Oleh Blohin – edzőportré

Játékosként a zseniális képességű támadó 1969 és 1988 között a Dinamo Kijevben profiskodott, és számtalan bajnoki és kupaarany mellett nyert Kupagyőztesek Európa-kupáját is. 1975-ben aranylabdás lett, és rekordként háromszor választották meg a Szovjetunióban az év labdarúgójának, Ukrajnában pedig kilencszer. Ötszörös szovjet aranycipősként a liga gól- és szereplési rekordere lett, ezt duplázást a válogatottban is megismételte. Ezeket a csúcsokat a történelem mai állása szerint lehetetlen megdönteni. „Vörös nyíl” a szovjetekkel részt vett az 1982-es és az 1986-os vébén is. Érdemei elismeréseképpen harminchat évesen légiósnak állhatott: egy-egy idényt lehúzott a Vorwärts Steyrben és az Arisz Limassolban.

Játékosként gyakran edzett együtt Valerij Borzovval, olimpiai bajnok sprinterrel (ezért is futott az ék 10.80-as százat), a lövéseket pedig bekötött szemmel is gyakorolta, hogy jobban érezze a kaput. Korában nem unikumként csatárként és irányítóként is zseniális volt. A Ferencvárost szinte egymaga végezte ki az 1975-ös KEK-döntőben: lőtt egy gól egy csodás cselsorozat végén, és kiosztott két asszisztot is. Az európai Szuperkupa-fináléban a Bayern München világbajnok védőnégyesének négy tagját is kicselezte, Franz Beckenbauerestől, mielőtt Sepp Maier hálójába emelt.

1990-ben vonult vissza, és edzőnek állt: az Olympiakosz, a PAOK, az Ionikosz és az AEK Athén után 2003-ban leült az ukrán válogatott kispadjára, és elvezette a sárga-kékeket a vb negyeddöntőjébe. A sikertelen Európa-bajnoki kvalifikációk után viszont vette kalapját. Később az FK Moszkvánál is megfordult, majd a Csernomorec Odessza sportigazgatója lett. A félig hazai rendezésű Európa-bajnokság előtt elvállalta újra a nemzeti csapat irányítását, mondhatni közkívánatra.

A korábban az ukrán parlamentbe is beválasztott Blohin 50. születésnapján a szovjet és a világválogatott csapott össze Kijevben. A szovjetek kezdőjét a Daszajev – Szulakvelidze, Csivadze, Higyijatullin, Gyemjanenko – Glagyilin, Burjak, Oganeszjan, Cserenkov – Belanov, Blohin tizenegy alkotta, az ellenfélét Bell – Amoroso, Kaltz, Herget, Six – Mancini, Altan, Szaravakosz, Raducanu – Rocheteau, W. van de Kerkhof.

Blohin a mikrofonok előtt nem mindig volt százas: a 2006-os vb negyeddöntője előtti sajtótájékoztatón Giovanni Trapattoniról beszélt, mint az ellen mesteréről (összekeverte Marcello Lippivel), de ennél is rosszabb volt, amikor a fiatalok tehetséggondozásáról elmélkedett: „A fiatalok inkább Sevcsenkótól vagy Blohintól tanuljanak, és ne valami Zumba-Bumbától, aki nemrég jött le a fáról, és most két banánért focizik az ukrán bajnokságban." Ismerős?