Kis lengyel Eb-történelem

VELÜNK KEZDTÉK

A Lengyel Labdarúgó-szövetség 1919-ben alakult meg, és első hivatalos válogatott mérkőzésüket két év múlva Budapesten vívták a lengyelek, ahol kikaptak 1:0-ra. A nem éppen unalmas lengyel történelem ellenére a népszerűségét már a XIX. században megalapozó futball hamar szervezett kereteket kapott, amikor éppen független volt az ország, bajnokságokat szerveztek. Bár már az 1938-as vébén is részt vettek (és egy hihetetlen mérkőzésen 5:4-es vereséget szenvedtek a braziloktól), nagyléptékű fejlődésnek a szocializmus alatt indult a sport. És nem is akármilyennek!

ARANYKORSZAK: A BRONZKORSZAK

1972-ben olimpiát nyertek a „fehér sasok”, a döntőben a címvédő magyarokat legyűrve, két év múlva pedig vb-bronzérmet szerzett a Tomaszewski – Szymanowski, Gorgon, Zmuda, Musial – Maszczyk, Deyna, Kasperczak – Lato, Szarmach, Gadocha féle gárda. Grzegorz Lato arany-, Andrzej Szarmach ezüstcipővel térhetett haza a különböző aktuális csempészáruk mellett bőröndjében, a torna álomcsapatába pedig bekerült Jan Tomaszewski, Kazimierz Deyna és Lato is, Wladylsaw Zmuda pedig a legjobb fiatal játékos lett. A siker ellenére rendre elbuktak az Eb-selejtezőbeli csoportjukban: 1968-ban a franciák és a belgák, 1972-ben a nyugatnémetek, 1976-ban és 1980-ban pedig a hollandok végeztek előttük.

Az 1982-es spanyolországi világbajnokságon újra bronzérmet szereztek (a kisdöntőben a Mlynarczyk – Dziuba, Zmuda, Janas, Majewski – Matysik (Wójcicki, 46.), Kupcewicz, Buncol, Lato – Boniek, Szarmach összeállításban verték meg a franciákat), és Zbigniew Boniek révén egy bronzcipőt is abszolváltak. Négy év múlva újra vb-résztvevőnek vallhatták magukat, a kontinenstornával viszont továbbra sem volt szerencséjük. Sokak szerint a '74-es csapat világbajnokságon is nyerhetett volna egy kis szerencsével.

EGY EZÜST ÉS MÁS SEMMI

Annak ellenére sem ment nekik az Eb-selejtezőkön, hogy a rendszerváltás után rengeteg lengyel játékos vehette az irányt a nyugat-európai pontvadászatok felé, közöttük olyan kiválóságok, mint Jan Furtok, Krzysztof Warzycha, Marek Lesniak, Roman Kosecki, Andrzej Juskowiak, Piotr Swierczewski, Jacek Bak és Tomasz Hajto; az olimpiai csapat pedig 1976 után 1992-ben újra olimpiai ezüstérmes lett. A „Bárcsak úgy szerepelnénk az Eb-ken, mint a vb-ken!” óhaj végül is teljesült, csak éppen aligha így gondolták a lengyelek, akiknek futballjuk ezekben az években inkább a szövetséget övező korrupciós ügyek miatt és a szurkolói erőszak miatt maradt a nemzetközi köztudatban. 2002-ben villantották meg újra karmaikat a „fehér sasok”, amikor is kijutottak a világbajnokságra, majd négy év múlva újra elértek legalább a csoportkörig, és 2008-ban végre a kontinenstornára is kvalifikálták magukat.

EZÉRT KÁR VOLT ILYEN SOKÁIG VÁRNI

Az osztrák-svájci tornára a legendás holland kapitány, Leo Beenhakker juttatta ki a csapatot, aki Artur Boruc, Maciej Zurawski, Euzebiusz Smolarek, Jakub Blaszczykowski, Jacek Krzynówek, Dariusz Dudka és Mariusz Lewandowski köré építette gárdáját – amelyet a torna előtt megerősített a brazilból honosított támadó középpályással, Roger Guerreiróval. Csoportjukban kezdésként 2–0-s vereséget szenvedtek a németektől, de a mezőnyben egyenrangúak voltak a későbbi ezüstérmessel, ezért is volt különösen fájó a harmatgyenge osztrákok elleni 1–1, majd a tartalékos horvátoktól elszenvedett 1–0-s vereség. Az egyre inkább egy szomorú keselyű arcát magára öltő Beenhakker nem állt a helyzet magaslatán (győzelmi kényszerben egy támadóval álltak fel), igaz, beosztottjai közül csak Boruc, Lewandowski és Krzynówek nézhetett nyugodt szívvel tükörbe az Eb után.

HAZAI PÁLYÁN IS CSAK CSOPORTKÖR?

Nem sikerültek a 2010-es vb selejtezői sem (csoportjukban a szlovének, a szlovákok, a csehek és az északírek is előttük végeztek), és ki tudja, ha nem házigazdák, pályára lépnek-e a 2012-es kontinenstornán?

„A nagy világvándornak, a vaskezű Franciszek Smuda kapitánynak csodát kell tennie, ha meg akar felelni a mindenkori házigazda felé irányuló minimális elvárásnak, azaz a csoportkör túlélésének. Kapusszinten jól állnak (Artur Boruc, Lukasz Fabianski, Tomasz Kuszczak és Wojciech Szczesny közül utóbbi nyerte a különversenyt), de Smuda védelmében Lukasz Piszczeket kivéve mutatóban sem akad olyan, aki európai szinten is kiemelkedő képességűnek vallhatná magát. Előttük mindössze a két dortmundi, a csapatkapitány Blaszczykowski és Lewandowski jelent veszélyt komolyabb ellenfél számára is, ifjabbik Smolarek beiratkozott az örök ígéret kategóriába. Az egyetlen középpályás, akitől váratlant is várhatunk, Guerreiro, de az AEK Athén újra felfedezett légiósa nem lesz itt a tornán, a többiek viszont összehasonlíthatatlanul potensebbek az éjszakai életben a válogatott mérkőzések után, mint előtte a gyepen” – írtuk róluk anno a 2012-es torna előtt.

Szorult helyzetében Smuda is honosításra kényszerült: a lengyel-francia Ludovic Obraniak, Damien Perquis duó és a lengyel-német Sebastian Boenisch is az ő válogatottját erősítette, de ez is kevés volt a minimum, azaz a legjobb nyolc közé jutáshoz: csoportjukban csak ikszeltek a görögökkel és az oroszokkal, majd kikaptak a csehektől, ezzel szégyenszemre a kvartett utolsó helyén végeztek.

Adam Nawalka a vb-selejtezős bukta után 2013-ban újjászervezte a csapatot: mindenkit alárendelt Lewandowski képességeinek – sikerrel.„Sokra hivatott ez a csapat, a minimum az, hogy továbbjutunk a csoportból. Ennek kulcsa az lesz, hogy megverjük az északíreket az első meccsen, bár ez nem lesz sétagalopp. Ha úgy játszunk, mint legjobb selejtezőinken, olyan meggyőző stílusban, akkor sikeresek lehetünk. Nagyon optimista vagyok” – fogalmazta meg a köz véleményét a torna előtt az egyik leghíresebb lengyel TV-s sportkommentátor, Dariusz Szpakowski.