Nemzetisége: ukrán | |
Születési hely: Kijev | |
Születési idő: 1952.11.05. | |
Pozíció: szövetségi kapitány/csatár | |
Válogatottja: Ukrajna | |
Magassága: 180 cm | |
Súlya: 75 kg | |
Korábbi klubjai játékosként: Dinamo Kijev, Vorwärts Steyr, Arisz Limasszol | |
Korábbi klubjai edzőként: Olimpiakosz, PAOK, Ionikosz, AEK Athén, ukrán válogatott, FK Moszkva, Csernomorec Odessza (sportigazgató) | |
Sikerei játékosként: szovjet bajnok (1971, 1974, 1975, 1977, 1980, 1981, 1985, 1986), Szovjet Kupa-győztes (1974, 1978, 1982, 1985, 1987), szovjet Szuperkupa-győztes (1980, 1985, 1986), KEK-győztes (1975, 1986), európai Szuperkupa-győztes (1975), vb-résztvevő (1982, 1986), aranylabdás (1975), az év labdarúgója a Szovjetunióban (1973, 1974, 1975), az év ukrán labdarúgója (1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1980, 1981), szovjet gólkirály (1972, 1973, 1974, 1975, 1977), KEK-gólkirály (1986), a szovjet bajnokság gólrekordere, a szovjet válogatott szereplési és gólrekordere | |
Sikerei edzőként: Görög Kupa-győztes (1992), görög Szuperkupa-győztes (1992), vb-résztvevő (2006), Eb-résztvevő (2012) |
Játékosként a zseniális képességű támadó 1969 és 1988 között a Dinamo Kijevben profiskodott, és számtalan bajnoki és kupaarany mellett nyert Kupagyőztesek Európa-kupáját is. 1975-ben aranylabdás lett, és rekordként háromszor választották meg a Szovjetunióban az év labdarúgójának, Ukrajnában pedig kilencszer. Ötszörös szovjet aranycipősként a liga gól- és szereplési rekordere lett, ezt duplázást a válogatottban is megismételte. Ezeket a csúcsokat a történelem mai állása szerint lehetetlen megdönteni. „Vörös nyíl” a szovjetekkel részt vett az 1982-es és az 1986-os vébén is. Érdemei elismeréseképpen harminchat évesen légiósnak állhatott: egy-egy idényt lehúzott a Vorwärts Steyrben és az Arisz Limassolban.
Játékosként gyakran edzett együtt Valerij Borzovval, olimpiai bajnok sprinterrel (ezért is futott az ék 10.80-as százat), a lövéseket pedig bekötött szemmel is gyakorolta, hogy jobban érezze a kaput. Korában nem unikumként csatárként és irányítóként is zseniális volt. A Ferencvárost szinte egymaga végezte ki az 1975-ös KEK-döntőben: lőtt egy gól egy csodás cselsorozat végén, és kiosztott két asszisztot is. Az európai Szuperkupa-fináléban a Bayern München világbajnok védőnégyesének négy tagját is kicselezte, Franz Beckenbauerestől, mielőtt Sepp Maier hálójába emelt.
1990-ben vonult vissza, és edzőnek állt: az Olympiakosz, a PAOK, az Ionikosz és az AEK Athén után 2003-ban leült az ukrán válogatott kispadjára, és elvezette a sárga-kékeket a vb negyeddöntőjébe. A sikertelen Európa-bajnoki kvalifikációk után viszont vette kalapját. Később az FK Moszkvánál is megfordult, majd a Csernomorec Odessza sportigazgatója lett. A félig hazai rendezésű Európa-bajnokság előtt elvállalta újra a nemzeti csapat irányítását, mondhatni közkívánatra.
A korábban az ukrán parlamentbe is beválasztott Blohin 50. születésnapján a szovjet és a világválogatott csapott össze Kijevben. A szovjetek kezdőjét a Daszajev – Szulakvelidze, Csivadze, Higyijatullin, Gyemjanenko – Glagyilin, Burjak, Oganeszjan, Cserenkov – Belanov, Blohin tizenegy alkotta, az ellenfélét Bell – Amoroso, Kaltz, Herget, Six – Mancini, Altan, Szaravakosz, Raducanu – Rocheteau, W. van de Kerkhof.
Blohin a mikrofonok előtt nem mindig volt százas: a 2006-os vb negyeddöntője előtti sajtótájékoztatón Giovanni Trapattoniról beszélt, mint az ellen mesteréről (összekeverte Marcello Lippivel), de ennél is rosszabb volt, amikor a fiatalok tehetséggondozásáról elmélkedett: „A fiatalok inkább Sevcsenkótól vagy Blohintól tanuljanak, és ne valami Zumba-Bumbától, aki nemrég jött le a fáról, és most két banánért focizik az ukrán bajnokságban." Ismerős?