A spanyolokra csak a hollandok veszélyesek? - csapatportré

KETTŐS CSAPÁS

„Vannak kiváló csatárok a csapatban, és nálunk amúgy is mindenki képes gólt szerezni. No és itt van Fernando Torres, aki remek formában van azok után, amiken teljesen méltatlanul végig kellett mennie” – nyugtatta meg a spanyol labdarúgó-válogatott szurkolóit a nemzeti csapat első számú támadója és gólrekordere, David Villa, aki sérülése miatt kénytelen kihagyni a kontinenstornát. A Barcelonában és a válogatottban is társa Carles Puyol, aki szintén maródi, és nem lehet emiatt Eb-szereplő – nagyjából ennyivel be is fejezhetjük annak objektív értékelését, hogy miért ne a spanyolokat tartsuk a legnagyobb esélyesnek a lengyel-ukrán torna előtt.

Ám mint arra Xavi is felhívta a figyelmet, mindenki a bajnokot akarja megverni, és egyébként is keményebb szokott lenni az Eb a világbajnokságnál. A játékmester megemlítette az előző tornán az olaszokkal vívott negyeddöntőt, amelyet csak nyögvenyelősen nyertek meg, de ez felszabadította őket, és így nemcsak azon az Eb-n diadalmaskodtak, hanem most már nem a taljánok, hanem ők a világbajnoki címvédők is. A történelemben járatosak tudják, minden felszabadulás rengeteg áldozattal jár, és bizony a szép játékot néha hiába is keressük a „Fúria” fellépésein, a fantasztikus labdabirtoklási fölény mögül olykor hiányzik a dinamizmus. Igaz, a végső siker így sem maradt el Dél-Afrikában, és a két fent említett hiányzó ide vagy oda, szögezzük le: ez a válogatott csak minimális mértékben gyengült az elmúlt két évben. Mintha csak két, egymáshoz közel kiadott Iron Maiden-, AC/DC-, Motörhead- vagy Ossian-lemezt tennénk fel...

„A spanyolok az Euro 12 legnagyobb esélyesei – így egy egykori ellenfél, a 2006-os olasz válogatott alapembere, az aranylabdás Fabio Cannavaro. – Szeretem a németek játékát is, rengeteget fejlődtek, de képességekben elmaradnak még a spanyolok mögött. És még mindig úgy játszanak a spanyolok, mint akik sok címet akarnak nyerni."

PUYOL NÉLKÜL IS ACÉLOSAK

Meglehet, ha két cseréje, a liverpooli Pepe Reina vagy a barcelonai Victor Valdés lenne valamilyen furcsa oknál fogva hirtelen a spanyol szövetségi kapitány, akkor is Iker Casillas nevével kezdődne a válogatott összeállítása, hiszen a Real Madrid 1-esénél a zöm szerint nem találni jobbat a földkerekségen. Előtte a sérült Puyolt klubtársa, Sergio Ramos pótolhatja, aki egyre higgadtabban (különösen Pepéhez mérten), hasznosabban futballozik a királyi klubban, és középen talán még többet tehet a csapatért, mint a jobb oldalon. Ahová így egy másik „kenyerese„, Álvaro Arbeloa kerülhet ki, és hozhatja a maga sallangmentes, de korántsem klasszis szintű futballját. A védelem közepén megkérdőjelezhetetlen hellyel bír minden barcelonai gondjai ellenére is Gerard Piqué (aki azért furcsán érezheti magát néha ennyi madridi között), a bal oldalon pedig a selejtezők végére befutott fiatal valenciai labdarúgó, Jordi Alba kaphat szerepet a kezdőben. A könnyűsúlyú Alba lehet e sor leggyengébb láncszeme, igaz, elődeiről, a kvalifikáció elején még „aktív„ Joan Capdeviláról és a korábban az ezen a poszton számításba vett Arbeloáról is ezt tartották. Aztán mégsem vallottak szégyent. Ráadásul Jordi Alba jó idényt zárt a Valenciával, a barcelonai nevelésű védőre nem véletlen vetett szemet volt klubja, a katalán óriás.

Ha itt nem is, középen parádésan állnak a spanyolok, mert a keretből a realos Raúl Albiol és a bilbaói Javi Martínez is mestere szakmájának, és még a középpályán is bevethetők, az utolsó selejtezőn pedig a szűrő Sergio Busquets játszott Albiol mellett a védelem tengelyében. A jobb oldalon az atléticós Juanfran a tartalék, ő a változatosság kedvéért szintén bevethető egy sorral előrébb is.

MÉG MINDIG MÁGIKUS A KÖZÉPPÁLYA

Mi tagadás, a Xabi Alonso, Xavi, Andrés Iniesta középpályás triónál aligha lehet sok jobbat, hatékonyabbat felmutatni a labdarúgás történelméből. Xavi passzolási rekordjait számtalanszor felidéztük már hasábjainkon, Iniesta korunk egyik legprímább karmestere, Xabi Alonso pedig egy kiváló rúgótechnikával és irányítói készségekkel megáldott „futógép” (de odacsap, ha kell). Mellette, mögötte (vele?) a barcelonai Busquets végzi el a piszkos munkát; a bal oldalon pedig rendelkeznek egy titkos fegyverrel, a néha világklasszisként futballozó David Silvával. A Manchester City balszélsőjéről leírtak chelsea-s kollégájára, Juan Matára is igazak, előbbi egyébként kerek hetes, utóbbi 7.10-es átlagosztályzattal zárt a Premier League-ben.

A választékot mesésre bővíti a rendkívül sokoldalú, és immáron Barcelona-játékos Cesc Fabregas, valamint a Málaga Santi Cazorlája, aki idén ismét bekerült az év csapatába a bajnokságban. Utóbbi szintén bevethető a középpálya összes pozíciójában. Az egyik csere szélső ismét a villámléptű sevillai Jesús Navas lesz.

TORRES-SZINDRÓMA

Ilyen választék mellett bűn lenne nem öt középpályással felállni, és „kapóra jön” ebben Vicente del Bosque kapitánynak, hogy nincs két klasszis, kihagyhatatlan támadója. A sérült Villát minden bizonnyal a Bilbaóban egyre markánsabb szerepet játszó, de még mindig kiegyensúlyozatlan Fernando Llorente pótolja majd, és a közel kétméteres „óriás” magassága nem is árt a csapatnak. Társai még mindig nagyon bíznak a Chelsea-ben kispadra szorult Fernando Torresben, aki néha tüske a mester körme alatt, mert mindig is veszélyes egy egykori sztárt kispadoztatni, másrészt ha eltekint a kapitány a jelenlegi formától, és kezdőként szerepelteti, majd csődöt mond, akkor nagy öngólt rúg. Ezért is próbálkozott Del Bosque Álvaro Negredóval, aki viszont nem zárt kiemelkedő idényt a Sevillában; a nevető harmadik viszont a barcelonai Pedro lehet, aki igencsak motiváltan érkezik az Eb-re, mert egy jó szerepléssel haza is üzenhet.

MIRE SZÁMÍTHATUNK A SPANYOLOKTÓL?

Stabil védelem, friss erővel a bal szélen; világklasszis, elképesztő futó- és passzmennyiséget termelő középpálya, egy nagyon jó és három jó középcsatár, Angliában is bizonyító szélsők; sokoldalú, remek, rutinos futballisták a kispadon – no és egy tapasztalt, játékosként és edzőként is bizonyító kapitány. Mostanában nem hallani már annyit a realos-barcelonás viszályokról, Silva és Torres sem lázadozik már, de a nemrégiben véget ért idény most is kifacsarta az alapembereket – akik éppen négy évvel idősebbek, mint 2008-ban, és kettővel, mint 2010-ben. Bizony, bár csak mintha tegnap mutatkozott volna be a felnőttek között, a válogatott szíve, Xavi már 32 éves, és mint tudjuk, ezen a szinten tizedmásodperceken és centimétereken múlik egy-egy passz, lövés vagy szerelés sorsa.

Mégis, történelmi esélyük van arra, hogy a sorozatban első alkalommal megvédjék címüket.

„Ez egy briliáns generáció. Edzőként az a dolgom, hogy kihozzam belőlük a maximumot, és az elmúlt két tornán meg is feleltek ennek a játékosok. A feladatunk az, hogy megismételjük ezt most is. Egyértelmű, hogy sokak szemében mi vagyunk az első számú esélyesek, de mások is hisznek abban, hogy eljött az ő idejük, a miénk meg lejárt. Szerintem a hollandok lesznek ránk a legveszélyesebbek" – filozofált a torna előtt Del Bosque. Akinek legénysége olyan, mint a Barcelona: mindenki tudja róluk, mit fognak tenni, mégsem találják ellenszerüket.

„Egyénileg még mindig borzasztóan elszánt és sikeréhes a csapat. Azért mennek oda, hogy egymás után három nagy tornát is megnyerjenek. Néhány felkészülési mérkőzésen megbotlottak, de sokat tanultak ebből is” – így egykori társairól Gaizka Mendieta. Ha a szerencse sem fordul ellenük, nagyon nehéz lesz megállítani őket, de akinek sikerül, az alighanem meg is nyeri az Eb-t.