Volt NB I-es játékosokból orosz és török gólkirály? Kellenek a jó légiósok!

Azzal kezdeném, hogy nekem is, mint a magyar labdarúgásban tevékenykedő játékosközvetítőnek – ez a legújabb titulusunk… – az lenne a leginkább üdvözítő, ha korosztályonként egy csapatra való fiatal tehetség mutatkozna be az NB I-ben szezononként, akikre aztán egy-két év múlva jelentős összegeket áldoznának tehetős külföldi klubok. De sajnos nem így van…

Jelenleg a következő a helyzet:

– Amióta az úgynevezettfiatalszabálymegszűnt, érdemes megnézni hány csapatnál játszatnak folyamatosan fiatalokat. Az utanpotlassport.hu decemberi kimutatásából kiderül, hogy csak öt olyan 20 éves, vagy annál fiatalabb magyar labdarúgót találni az NB I-ben, aki az őszi szezonban folyamatosan játéklehetőséget kapott, illetve legalább 1000 percet a pályán töltött (Szalai Attila, Mezőkövesd; Tajti Mátyás, DVTK; Kusnyír Erik, DVSC; Kiss Tamás, Puskás Akadémia; Schäfer András, MTK). Amúgy pedig a jelenlegi szövetségi kapitány,MarcoRossiis elismerte könyvében, hogy a Honvéddal aranyérmet nyerő csapatában sem önszántából szerepeltette a fiatalokat – akik az olasz Davide Lanzafame nélkül aligha ünnepelhettek volna bajnoki címet.

–KubatovGábor, a Ferencváros elnöke szerint: egy ukrán utánpótlás-játékost fele annyiért lehet megvenni, mint egy magyar utánpótlás-játékost, és nem egy külföldi játékos fizetésben is kevesebbet kér, mint egy magyar.

– Miközben a magyar fiatalok nemzetközi megítéléséről, alacsony presztízséről sokat elmond, hogy korosztályonként milyen kevés tehetségre csapnak le nyugati klubok.

– Buzsáky Ákos, az NB III-as III. Kerület vezetőedzője is úgy nyilatkozott a minap, hogy a harmadosztályú bajnokság jóval erősebb, mint az U19-es. Ezzel valamelyest összefügg, hogy az NB I-es klubok második csapatai, melyek a saját utánpótlásra épülnek, nincsenek egyik harmadosztályú csoportban sem az élmezőnyben, márpedig az ifikorból kilépőknek elvileg már kész játékosoknak kellene lenniük.

– Az Európa-liga csoportkörébe jutott Vidi FC keretében is a külföldi játékosok szerepeltek többet, és az állandó lehetőséget kapó magyarok közül a 26 éves Kovács István volt a legfiatalabb, pedig a keretben azért akadnak fiatalabb, magyar utánpótlás, vagy éppen felnőttválogatott játékosok is, de ők még a bajnokságban is csak epizódszerephez jutottak.

– Továbbá aligha lehet véletlen, hogy az objektív teljesítménymutatók, különböző statisztikák alapján összeállított ősz válogatottjába hat légiós is bekerült, miközben 28 évesnél fiatalabb magyar nem volt a csapatban. Ahogy a Nemzeti Sport tudósítóinak osztályzatai alapján összeálló együttesben sem.

Az elmélet, illetve a magyar fiatalokra nézve cseppet sem hízelgő tények után nézzük meg egy lehetséges gyakorlati működést.

Ügynökségünk szezononként legalább 300 külföldi játékost vizsgál meg az általunk alapított, működtetett Football Education Center (FEC) játékosmegfigyelőkurzus végzett hallgatóinak segítségével. Így próbáljuk már az első körben megszűrni a nem megfelelő jelölteket.

Persze mi is jó néhány játékosnál hibázunk/hibáztunk, de ez az évi több millió eurót scoutingra költő klubok esetében is gyakran előfordul. A munkánk értékét, megtérülését egyrészt azok az eredmények minősítik, amelyeket az általunk Magyarországra közvetített játékosokkal adott csapatok el tudtak érni, másrészt az sem elhanyagolható szempont, hogy több képviselt labdarúgónk eladásából jelentős anyagi haszonra is szert tettek a klubok.

Roland Lamah és Cristian Ramirez alapemberi voltak a 2016-ban bajnokságot és Magyar Kupát is nyerő Ferencvárosnak, ahogy korábban Somália is, aki kupát nyert az együttessel. Ramírez és Somália magyar szinten jelentős összegű átigazolási díj ellenében távozott Oroszországba, illetve Franciaországba. Korábban pedig az ingyen érkezett Roguy Méyé több száz millió forint ellenében távozott Zalaegerszegről. A Magyarország előtt a francia élvonalban is játszó Selim Bouadla kétszer bajnokságot és egyszer Magyar Kupát is nyert a DVSC-vel. A Diósgyőr José Luquéval feljutott az NB I-be és a spanyol játékos honfitársával, Francisco Gallardóval együtt sokat tett azért, hogy a csapat hosszú évekre meg is szilárdítsa élvonalbeli tagságát. A legutóbbi idényben pedig például az ezüstérmes Ferencvárosban Joseph Paintsil és Miha Blazic vált kulcsemberré (Blazic jelenleg is a Fradit erősíti), ketten együtt 17 gólt szereztek, illetve az elmúlt fél évben a Honvédban a balhátvéd Tonci Kukoc a 18-ból 15 bajnokin szerepelt, nem mellékesen négy gólpassz is kötődik a nevéhez.

De hogy ne csak hazabeszéljek, nézzük meg egyéb ügynökségek révén Magyarországra csábított játékosokat is a teljesség igénye nélkül. A spanyol és az angol élvonalig jutó Enisz Barditól és MuhamedBesictől kezdve, a jelenleg 20 góllal a török élvonal góllövőlistáját vezető Mbaye Diagne-on, az orosz élvonal góllövőlistáján 2. helyen álló Zé Luíson és a Vidi nemzetközi szerepléseihez hozzájáruló Nego, Stopira, Vinícius trión át az ősszel a bajnokságban a Ferencvárost repítő Lanzafaméig és Ivan Petrjakig számos olyan külföldi játékost fel tudunk sorolni az elmúlt évekből, akik valóban emelték, illetve emelik a bajnokság színvonalát és jó befektetésnek bizonyult a szerződtetésük.

Összegezve megállapítható, hogy az egyetemes magyar labdarúgás érdeke, hogy emelkedjen a bajnokság színvonala, ehhez tehetséges magyar játékosok mellett igenis szükség van minőségi idegenlégiósokra. Persze, a szándék önmagában még kevés, a magasabb színvonalat képviselő légiósok szerződtetése pedig nem olcsó, őket csak egy-egy honi csapat engedheti meg magának anyagilag, viszont kérdés, hogy az ilyen szintű játékosok ide akarnak-e jönni…

Kicsit ördögi körnek tűnik ez, amelynek a megoldása véleményem szerint a játékosközvetítők dolga lesz, mert mint a fenti példák is bizonyítják, igen is lehet elérhető áron is minőségi játékosokat Magyarországra közvetíteni.