Ligue 1: Messi is vár Blazicra az új bajnoki idényben

– Esély sem volt rá, hogy a Ferencvárosban maradjon?
– De volt, beszélgettünk a folytatásról – felelte lapunknak Miha Blazic, akit már Franciaországban értünk utol. – Múlt szeptemberben elkezdődtek az egyeztetések a Ferencváros elöljáróival, a folytatás is opció volt, ám másként alakult.

– A francia lehetőség miatt döntött végül a váltás mellett?
– A Ligue 1-ben szerepelni nem akármilyen kihívás, az Angers megkeresése hízelgő volt, és miután éreztem, hogy nagyon szeretnének megszerezni, közeledtek az álláspontok. Öt esztendőt töltöttem Magyarországon, a párommal imádtuk Budapestet, az életünket, de a profi futballban ennyi idő után érdemes elgondolkodni a váltáson.

– Öt magyarországi éve alatt négy bajnoki címet szerzett az FTC-vel. Melyik a legkedvesebb, illetve lehet egyáltalán választani?
– Azt mondják, az első mindig a legkedvesebb, ám rám ez csak félig igaz… Abból a szempontból valóban különleges volt, hogy a klubnál mindenki nagyon akarta a sikert, a Ferencváros előtte több évig nem volt bajnok, és emiatt mi, játékosok éreztük is a nyomást. A legbüszkébb mégis a második aranyéremre vagyok, hiszen akkor már a nemzetközi porondon is helyt kellett állnunk, szakmailag az sokkal nagyobb kihívás volt. Szép éveket töltöttem a Ferencvárosban, a csapattal szerepeltünk a Bajnokok Ligájában, az Európa-ligában. Sokat tanultam, fejlődtem, nemcsak játékosként, emberként is.

– Melyik támadó ellen volt a legnehezebb futballozni az NB I-ben?
– Az első évemben a fehérváriaknál nagyon jó játékosok voltak, többet is fel tudnék sorolni, de mégis az akkor honvédos Davide Lanzafamét mondanám, nagyon nem szerettem ellene pályára lépni. Dörzsölt fickó, nehéz volt kitalálni, mi lesz a következő gondolata, megoldása. Technikás, fineszes csatár volt, úgyhogy őt emelném ki. Az idei gólkirály, Ádám Martin is különleges futballista.

– Ízlelgette már, hogy mostantól nem Ádám Martint vagy Nikolics Nemanját kell feltartóztatnia, hanem Neymart, Lionel Messit vagy éppen Moussa Dembélét?
– Ezért is váltottam klubot és országot. Magam is kíváncsi vagyok, mire vagyok képes az ilyen kaliberű futballisták ellen. A francia élvonalban nagyszerű stadionokban, nagyszerű futballisták ellen léphetek hétről hétre pályára.

– Megérett a feladatra?
– Bízom magamban. Huszonkilenc éves vagyok, ahogy mondani szokták, a hátvédeknél ez a legjobb kor. Megvan a kellő rutinom, és még fizikailag is fitt vagyok. Ugyanakkor ígérgetni nem szokásom, szóval meglátjuk, mire viszem Franciaországban.

– Új klubja, az Angers a tizennegyedik helyen végzett a bajnokságban: mit várnak a vezetők az új idényben a csapattól?
– A szerződés aláírása előtt beszélgettünk, nem a biztos bennmaradás a cél, mert annál nagyobb tervei vannak a klubnak. A bajnoki cím, a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása pokolian nehéz, de a lehető legközelebb kell végezni ezekhez a helyekhez.

– Hogy tetszik Angers városa?
– Egy ékszerdoboz a Loire mentén. Sok időm nem volt még szétnézni, hiszen az elmúlt időszakban a szlovén válogatottnál is voltam, de amit a párommal eddig láttunk, az nagyon tetszik. A méreteit nem lehet összehasonlítani Budapestével, de a látkép a várral, az utcákkal lenyűgöző. Az Angers-nél más célokért küzdhetek, hiszen az FTC-ben megszoktam, hogy csakis az arany létezik, de remélem, ott is legalább olyan jól érzem majd magam, mint a Ferencvárosnál.