És zárásként: Ön szerint, ki emeli magasba a trófeát?
– Ha a futball logikáját nézem, továbbra is Franciaországot tartom a legesélyesebbnek. De a világbajnokságok éppen attól különlegesek, hogy nem mindig a legjobb csapat nyer. Ha Argentína ismét képes lesz olyan higgadtan és fegyelmezetten futballozni, ahogyan a legnehezebb pillanatokban tette, Lionel Messi még egyszer történelmet írhat. És azt hiszem, ennél szebb befejezést egyetlen futballista sem álmodhatna magának.

VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
NEGYEDDÖNTŐ
Csütörtök
22.00: Franciaország–Marokkó, Boston (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!

Péntek
21.00: Spanyolország–Belgium, Los Angeles (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!

Szombat
23.00: Norvégia–Anglia, Miami (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!

Vasárnap
3.00: Argentína–Svájc, Kansas City (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!