Bakonyi stoplinyomok – hová tűnt a futballcsapatok egyharmada?

„A felbomló hagyományos népi kultúra közösségi alkalmainak szerepét sok esetben a foci veszi át. Ennek is megvan a sajátos folklórja, hagyománya az anekdotáktól a szurkolói dalokig, a tárgyi kultúrája pedig önmagáért beszél.” 

Valahol a bakonyi erdők mélyén, a Kőris-hegy alatti tisztáson adta a fenti jellemzést Törő Balázs. A néprajzkutató időszerűnek látja a falusi futball társadalomtudományos értelmezését, ezért is társult a Hátsó füveshez, segítve a 2026-os veszprémi tematikus kiállítás előkészítését. 

A Laczkó Dezső Múzeumban a jelenség hátterét kibontva jelenik majd meg a többször hivatkozott Hátsó füves-statisztika, amely szerint Magyarországon 2000 és 2025 között a felnőtt férfi nagypályás csapatok 32 százaléka eltűnt. A Bakonyi stoplinyomok kalauzaként is közreműködő néprajzos – aki nem mellesleg a Balatonakali csapatkapitánya – a fák között rögtönzött elemzésében így foglalta össze tapasztalatait: „Több magyarázat is állhat a csapatmegszűnések hátterében, négy-öt okot is meg tudunk különböztetni. Az egyik az, hogy egyre nehezebb feláldozni a szabadidőt a közösség oltárán. Ha valaki leigazol egy csapatba, és ott akar lenni minden meccsen, akkor egy évben huszonnyolc hétvégi napját erre kell szánnia. Ez kötöttséget jelent, amely sokaknak nem egyeztethető össze az egyéb programokkal, tevékenységgel. A pénz leginkább akkor jelent akadályt, ha egy-egy klub túlvállalja magát. Megkerülhetetlen tényező még az idejüket, energiájukat, akár pénzüket is az ügynek szentelő kulcsszereplők, az úgynevezett lámpás emberek visszaszorulása.”

A bakonyi kirándulós videósorozat legfrissebb epizódjában felbukkan Király Nóra hárfás, énekes, néprajzkutató, Törő Balázs felesége, számot adva a futballt érintő személyes benyomásairól is: „Nekem ez a kultúra sokáig kimaradt az életemből, Balázs mellett volt alkalmam alaposabban megismerni. Újdonságként hatott, ahogy a szurkolók a pálya széléről igazgatják egymást, a játékosokat és a bírót. Zseniális beszólásokat lehet hallani, gyűjtésre érdemes.”

A Hátsó füves készítői az aktuális részben porvai sátorbontás után Borzavár felé vették az irányt, ahol a magyarfutball.hu adatai szerint az 1980–1981-es idényben játszott legutóbb csapat MLSZ-bajnokságban. 

Régóta kispálya van már csak a településen, a mellette látható kőtömbnél Futó János geológus fogadta a kirándulókat és világított rá a helyi futballföldrajzi sajátosságokra: „A labdarúgáshoz nagy, sík, kőmentes térszín kell, ilyet pedig a Bakonyban nem könnyű találni. A legtöbb település problémája az volt, hogy hol legyen a futballpályája, mert ha adódott is vízszintes terep, a talaj rendszerint vékonynak és kövesnek bizonyult. Borzaváron is így alakították ki a pályát. Lókútnál szintén, ott ráadásul a közeli terepmunkára is úgy hivatkozik a szakma, mint a futballpálya melletti geológiai feltárás.”

A Hátsó füves XI nevű alkalmi csapatba meghívást kapott Péterváry-Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatónője – válasza a videóból kiderül… A Bakonyjákón élő intézményvezető azt is elárulta, miért nyitja ki a veszprémi múzeum kapuit a falusi labdarúgás témája előtt: „Két szempontból tartom nagyon fontosnak. Egyrészt a múzeumnak lényeges feladata a kortárs gyűjtés. Nem mindig csak a már elmúlt idők tárgyait kell gyűjtenünk, hanem a mai korhoz kapcsolódókat is, amelyekhez most tudjuk összeszedni a személyes történeteket. A falusi futball olyan mozgalom, amely egyre kevésbé aktív, a hozzá tartozó tárgyak és történetek azonban még megismerhetők és megőrizhetők a későbbi nemzedékeknek. Másrészt a futball sokakat érdekel, de közülük jó néhányan akadnak olyanok, akiket a múzeum nem annyira csábít. A Hátsó füves-kiállítás lehetőséget ad arra, hogy bevonzzuk őket is, megmutassuk, hogy a saját közösségeik ismert részletei hogyan kelnek itt új életre.”

A Bakonyi stoplinyomok korábbi epizódjai:

Ugrás a Hátsó füves-főoldalra

Hátsó füves Facebook