Futballélmény Izraelben – a Hapoel Beer-Seva-sztori

Az asszony Tel Aviv-i szurkoló létére (...) köszönte a szép ajándékot, és becsületére legyen mondva, jó gazdaként vigyázza, óvja, ápolja.

Hogy miért vásárol valaki Beer-Sevában egy klubot, majd épít egy stadiont, amikor minden Tel-Avivhoz köti? Költői a kérdés. Talán valamiféle társadalmi szerepvállalás lehet a dologban, mert egy klub tulajdonosának lenni Izraelben (is) megbecsülést jelent. Hátha még e klub olyan sikeressé is vált az elmúlt néhány évben, hogy Izrael legnépszerűbb nagy klubjait megelőzve sorra aratja sikereit.

Ebben a szezonban példának okáért, miután egy góllal lemaradt a Bajnokok Ligája csoportköréről (a főtáblára jutásról döntő utolsó selejtezőmérkőzéseken a skót Celtic elleni első mérkőzés 0–3-ja után a visszavágón a Beer-Seva a félidőben már 2–0-ravezetett, de nem sikerült a harmadik gólt megszereznie), az Európa-liga csoportkörébe jutott. Ahol rögtön nem kisebb meglepetést okozott, mint hogy Milánóban legyőzte 2–0-raaz Intert, majd a visszavágón is nyert 3–2-re, és a csoportküzdelem utolsó köre dönt arról hogy az izraeli csapat vagy az angol Premier League-ben szereplő Southampton folytatja-e tavasszal is a küzdelmeket.

A Beer-Seva–Inter meccs utáni fogadáson a tulajdonosasszonytól megkérdezte az Inter elnöke a költségvetésüket, és az angolul történő kommunikációban félreértette a 13 millió eurót 30-ra, és nem győzött csodálkozni, hogyan lehet 30 millióból ilyen jó kis csapatot összehozni – hát még 13 millióból...

Nos, ebben a rendkívül jól menedzselt, precízen „összerakott" csapatban keresi a kenyerét az ügynökségünk, a Center Sport egyik kliense, a magyar válogatott balhátvédje, Korhut Mihály.

Nem titok, Misi sokat hezitált, hogy elfogadja-e augusztus végén az izraeli bajnokcsapat ajánlatát. Az sem titok ellenben, hogy azóta áldja az eszét, hogy elfogadta az ajánlatot.

Edzője rögtön a mély vízbe dobta, amikor Milánóban az Inter ellen debütált, és hogy milyen jól tette a csapat edzője a magyar fiú csapatba állítását, azt mi sem bizonyítja jobban mint a mutatott nagyszerű teljesítménye a San Siróban, nyert is a csapata 2–0-ra.

Misi azóta is kirobbanthatatlan az izraeli bajnokcsapat kezdőjéből, amit hétről-hétre nagyszerű játékkal hálál meg a bajnokságban (amelyet többpontos előnnyel vezetnek) és a nemzetközi színtéren egyaránt.

És ha már a csapat közönségét említem, itt érdemes elidőzni néhány mondat erejéig. Jómagam november végén a helyszínen tekintettem meg az Inter elleni visszavágó mérkőzést Beer-Sevában.

A munkám miatt meglehetősen sok mérkőzést nézek meg akár itthon, akár külföldön, ezért bátran állíthatom, nem túl sok csapat rendelkezik ilyen szurkolótáborral, mint az izraeli. Nekem már Milánóban is gyanús volt, amikor a többezres Beer Seva-i tábor szinte elfoglalta a Dóm teret, de a gyanúm fokozódott, amikor a prágai Vencel téren is megismétlődött ugyanez (a Sparta ellen kikaptak 2–0-raaz izraeliek).

HAPOEL BEER-SEVA-SZURKOLÓK MILÁNÓBAN

De az igazi döbbenet csak ezután következett.

Az imént említett Beer-Seva-i mérkőzés első félidejében az Inter valóságos iskolajátékot mutatott be, és vezetett is 2–0-ra, valószínűleg el is hitte, hogy megvan a mérkőzés (nem kellett volna).

A stadiont teljesen megtöltő fanatikusok az eredményre fittyet hányva 0–2 után is frenetikus buzdításban részesítették csapatukat, végig ugráltak, tapsoltak, énekeltek, aminek meg is lett az eredménye a második félidőben.

A szépítés a mérkőzés derekén jött, ekkor a szurkolók rátettek még egy lapáttal, nem is váratott sokat magára az egyenlítés. Miután az egyenlítő gól előtt az Inter megfogyatkozott, immár emberelőnyben rohamozhatott a hazai gárda a győztes gólért.

A 90. perc is letelt már, de sem a szurkolók, sem pedig a csapat nem adta fel. Aminek meg is lett az eredménye, hiszen a 94. percben megszületett a győztes gólja is a Beer-Sevának, és akkor szinte felrobbant a sivatag szélén épült Toto Turner Stadion. A szurkolók eksztázisban, egymás nyakában ugrálva őrjöngtek a lelátón, a csapat tagjai pedig a zöld gyepen ünnepeltek.

Ha egy szóval kellene a mérkőzést jellemeznem, azt írnám, hogy valódi futballélmény volt.

FANTASZTIKUS HANGULAT BEER-SEVÁBAN

Visszatérve Korhut Misire, játéka Izraelbe igazolása után sokat fejlődött: gyorsabban, pontosabban játszik, és jobb döntéseket is hoz a pályán. Sokkal támadóbb szellemű a játéka, sokkal többet jön fel a támadásokkal, pontosabbak a beadásai. Ennek láthattuk jótékony hatását a magyar nemzeti csapatban is a lettek és az andorraiak ellen is.

Misi saját elmondása szerint is mintha kicserélődött volna, igazi futballistának érzi magát, rendkívül népszerű a szurkolók körében és az azóta szintén kiköltöző párjának köszönhetően nagyon boldogan éli dolgos mindennapjait Izraelben.

Reméljük a közeljövőben még jó néhány játékos tud beszámolni hasonló élményekről a pályafutásával kapcsolatban!

Korhut Misivel interjút olvashat Facebook-oldalunkon – kattintson a képre!