Brazil címvédés – Garrincha vezérletével

Három akkora világnagyság, mint Puskás, Di Stéfano és Pelé egy világbajnokságon? Ráadásul egymás ellen?! Igen! Pontosabban: igen is, meg nem is.

Öcsi, azaz inkább már Pancho, aki azt megelőzően (1954) magyar színekben játszott a vb-n, a Szőke Nyíl és a Fekete Gyöngyszem neve is rajta volt a nevezési listán – a két rutinos róka a spanyol, a csokibőrű süvölvény meg a címvédő brazil válogatottat erősítette Chilében. Illetve csak erősítette volna.

Don Alfredo ugyanis még a rajt előtt kidőlt a sorból (attól fogva az Interrel a következő három évben két BEK-et is nyerő Helenio Herrera kapitány munkáját segítette a tornán), Pelé pedig – akinek játékára tízezrek voltak kíváncsiak az andoki országban – a második csoportmérkőzésen sérült meg súlyosan (attól fogva Amarildo helyettesítette, prímán).

A C jelű kvartettben így elmaradt a várva várt csúcstalálkozó. A Vina del Marban rendezett és a továbbjutás szempontjából égetően fontos brazil–spanyol (2:1) meccsen csak Puskás Ferenc lépett pályára az álomtrióból…

„HOL A RÉGI ÁTÜTŐERŐ?”

A jó erőkből álló szovjet és nyugatnémet együttes – a spanyolokkal ellentétben – gond nélkül kiharcolta csoportjából a továbbjutást, a négy közé viszont már ők sem tudták beverekedni magukat. Sepp Herbergernek, a berni csoda szülőatyjának ez volt az utolsó világbajnoksága.

Búcsú ide vagy oda, az „öreg" még azokban a napokban is előre tekintett, stabil, használható alapokat hagyva a nationalelf élén őt 1964-ben váltó Helmut Schönre: mindössze két 30 év fölötti játékos akadt megfiatalított, sikerre éhes keretében. (Az egyik ebből az utolsó berni hős, az 1. FC Köln legendás csatára, Hans Schäfer, aki Horst Eckellel az utolsó élő tagjai az 1954-ben világbajnoki címet nyerő nyugat-német válogatottnak.)

Brazília nem az NSZK útját járta – akkor még. Huszonkettes keretében kilencen is betöltötték már a harmadik ikszet, ugyanakkor ott voltak a csapatban a tacskók is, Pelé, Coutinho, Amarildo, no és a legjobb futballistakorban lévők, Zito, Zózimo, Vavá, valamint Garrincha.

Utóbbi – többek között éppen Vavával holtversenyben – lett a torna gólkirálya és a torna legjobb játékosa.

És ami sokkal, de sokkal fontosabb: Brazíliának, a döntőben 3:1-re fölülmúlva Csehszlovákiát, sikerült megvédenie világbajnoki címét!

Pedig a selecao, ahogy Tabák Endre, az egyik kiküldött magyar tudósító is jellemezte, messze nem '58-as formában futballozott a vb-n:

„Ez már nem az 1958-as csapat, még ha a tagok majdnem teljesen ugyanazok is! Vagy – éppen azért nem ugyanaz a csapat! Megöregedtek a csillagai. Megöregedtek, ez látszik a mozgásukon, gondolkozásuk tempóján. Megkopott a híres harci kedvük is, túl higgadtak már. Pedig taktikában, technikában és ravaszságban még fejlődtek is. De hol van az akkori tűz? Hol a régi átütőerő?"

A KAPUKERET, SCHROJF MEG LATISEV

Csehszlovákia. A magyarok mumusa. Még nem 1969-ben és Marseille-ben, hanem egyelőre 1962-ben és Rancaguában.

Számos a „friss erő" Baróti Lajos társulatában. Összesen 12 vb-újonc van a keretben, köztük olyan ifjú titánok, mint a 23 éves Göröcs János, vagy az egyaránt 20 esztendős Albert Flórián, Mészöly Kálmán és Farkas János.

„Chilében – lehet mondani – nem akadt a csapatban, sőt a keretben sem méltatlan játékos! Jól sikerült a felkészítés is; sőt, talán akkor volt a felkészülésünk a legalaposabb. Ehhez hozzájárult az is, hogy az előző év végén válogatott csapatunk, valamint a Ferencváros és az Újpesti Dózsa is járt már Amerikában, és Chilét is kikísérletezte a világbajnoki keret számos játékosa. Örvendetesen megjavult a csapatszellem is. Nem volt irigykedés, sem veszekedés, eltűnt a régi, komisz hang, a mocskolódás és a gyűlölködés. Egymást biztatták, segítették, támogatták, lelkesítették a fiúk. Jól összekovácsolt együttes, csupa jó játékos, jó szellem – ez jellemezte chilei expedíciónkat" – festette le érzékletesen a magyar csapatot a Hoppe László, Hoppe Pál szerzőkettős A labdarúgó-világbajnokságok csillagai című könyvében.

A csoportkörben az angolok (2:1) és a bolgárok (6:1) is meghajolnak, így Argentínával szemben elég a gól nélküli döntetlen is. Aztán a negyeddöntőben jöhetnek a csehszlovákok. És jönnek is, sajnos. Amikor pedig mi jövünk, ott van Viliam Schrojf, az egész vb legkitűnőbb kapusa, aki mindent véd. Ha pedig már ő sem tehet semmit, megteszi helyette a kapufa vagy éppen Nyikolaj Latisev.

A szovjet játékvezető nem látja (?) gólnak Tichy Lajos kapukeretről levágódó bombáját. Hiába rohamozunk tovább, marad az 1:0 – oda. „Jobbak voltunk ezen a mérkőzésen, jobban és szebben játszottunk, csak éppen az akciók eredményes befejezése hiúsult meg mindig. (...) S ha végül, mégis verve látszott (Schrojf), akkor a szerencse segítette" – összegeznek a csehszlovákok hatalmas mázliját sem elhallgatván Hoppéék. A derék Schrojfot – aki Puskásék és Garrincháék szemét is kivédte pár nappal korábban – a lefújás után vállukra kapják honfitársai, mi meg Albert társgólkirályi titulusával vigasztalódunk. Ha vigasztalódunk egyáltalán...

7. VILÁGBAJNOKSÁG, CHILE (1962. MÁJUS 30–JÚNIUS 17.)

A torna teljes eredménysora itt!

Döntő
Brazília–Csehszlovákia 3:1 (1:1)
Santiago, Nemzeti Stadion, 68 679 néző. Vezette: Latisev (szovjet)
Brazília: Gilmar – D. Santos, Mauro, Zózimo, N. Santos – Zito, Didi – Garrincha, Vavá, Amarildo, Zagallo
Csehszlovákia: Schrojf – J. Tichy, Popluhár, Pluskal, Novák – Pospíchal, Kvasnák, Masopust – Jelínek, Scherer, Kadraba
Gólszerző: Amarildo (17.), Zito (69.), Vavá (78.), ill. Masopust (15.)

Gólkirály: Albert Flórián (magyar), Garrincha (brazil), Valentyin Ivanov (szovjet), Drazsan Jerkovics (jugoszláv), Leonel Sánchez (chilei) és Vavá (brazil) 4-4 gól
A torna legjobb játékosai: 1. (aranylabdás) Garrincha (brazil), 2. Josef Masopust (csehszlovák), 3. Leonel Sánchez (chilei)

A világbajnok brazil csapat kerete: Altair, Amarildo, Hideraldo Bellini, Carlos José Castilho, Coutinho, Didi, Garrincha, Gilmar, Jair da Costa, Jair Marinho, Jurandir, Mauro Ramos (csapatkapitány), Mengálvio, Pelé, Pepe, Djalma Santos, Nílton Santos, Vavá, Mário Zagallo, Zequinha, Zito, Zózimo. Szövetségi kapitány: Aymoré Moreira

A KORÁBBI RÉSZEK
• 1. vb, 1930, Uruguay
• 2. vb, 1934, Olaszország
• 3. vb, 1938, Franciaország
• 4. vb, 1950, Brazília
• 5. vb, 1954, Svájc
• 6. vb, 1958, Svédország