A spanyol válogatott új, tiszta vörös mezében. Rájuk vadásznak (Fotó: Reuters)

A SORSOLÁSRÓL

A 2014-es vb sorsolását 2013. december 6-án, a Bahia állambeli Costa do Sauípe üdülőkomplexumban tartják meg, Mata de Sao Joao városában. A ceremónia 17 órakor kezdődik közép-európai idő szerint. Az első kalapba kerülő csapatok kiemeltek (a csoportokban is az 1. kiemelési számot kapják meg), ennek alapja az októberi FIFA-világranglista. A többi kalap földrajzi beosztáson alapul, egy európai válogatottat a sorsolás előtt áthelyeznek – szintén sorshúzás útján – a 4. kalapból a 2.-ba. Nem lehet egy csoportban három európai vagy két dél-amerikai csapat.

A HIVATALOS KALAPBEOSZTÁS

1. kalap (8 csapat): Brazília (a házigazda A1-es kiemelése biztos, tehát az A-csoport 1. kiemeltje lesz), Spanyolország (címvédő), Németország, Belgium, Svájc, Argentína, Kolumbia, Uruguay
2. kalap (7): Algéria, Kamerun, Elefántcsontpart, Ghána, Nigéria, Chile, Ecuador
3. kalap (8): Ausztrália, Irán, Japán, Dél-Korea, Costa Rica, Honduras, Mexikó, Egyesült Államok
4. kalap (9): Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Anglia, Franciaország, Görögország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Oroszország

1. SPANYOLORSZÁG

Spanyolország a legutóbbi vb és a két legutóbbi Eb megnyerésével olyan trófeahalmozást hajtott végre, amely példátlan a futballtörténelemben, még egy lépéssel tovább merészkedve pedig mindössze a harmadik válogatott lenne (Olaszország és Brazília után), amely meg tudja védeni világbajnoki címét. Nyilvánvaló, hogy a fő esélyesek között van – lásd még a voksolás eredményét –, ám egyre többen teszik fel a kérdést: vajon meddig lehet a csúcson maradni és távol tartani a riválisokat? A veretlen 2012-es év után 2013-ban a spanyolok már legyőzhetőnek bizonyultak, a helyszín – az amerikai kontinensen eddig kizárólag dél-amerikai csapatok lettek világbajnokok – is „ellenük van”. Igaz, épp a spanyolok törték meg az európai válogatottakra Európán kívül nehezedő vb-átkot 2010-es győzelmükkel. Ha megint összejön nekik, akkor kiemelt helyet kapnak minden idők legjobb válogatottjai között.

2. NÉMETORSZÁG

A legdinamikusabbak a világon. Kemények, eltökéltek, a futballtudásuk is elit, és úgy tűnik, még mindig fejlődési pályán állnak – de az az „aranyplusz” eddig hiányzott belőlük Joachim Löw irányítása alatt, amellyel a csúcsra érhettek volna. Mindenesetre a nationalelf a folyamatosan érkező tehetségek beépítésével még a legutóbbi tornákhoz képest is erősödött, a 2013-as BL-döntő a német futball parádés erődemonstrációja volt, a Bayern uralja Európát, a háttér csaknem tökéletes. Elvileg minden együtt van ahhoz, hogy Németország 1990 után ismét világbajnok legyen, de két „kisördög” mocorog bennünk: egyrészt a csapat válogatott szinten még nem tudta az utolsó szintlépést végrehajtani, másrészt a védelem teljesítménye nem olyan, amivel vb-t lehetne nyerni. Márpedig – mint azt a spanyolok 2010-ben megmutatták – az aranyhoz a klasszis védelem az alap.

3. BRAZÍLIA

Brazil szövetségi kapitánynak lenni a világ egyik leghálátlanabb állása – bármit csinálsz, a szurkolók és a helyi megmondóemberek tömege szerint hülye vagy, ha nyersz, bocsánatos bűn, de akkor sem játszottál olyan szépen, mint Peléék 1970-ben –, pláne egy hazai rendezésű világbajnokság előtt. Luiz Felipe Scolari a legutóbbi brazil világbajnok válogatott mestereként azért plusztürelmet kap, és jó pont, hogy csapata megnyerte a „főpróba” Konföderációs-kupát. Nem biztos, hogy a brazil a világ legerősebb kerete, de Scolari nagy csapatépítő, és a hatalmas ország hatalmas futballrajongó közönsége szárnyakat adhat a selecaónak. Vagy megbénítja őket. Nem kis teher úgy játszani, hogy minden játékos tudja, itt már az ezüstérem is tragédiának, csúfos bukásnak számít.

4. ARGENTÍNA

5. HOLLANDIA

Louis van Gaal edzői karrierje (legalábbis saját tervei szerint) a vége felé közeleg, a megfiatalított holland válogatott meg úgy jutott ki a vb-re, ahogy szokott – bepöccintette a buldózert, aztán letarolt minden elé kerülőt. A hollandok Dél-Afrikában ezüstig jutottak, úgy, hogy ezt nem feltétlenül várták tőlük, majd leégtek a 2012-es Eb-n (ezt pláne nem várták tőlük). A szeszélyesség benne van a hollandokban annyira, hogy ne „első körös esélyesként” beszéljünk az oranjéról, de az aligha lepne meg bárkit is, ha a négy között ott lenne a narancs mezes csapat.

6. OLASZORSZÁG

A 2010-es világbajnokság után romjaiból kellett csapatot építenie Cesare Prandellinek, a 2012-es Európa-bajnokság ezüstje mutatja, hogy ez sikerült. Az olaszok könnyedén jutottak ki a világbajnokságra, s bár közben kaptak néhány pofont a felkészülési mérkőzéseken, ebből ne vonjunk le következtetéseket: Olaszország sportot űz a tét nélküli találkozókon történő botladozásból (Haitivel ikszelni?!). Az olasz valódi tornacsapat, és ha továbbjut a csoportkörből, akkor onnantól kezdve mindenki felkészülhet arra, hogy vért fog izzadni ellene. Hogy mást ne mondjunk, az egyenes kieséses szakaszban 1986 óta nem tudta egy csapat sem legyőzni rendes játékidőben az olaszokat... A keret nem annyira erős, mint az erősorrendben előrébb álló csapatoknál, de épp ez a tornacsapatjelleg adja az olaszok esélyét. A fő nyitott kérdések: bírja-e a kulcsemberek közül Pirlo, rendben lesz-e mentálisan Balotelli, és egészséges tud-e maradni Giuseppe Rossi? Egy jó szerepléshez valószínűleg három (de legalább kettő) igen lenne szükséges.

7. KOLUMBIA

A szavazatok alapján elsősorban Radamel Falcaótól és társaitól várjuk a meglepetést a világbajnokságon – hogy a bizalom megalapozott-e, vagy Kolumbia úgy jár, mint 1994-ben, az nagy kérdés. A ’94-es tornán úgy vett részt Kolumbia, hogy sokan aranyesélyesnek tartották, erre fel teljes leégés jött – az a csapat pedig valószínűleg „keretileg” erősebb is volt, mint a mostani. A mostani mindenesetre sikerre éhes (Kolumbia 1998 óta nem járt meg vb-t, az egyetlen csapat a mezőnyben az újonc Bosznia-Hercegovina mellett, mely a kétezres években nem jutott ki világbajnokságra), erős és van valódi világsztárja is – ráadásul kihasználhatja a dél-amerikai rendezés előnyeit. Éremesély ugyanúgy bennük van, mint egy látványos bukás.

8. PORTUGÁLIA

Ha a szenzációs formában futballozó Cristiano Ronaldóval együtt is csak a nyolcadik helyre jöttek be a portugálok a szavazáson, az mutatja, valami azért nem stimmel a csapattal. Például az, hogy Ronaldo eddig egymaga feleannyi gólt szerzett a válogatottban, mint az összes többi jelenlegi kerettag együttvéve. Vagy az, hogy a portugálok képtelenek klasszis centert találni. Vagy az, hogy „Cé” nélkül egy erős, ámde bárki által megverhető csapatot kapunk eredményül. Ráadásul a portugálok hajlamosak végtelenül óvatos játékot mutatni a nagy tornákon, mondhatni: a keret képességeihez mérten igen leegyszerűsített futballal rukkolnak elő. Ettől még a portugál nemzeti csapat nagyon stabil – egy csúcsformában levő Cristiano Ronaldóval pedig bárkinek ellenfele lehet.

9. BELGIUM

A belgákkal az a „baj”, hogy még senki sem látta őket tornaszituációban, lévén 2002 óta sem vb-t, sem Eb-t nem jártak meg. Ezért nehéz belőni a belgák félelmetesen tehetséges generációjának valódi erejét – a kilencedik hely azt mutatja, meglepetést várunk tőlük. Elitklubokban edződő fiatalok, vegyítve pár „nagy öreggel” (Simons, Van Buyten) – Belgium alighanem a 2016-os Eb-re lesz igazán „kész”, de már most is nagyot robbanthat. A talentum megvan hozzá – a keret úgy néz ki, mint a népszerű Football Manager számítógépes játék csodagyerek-gyűjteménye.

10. FRANCIAORSZÁG

Egy jó vb, egy pocsék, egy jó vb, egy pocsék – ez a franciák sormintája, tehát most jó vb-nek kellene következnie. Más lapra tartozik, hogy eljutni is alig sikerült oda, és a L’Équipe az ukránok elleni első pótselejtező után fel is tette a kérdést: „ez a leggyengébb francia csapat, amit valaha láttunk?” Aztán mégis továbbjutottak a „kékek”, akik kétségkívül jó keretük ellenére saját maguk legnagyobb ellenségei. A válogatott legutóbb szégyenben maradt és villongásaival mélységes, máig tartó antipátiát keltett az ország futballszurkolóiban – a francia nemzeti csapat néhány sztárja még a politikusoknál is népszerűtlenebb, ez azért elmond valamit… Egység nélkül nem mennek semmire – ennek megteremtése a legnagyobb kihívás Didier Deschamps és játékosai számára.

11. URUGUAY

A 2010-es négy közé jutással Uruguay alighanem teljesítőképessége határához ért, már az elődöntő megismétlése is nagy bravúr lenne. Hát még az 1950-es csodáé, ami a világbajnoki címhez vezetett… A kis ország nagy generációja bezsákolt egy Copa Américát is, de az idő múlik, az átlagéletkor pedig magas – kulcsjátékosok sorának ez lesz valószínűleg az utolsó világbajnoksága. Ez pluszmotivációt adhat, a Cavani, Suárez, Forlán trióval meg kevés védelem várja a találkozást – de a nyolcaddöntős végállomás így is valószínűbbnek tűnik, mint egy újabb elődöntő.

12. ANGLIA

Ha már nagy generációk: az angoloké is eléggé „lecsengett”, Gerrard, Lampard vagy Ashley Cole minden bizonnyal utolsó vb-fellépésére készül. Az angolok hajlamosak saját válogatottjuk erejének túlértékelésére, de most még ők is visszafogottak – a háromoroszlánosokat most még csak éremesélyesnek sem igazán lehet tekinteni. Persze lehet, hogy épp ebben lesz a plusz – végre nem akkora a nyomás a csapaton. Egyelőre semmi sem mutat azonban arra, hogy az angolok a kieséses szakasz elejénél (nyolcad- vagy negyeddöntő) tovább jutnának – ekkorra szoktak kiütközni a csapat végzetes gyengeségei. Egy biztos: ha a gólvonalfigyelő rendszer jól működik, most nem lehet reklamálni a lécről bepattanó labdát sem!

13. OROSZORSZÁG

Fabio Capello morcos tekintettel irányítja az oroszokat, akik stabil, „szétfuthatatlan”, ám nem világklasszis csapattal mehetnek a vb-re. Ha az olaszoknál megjegyeztük, hogy a squadra azzurra jó tornacsapat, akkor az oroszoknál az ellenkezője igaz: végtelenül hatékonyan tudják lerombolni a saját munkájukat (lásd a legutóbbi Európa-bajnokságot). A 2018-as világbajnokság házigazdájaként dupla figyelmet kap az együttes otthon, egy csúnya bukás nem tenne jót az építkezésnek. Jó játékosaik vannak, világklasszisaik nincsenek – ez egy világbajnokságon általában legjobb esetben negyeddöntőt jelenthet. Azt alighanem alá is írnák.

14. CHILE

Azt a csapatot komolyan kell venni, amelyik ikszel a brazilokkal és a spanyolokkal, az angolokat pedig a Wembleyben pofozza fel – igaz, mindegyik találkozó „csak” felkészülési volt. Jorge Sampaoli a „bolond” Marcelo Bielsa látványos és kegyetlen letámadással párosuló iskoláját folytatta a válogatottnál, így abban bizonyosak lehetünk, hogy Chile bárkit nagyon meg tud hajtani. Ha minden összejön, tán még a legjobb nyolcig is eljuthatnak, a csoportkörös kiesés pedig biztos csalódást keltene.

15. ELEFÁNTCSONTPART

A nevekkel semmi gond, az „elefántok” vb-szerepléseiről azonban eddig nem sok jót lehetett elmondani – mindkétszer kiestek már a csoportkörben, igaz, legutóbb nagyon belenyúltak… Didier Drogba végső nagy dobására készülhet, a csapat legnagyobb sztárja már nem is ő, hanem Yaya Touré – a rutinos, de több poszton (főleg hátul) súlyos gyengeségekkel küszködő Elefántcsontpart számára a maximális célkitűzés leginkább a csoportból továbbjutás lehet.

16. GHÁNA

2010-ben ők voltak Afrika reménye, és egy büntetőre voltak az elődöntőtől, de elrontották, és nem biztos, hogy adódik hasonló esélyük ezúttal is. Talán nagy egyéniségből kicsit kevesebb van náluk, mint Elefántcsontpartnál, ám a keretük jóval kiegyensúlyozottabbnak tűnik, a legutóbbi vb-t megjártak pedig még rutinosabbak lettek. Mivel a keret korösszetétele jó, ez előnyükre válik – most már „csak” azt kell megmutatni a ghánaiaknak, hogy nem egyszeri eset volt a dél-afrikai csillogás.

17. HORVÁTORSZÁG

A mostani csapat nem hasonlítható a zseniális 1998-ashoz, de masszív és rutinos – a világbajnokságra vezető út mégis szenvedéssel, kapitányváltással és pótselejtezővel volt kikövezve. A középpályás- és csatársorban igen jó nevek sorakoznak, ám a védelem nem fiatal és nem is áttörhetetlen, és kérdés az, ki tudja magával ragadni a többieket. A sima kiesést így is nehezen tudnák megbocsátani a horvát szurkolók.

18. EGYESÜLT ÁLLAMOK

Hajtani és futni fognak, amíg állnak a lábukon, és vélhetően senkinek sem adják meg könnyen magukat – az Egyesült Államokban alighanem elvárás lesz az egyenes kieséses szakasz elérése. Jürgen Klinsmann kapitánysága alatt a támadójátékkal egy szál gond sincs – hogy mást ne mondjuk, a németeket és a bosnyákokat is 4–3-mal kapták el az amerikaiak –, a német szakvezetőnek jelenleg jobb a kapitányi mérlege az amerikai kispadon, mint anno a nationalelfnél volt! Nyolcaddöntőre simán jók lehetnek, de nehéz elképzelni, hogy ennél tovább menjenek.

19. SVÁJC

Ottmar Hitzfeld a kispadon, bevándorlókkal „beinjekciózott” csapat a pályán, ráadásul első kalapos kiemelés – Svájc nem kezdi épp rossz pozícióból a világbajnokságot. Alighanem a svájci az a kiemelt csapat, amelyet a többiek az első kalapból választanának, a svájci-exjugoszláv-albán „világválogatott” épp azzal szerezne meglepetést, ha nagyon magas kiemelési számához méltón szerepelne. Könnyedén venni azonban nem szabad őket: erről a 2010-es világbajnokságon meghökkentő pofont kapó spanyolok biztos tudnának mesélni…

A világbajnokság egyetlen abszolút újonca, és ha egy volt jugoszláv tagköztársaság végre eljut egy nagy tornára, akkor a „függetlenségi futball-lázat” sokszor az ellenfelek bánják. Kétség sem férhet hozzá, hogy ez a legjobb bosnyák generáció, a támadósor gyilkos erejű, de hátul azért kevés a nagy név. Pjaniccsal, Dzekóval és Ibiseviccsel bármelyik ellenfelüket meg tudják izzasztani, az pedig, hogy először szerepelnek nagy tornán, nagy tettekre is késztetheti őket. A horvátok 1998-ban ilyen szempontból már példát mutattak nekik.

21. MEXIKÓ

A mexikóiak erejét sem könnyű felmérni annak tükrében, hogy majdnem elbénázták a kvalifikációt a döbbenetes erejűnek nem nevezhető CONCACAF-zónában – tulajdonképpen kizárólag az amerikaiaknak köszönhetik azt, hogy kaptak egy pótselejtezős esélyt, amivel éltek. Kapitányváltások sora és összességében pocsék (de jól végződő) selejtezősorozat után végül Miguel Herrerával jutott ki a csapat a tornára azután, hogy a szakvezető kidobta az összes légióst, és csak Mexikóban játszókat vett figyelembe. Ez lehet még konfliktusforrás is – a szavazáson elért helyezés is mutatja, hogy a jelenlegi mexikói válogatott azért nem igazán meggyőző.

22. JAPÁN

A legjobb helyezésű ázsiai csapat, kispadján a rutinos róka Alberto Zaccheronival. A japánok vívták ki elsőként a selejtezősorozatból a vb-szereplés jogát, így bőségesen volt idejük kísérletezni (igaz, igen vegyes az eredménysoruk). Érdekes lesz megfigyelni, hogy mennyi pluszt tud adni a topligás tapasztalat a japánoknak: Kagava Sindzsi berobbanása után a Bundesliga rákapott a távol-keleti ország legjobbjainak szerződtetésére, akik így Európa egyik legjobb bajnokságában edződhetnek. Ennyi topligás játékosa sosem volt a japánoknak – akik alighanem első céljuknak az egyenes kieséses szakasz elérését tűzik ki.

23. GÖRÖGORSZÁG

A selejtezőket rendszeresen végtelen profizmussal vívja meg a görög csapat, amelyet rettenetesen nehéz legyőzni – hatalmas küzdő válogatottról van szó, amely 2004 óta tapasztalatból tudja, a futballban semmi sem lehetetlen. A görögök hibapontja, hogy a 2004-es bravúrsorozat óta a nagycsapatok ellen gyenge a mérlegük, márpedig a jó szerepléshez ez is kellene. A 2012-es Eb-n továbbjutottak a csoportkörből, ezzel valószínűleg most is elégedettek lennének.

24. NIGÉRIA

Nigéria az Afrikai Nemzetek Kupájának címvédője, de ettől még nem véletlen a viszonylag alacsony besorolása: a nigériai keret „vékony” Ghánához vagy Elefántcsontparthoz képest, ráadásul a „szupersasok” a kétezres években még nem nyertek egy vb-meccset sem. Ez már nem a kilencvenes évek bombaerős nigériai csapata, ez egy afrikai szinten erős, de a világbajnokságon már legfeljebb a középerős kategóriába sorolható alakulat, amellyel szemben rendre túl magasnak tűnnek az otthoni elvárások.

25. ECUADOR

A lista legkevesebbre taksált dél-amerikai csapata – a többi zónabeli csapattal szemben – már azzal is meglepetést szerezne, ha túlélné a csoportkört. 2013-ban ráadásul az ecuadoriak formája is pocsék, az évet három győzelemmel nyitották, ám azóta tíz mérkőzésből csupán egyet nyertek meg. Az sem igazán biztató, hogy a hazai pályán rendkívül erős ecuadoriak saját pályájukról kimozdulva nagyon gyámoltalanok.

26. KAMERUN

Volt világbajnokság, amelyen a negyeddöntőig jutottak, de a 2014-es küldetés alighanem rövidebbre sikeredik a kameruni válogatottnak. Samuel Eto’o hol akar a válogatottban játszani, hol nem, a csapat öregedő, de még így is legnagyobb sztárja már a szövetséggel és Volker Finke szövetségi kapitánnyal is összeveszett. Az sosem jó jel, ha a csapat legjobbja képes „revolverezni” az elöljárókat… A kameruniak erejét nehéz felmérni, lévén a 2010-es vb óta szinte kizárólag afrikai válogatottakkal mérkőztek meg.

27. DÉL-KOREA

Az egykori vb-negyedik negatív mérleggel zárja a 2013-as esztendőt, ráadásul győzelmeit – leszámítva a Svájc elleni sikert – jóval alacsonyabban rangsorolt válogatottak ellen aratta. A válogatottsági rekorder Hong Mjung Bo a nyáron ült le a kispadra, egyelőre az ő eredményei is igen vegyesek.

28. AUSZTRÁLIA

Az ázsiai zónába átkéredzkedő ausztrálok viszonylag simán kivívták a vb-kvalifikációt, ám a Brazíliától és Franciaországtól elszenvedett, egymást követő 6–0-s vereségek után Holger Osiecket hatalmas ívben kirúgták. Utódja, a görög származású Angelos (Ange) Postecoglou, Ausztrália legeredményesebb klubedzője ötéves szerződést kapott és győzelemmel mutatkozott be a válogatottnál. A keret ereje nem mérhető a kétezres évek eleji „aranygenerációhoz”, bár annak tagjai közül néhányan – Lucas Neill, Mark Bresciano, Tim Cahill – még a keretben vannak.

29. COSTA RICA

Costa Ricának az a legnagyobb problémája, hogy a világbajnokságot nem Costa Ricában rendezik – hazai pályán szinte mindenkit bedarál a válogatott (a legutóbbi 13 mérkőzésből 12 győzelem!), ha kimozdul, akkor viszont egyrészt nem túl acélos, másrészt gólínségben szenved az erősebb ellenfelekkel szemben.

A hondurasiak a vb-selejtezők egyik legnagyobb bravúrját könyvelhették el – az Azték-stadionban verték meg Mexikót, ez vb-selejtezőn korábban más csapatnak csak egyszer sikerült –, a csapat játékereje viszont alighanem csak egy szimpatikus játékkal elért csoportkörös kiesésre elég. A fő küldetés: megszerezni az első világbajnoki győzelmet, ami Honduras eddigi vb-történelme során nem jött össze.

31. ALGÉRIA

Az algériai válogatott 1986 óta nem szerzett vb-gólt (és persze nem is nyert meccset), legutóbb nagyon egységes csapatot alkotott, de emészthetetlenül rossz meccseket játszott. A kreatív részlegen nagyot dobhat Szafir Taider feltűnése, de így is az algériai lesz az az afrikai válogatott, amelytől a legkevésbé fognak tartani az ellenfelek.

32. IRÁN

A legnagyobb név Carlos Queiroz, akinek kifejezetten jó a mérlege a válogatottal – az irániak kimasíroztak a vb-re, 2013-ban pedig csupán egyetlen meccset vesztettek el, igaz, kizárólag ázsiai ellenfeleik voltak. Tudósítóink réme (Dzsahanbaks, Gucsannedzsad vagy Sahbazzadeh is mehet a vb-re, hogy mást ne mondjunk) ritkán mozdul ki saját kényelmi (és földrajzi) zónájából, európai csapattal 2012 tavasza óta nem játszott, így nem könnyű felmérni az erejét.

ÉS ÖN MIT MOND?

Minden lista legjobb része, amikor elmondjuk magunknak (és meg is írjuk), hogy mi ennél sokkal, de sokkal jobbat tudnánk összeállítani – szavazásunk segítségével megadjuk mindenesetre a lehetőséget, hogy a következő erősorrendbe az olvasók is beleszóljanak. A kérdés: mit gondolnak, melyik csapat fut be aranyérmesként a 2014-es világbajnokságon? A pénteki sorsolás tisztít a képen, tisztában leszünk a csoportokkal és az ágakkal – a második erősorrendet már ez is befolyásolja.