olimpia-hirfolyam

„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.

Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.

Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.

Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.

Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!

A PÁRIZSI OLIMPIA ADATBANKJÁT IDE KATTINTVA NÉZHETI VISSZA!

Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.

Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.

Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.

„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.

Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.

Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.

Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.

„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”

A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.

A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.

„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.

„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.

A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!

Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.

Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.

A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.    

„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.

„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.

Noah Lyles már korábban egyértelművé tette, hogy szeretne egy egyedi cipőt az Adidastól. A 27 éves sprinter már a párizsi olimpia előtt, a Time Magazine-nak adott interjújában üzent a sportszergyártó cégnek – nem tetszett neki, hogy a szponzora nagyobb összeget ajánlott a Minnesota Timberwolves 23 éves kosárlabdázójának, Anthony Edwardsnak, mint neki. Ha ez nem lett volna elég, az Adidas meg is hívta a 100 méteres síkfutás párizsi olimpiai bajnokát a cipőbemutatóra.

„Mit akarnak csinálni? Meghívni egy olyan ember eseményére, aki még NBA-döntőben sem volt? Egy olyan sportágról beszélünk, ami nem is érdekli az Adidast. Neki adnak cipőt? Nem tiszteletlen akarok lenni, az ember csodálatos sportoló, fantasztikus éve van. Meglátták benne a lehetőséget, ezért kap cipőt és egyezséget. Én csak annyit kérdezek, hogy bennem miért nem látják meg ezt?”

Lyles nem jelent meg az eseményen, de a hivatalos Twitter-oldalán tisztázta: nem féltékenységből nem ment oda.

„Egy pletyka kering, miszerint azért nem mentem el Anthony Edwards cipőbemutatójára, mert azt gondolom, hogy nem érdemelte meg. Ez nem így van, határozottan megérdemli, csodálatos játékos. Egyszerűen személyes okok miatt nem volt időm ott lenni. Gratulálunk, hogy olimpiai bajnok lettél!” – írta Lyles.

„Az elmúlt két évet tekintetbe véve csak annyit szeretnék mondani, hogy mindenkinek nagyon szépen köszönöm, aki bízott bennem és szurkolt. Rengetegen voltak ott mellettem, körülöttem, rengeteg köszönetet kaptam. Tényleg köszönöm annak, aki feltétel nélkül bízott bennem és abban, hogy végül sikerrel járok ” – mondta olimpiai bajnokunk jó félperces tapsvihar miatti kivárás után.

Az amerikai hölgyek 26 aranyat nyertek, ami új olimpiai csúcsnak számít. 

Húsz év után, összességében pedig negyedszer szerepelt egy olimpián a magyar női és a férfi csapat is. „Óriási boldogság volt, hogy az olimpiai ciklus vége felé mindkét csapatunk kiharcolta a párizsi részvételt, ráadásul hazai pályán, de ehhez csapatainknak az azt megelőző három évben kellett sokat dolgozniuk. A kvalifikáció tehát sikeres volt, de ezt már áprilisban tudtuk. Ami a Párizs előtti közvetlen várakozásokat illeti, mindkét csapatunk rengeteget készült, a klubszezon után rövid pihenőt kaptak a játékosok, majd belevágtak a felkészülésbe, és tudom, milyen munkát végeztek el június végétől kezdve a kerettagok és a szakmai stábok. Az Elnökséggel közösen úgy éreztük, reálisan megfogalmazható cél mindkét együttesünk számára a negyeddöntőbe jutás, és ezt a csapatok sem gondolták másként.” – értékelt Ilyés Ferenc, az MKSZ honlapján.

A szövetség elnöke így folytatta a férfi csapat értékelését: „Senkinek nem tehetünk ezért szemrehányást, legfeljebb a sorsolást, esetleg a meccs-sorrendet átkozhatjuk. Érdekes, hogy a csoportban előttünk végző négy csapat közül csak egy, a végül győztes dán jutott be az elődöntőbe, de ennek akár az is lehetett az oka, hogy az A-csoportban valóban óriási küzdelem folyt a négy továbbjutó helyért. Sajnos az Egyiptom elleni első meccs első félideje a mieink számára nem sikerült jól, nyilván alaposan ki kell elemezni ennek, valamint az egész tornának a tanulságait, de utólag kimondhatjuk: Egyiptomot azon a meccsen mindenki esélyesebbnek tartotta előzetesen a sportág berkein belül, sajnos nem tudtuk megcáfolni a nemzetközi közvélemény várakozásait. Az argentinokat nagyon magabiztosan győzte le Chema Rodríguez csapata, aztán a norvégok elleni vesztes találkozón játszott talán a legjobban, de a végjátékban nem volt szerencsénk. A dánokat teljes erőbedobásra kényszerítettük, csakúgy, mint a hazai pályán küzdő franciákat. Fájdalmas volt a kiesés, de a játékunkat elnézve nagyon nagy potenciált látok a csapatban, semmivel sem érzem magunkat gyengébbnek az olimpia legtöbb csapatánál. Javulni persze mindig lehet, és biztos vagyok benne, hogy tovább fejlődik a válogatott.”

„A női válogatott komoly fejlődésen ment át, a férfiakhoz hasonlóan fantasztikusan küzdött minden meccsen, hozta azokat a sikereket, amelyek a negyeddöntőbe jutáshoz kellettek, a jó teljesítményhez pedig – miként a fiúknál is – hozzátettek a rutinosabb játékosok és a legfiatalabbak is. A svédek elleni negyeddöntő külön történet, nagyon sajnáltam, hogy nem jött össze a végjáték, mert a rendes játékidőben szerintem önmagát múlta felül a csapat. Sok gratulációt kaptunk a helyszínen is, mindenki elismerte, hogy a torna legfiatalabb válogatottjával milyen remek összképet sugárzott magáról a magyar válogatott, Klujber Katrin pedig – mindkét tornát figyelembe véve – az egyetlen játékos volt az All Star-csapatokban, aki nem a legjobb négy közé jutott együttesek egyikéből került ki” – fogalmazott Ilyés a női válogatott kapcsán. 

Az interjú végén Ilyés a célkitűzéseket is megfogalmazta: „Természetesen a Los Angeles-i olimpiára való kijutás a cél. Ez többszörösen nehéz lesz. Egyrészt látszik, hogy egyre több országban fektetnek még több energiát, tudást, forrást a sportágba, ami örvendetes, de tudnunk kell tartani a lépést, szakmailag, a feltételek biztosításában, a sportág minden szegmensében – ehhez stabil alapokkal, állami támogatással és támogató partnerekkel rendelkezünk, amelyet meg kell becsülnünk és meg kell szolgálnunk. Másrészt, és ez már egy fokkal talán így egy nappal a záróünnepség után túlzottan a részletekben való elmerülésnek tűnik, de a következő időszakban azt is figyelembe kell vennünk, hogy a házigazda amerikai válogatottak rendezőként „elvisznek” majd egy-egy helyet 2028-ban, amelyre alapból kevés esélyük lenne, míg Párizsba a francia csapatok önerőből is kijutottak volna, így mondhatjuk, hogy eggyel kevesebb hely lesz mind a férfi, mind a női tornára, és természetesen az sem látszik még, hogy a további országok csapatai, lehetőségei miként alakulnak. Ettől függetlenül természetesen a legfőbb célunk, hogy újra végrehajtsák válogatottjaink azt a bravúrt, hogy ott legyenek az olimpián. Minden lehetséges eszközünkkel szeretnénk ehhez megfelelő alapot nyújtani számukra!”

A PÁRIZSI OLIMPIA KÉZILABDA ADATBANKJA