Továbbra is Bölöni László a legnagyobb magyar edző

PAUL VERLAINE SZÜLŐVÁROSÁBAN, a Mosel hídján a klub jellegzetes gránátvörös színeibe öltözött szurkolókkal ballagok a nálunk kevéssé ismert római kori mártírról, Szent Szimfóriánról elnevezett szigeten álló, ugyancsak az ő nevét viselő stadionba. A helyi lapok címlapon hirdetik: minden jegy elkelt, telt ház várja a meccset, amelynek a végén a megyeszékhely csapata feljuthat az első osztályba. A történelem során többször volt német és francia fennhatóság alatt is Elzász-Lotaringia tartomány, az első és a második világháború kirobbanásakor lezárásakor is fontos, jelképes szerepe volt. Ma szinte mindenki franciának vallja itt magát, az idős Metz-szurkoló is, aki, midőn megtudja, hogy magyarok vagyunk és Bölöni Lászlóról forgatunk filmet, rögtön Puskásról és az 1954-es vb-döntőről kezd beszélni, fejből idézve a korabeli német közvetítést. A klub fiatal munkatársa szerint, noha a futballklub német nevet vett fel a második világháború alatt, ez pusztán a múlt, az egyesület identitása abszolút francia. Azért talán nem belemagyarázás a sokszor gazdát cserélő vidék viharos történelmében felfedezni bizonyos hasonlóságokat Erdély többnemzetiségű világával. Ahonnan az FC Metz magyar edzője származik, akit persze – korábbi egyetlen állampolgársága és játékos-pályafutása, 102 válogatottsága alapján – egyszerűen román edzőnek titulálnak, de aki persze erdélyi magyar, s már régóta francia és magyar állampolgár is.

Már a hídról szembetűnik a stadion oldalán tündöklő, a klubcímerből kiemelt és a klub minden felületén látható helyi szimbólum, az úgynevezett lotaringiai (vagy Anjou-) kereszt, ami nem véletlenül emlékeztet azonnal a magyar címer apostoli kettős keresztjére: az angol nyelvű Wikipedia szerint „a lotharingiai kereszt a Magyar Királyságból került a hercegségbe a XV. században”…

A FRANCIA FUTBALL A LEGJOBB LABDARÚGÓK BÖLCSŐJE MARADT

A világ legsikeresebb tizenkét nevelőklubjából öt Franciaországban van, ezekből kettőnél (Monaco, Rennes) dolgozott korábban vezetőedzőként Bölöni László. Csak ennek a két klubnak az akadémiája összesen ötvennél több jelenleg is aktív játékost adott az úgynevezett topbajnokságokba, ahol – nem számítva a francia élvonalbeli csapatok nagy részét adó, otthon futballozó 329 játékost – csaknem százötven, Franciaországból igazolt labdarúgó van. A Bundesligában (42) és a Serie A-ban (39) a legtöbb légiós francia, míg a Premier League és a La Liga 33 és 25 francia játékosa a harmadik legnagyobb külföldi kontingensnek számít mindkét ligában, jószerével csak a brazilok és az argentinok vannak többen. Franciaország az előző két világbajnokságon egy aranyérmet és egy ezüstérmet nyert.

Először pedig akkor, 1998-ban nyarán lett világbajnok Franciaország, amikor Bölöni László az első, országos visszhangot kiváltó edzői sikerét aratta, a Nancyval megnyerte a másodosztályú bajnokságot és feljutott Ligue 1-be. A világbajnok szövetségi kapitány, Aimé Jacquet egyébként maga is a Nancynál dolgozott még két évvel azelőtt, hogy átvette a francia válogatott irányítását, és három évvel azelőtt, hogy Bölöni lett a lotaringiai klub edzője. Ez, a másod- és első osztály között – Bölönivel is – többször liftező egyesület volt egyébként Michel Platini első profi klubja (az édesapja, Aldo Platini is itt volt játékos, majd edző). Mindezt csak azért tartottam fontosnak előre rögzíteni, mert nálunk valamiért még mindig sokan értékén alul kezelik a francia futballt, a francia bajnokságot. Amely pedig éppen hogy a legújabb trendek kiindulópontja, a legjobb játékosok bölcsője lett a közelmúltban és maradt a jelenben. A legutóbbi vb-n úgy voltak mindvégig versenyben az aranyéremért, hogy az aktuális aranylabdás, az ugyancsak francia Karim Benzema ott sem volt a keretben. Az idén pedig már nem csak az Aranylabdát, de a FIFA éves globális díjait is a francia fővárosban, Párizsban adták át, a két legnagyobb sztár, Lionel Messi és Kylian Mbabbé állomáshelyén.

Maga Aimé Jacquet egykor kulcsszerepet vállalt a francia edzőképzésben is, amelyben olyan további mesterek és tanítványok közelében szerezte meg az edzői papírokat és tudást Bölöni László, mint Gerard Houllier, (a Nancynál ugyancsak dolgozó) Arsene Wenger, hogy a kortársairól, az 1984-es Európa-bajnok francia válogatott tagjairól, Luis Fernandezről, Platiniről és a többiekről már ne is beszéljünk, igaz, közülük szinte senki sem maradt meg máig a szakma élvonalában úgy, ahogyan Bölöni. Ő persze nem volt Európa-bajnok, de részt vett az 1984-es Eb nyolcas döntőjén a selejtezőcsoportját megnyerő román válogatott tagjaként és klubjával, a bukaresti Steauával felült a kontinens trónjára, amikor 1986-ban megnyerték a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Ezzel Puskás Ferenc halála óta ő a ma élő egyetlen magyar BEK-győztes labdarúgó, ám nemcsak játékosként, hanem edzőként sem közelítette meg a sikereit senki a magyarok közül az elmúlt évtizedekben (a Steaua és Jenei Imre sikere óta).

A METZ GÓLKIRÁLYÁT MÁRIS ELVINNÉ AZ AC MILAN

Bölöni László márciusban töltötte be a hetvenet, már sokszor valószínűsítették (ő maga is) a visszavonulását, ám úgy látszik még volt – legalább – egy nagy dobása. Ahogyan negyed évszázaddal ezelőtt Nancyban, most a lotaringiai rivális klubnál vitte végbe a különleges bravúrt: feljutott a Ligue 1-be, amelynek létszámát éppen most csökkentették húszról 18 csapatosra, erősen megnehezítve a feljutásért és bennmaradásért küzdők helyzetét, gyakorlatilag eltörölve erre a nyárra az osztályozó intézményét. Vagyis csak az első és a második helyezett juthatott föl a roppant erős másodosztályból, amelyről egyetlen, élőben átélt mérkőzés után is felelősségem tudatában jelentem ki, hogy a magyar élvonalnál magasabb átlagszínvonalú, akár a pályán látottakat, akár a körítést nézem. Az általános hangulaton, szurkolói létszámon (most bővítik harmincezresre a Saint-Symphorient), a játék sebességén túl olyan jelekből következtethet erre az ember, mint hogy a klubnak például saját rádiófrekvenciája van, vagy éppen abból a meglehetősen konkrét adatból, hogy a góllövőlista élén végző 23 gólos grúz Georges Mikautadze aláírásáért tízmillió eurót ajánlott az AC Milan a Metznek. A góljain túl nyolc gólpasszt is kiosztó 22 éves csatár a Bölöni-csapat egyik sztárja, az edző pedig többnyire fiatalokból épített teljesen új csapatot a tavalyi kiesés után, amikor azzal a feladattal hívta őt Bernard Serin klubelnök, hogy segítsen egy-két éven belül visszajutni az első osztályba. Bölöni mindenhol elmondta, hogy jó néhány korábbi élvonalbeli klub szeretne feljutni, és messze nem ők a leg­esélyesebbek. Tulajdonképpen végig igyekezett elaltatni a mezőnyt, magam is akárhányszor kérdeztem a lehetséges feljutásról, mindig elterelte a szót vagy elviccelte a dolgot, mondván például, hogy „nem elég jó az edző”.

A SIKEREDZŐ ÚJRA VÁLOGATHAT MAJD AZ AJÁNLATOK KÖZÜL

Érdekes módon, az utolsó hetet leszámítva tulajdonképpen soha nem állt feljutó helyen az FC Metz az idény során. Finoman fogalmazva is felemás volt a kezdés, hogy aztán októbertől elképesztő, huszonöt meccses veretlenségi sorozatba kezdjen a csapat, amely egyre jobb és jobb lett, már a listavezető Le Havre együttesét is legyőzte és csaknem behozta, a második helyért vívott harcban pedig az előnyét hosszú-hosszú heteken át tartó Girondins de Bordeaux az utolsó előtti fordulóban botlott, hogy aztán a mindent eldöntő utolsó játéknapon omoljon össze: amíg Bölöniéket nem nyomta agyon a tét, az igen erős, negyedik helyen álló Bastia ellen is lehengerlő támadófutballal kezdtek, és végig vezetve nyertek 3–2-re, addig Bordeaux-ból különös hírek érkeztek. A mérkőzésen a kiesés elől menekülő vendégek szerezték meg a vezetést a 20. percben, amikor egy pályára futó hazai szurkoló megütötte a Rodez gólszerzőjét, Lucas Buadést. A játékos agyrázkódást szenvedett, a mérkőzést ezért félbe kellett szakítani. A hétfői fegyelmi döntésig (amely a vendégeknek adta a győzelmet, így a Rodez és a Bordeaux is marad a 2. osztályban, igaz, csak az egyikük örül ennek) ezért nem volt hivatalosnak tekinthető Bölöniék feljutása, még akkor sem, ha a lefújás pillanatában a pályára özönlöttek a boldog metzi szurkolók, és egy pillanatig sem kételkedett senki a számukra sikeres végkifejletben. Az FC Metz így három pont előnnyel, végül is „simán” feljutott, jóllehet a rutinos magyar edző sohasem beszélt a feljutásról egészen addig, amíg az be nem következett. A város főterén is ezrek követték kivetítőn a győztes csatát, amely után a stadionban a vezetőedzőnek is kellett mondania néhány mondatot a boldogságban úszó tömegnek. Mindenki tapsolt, a hátát lapogatta, a kezét szorongatta. „Félicitations” – hangzott el a lefújást követően megszámlálhatatlanul sokszor. A játékoskijáróban gratulálók között volt a hajdan ünnepelt marosvásárhelyi színésznő létére mindig a háttérbe húzódó feleség, Zakariás Klára (leányuk, Eszter a közeli Nancyban él francia férjével és a Nagymaroson megkeresztelt unokákkal), s persze a klubelnök, a dúsgazdag mérnök és fegyvergyáros, Bernard Serin úr, aki már akkor meghosszabbította a vezetőedző szerződését, amikor egyáltalán nem volt biztos a feljutás. A napokban már arról nyilatkozott, hogy rendben lesz a büdzsé jövőre is, és már tervezik Bölönivel a csapat megerősítését. Feltéve, ha a magyar edző marad, mert ez, úgy tűnik, most csak rajta múlik, és még az sem kizárható, hogy egyéb ajánlatai is lesznek, a kolozsvári CFR-ről például már lehetett olvasni a román sajtóban.

Csak a magyar szövetségi és klubvezetők nem jutottak el soha komoly, érdemi ajánlatig Bölöni esetében, sőt, miközben a magyar futball legnagyobb hiányossága még mindig a bántó szakember- és szürkeállomány-hiány, olyanra sem emlékszem, amikor mondjuk egy edzői kurzusra, továbbképzésre hívták volna meg Magyarországra azt a páratlan intellektusú futballszemélyiséget, aki játékosként és edzőként is a legtöbbre vitte közülünk az elmúlt évtizedekben. Aki Franciaországban, Portugáliában és Belgiumban, a közelmúlt legsikeresebb európai futballnemzeteinél alkotott maradandót a 21. században.