A futball és a koronavírus meccse – több pályán

A SZURKOLÓK MECCSLÁTOGATÁSÁBÓL FAKADÓ BEVÉTELKIESÉS

A koronavírus megjelenésének következtében Európai stadionjai előbb csak a szurkolók, majd szép lassan a csapatok előtt is bezáródtak.Ezzel nemcsak a klubok adott napi jegyárbevétele, hanem a meccsnapi egyéb bevétele is kiesik (fogyasztás, vásárlás a shopban, stb.), ezek együttesen bizonyos csapatok esetében meghaladhatják éves szinten az összbevétel 30 százalékát – ez azoknál a kluboknál különösen nagy érvágás, melyek több tízezres, tömött lelátók előtt játszanak hétről hétre.

Itt van példának okáért a Borussia Dortmund: a BVB múlt heti tájékoztatásából kiderült, hogy egy-egy meccs kiesése (elhalasztása vagy zárt kapussá tétele) alkalmanként 2.5 és 3 millió euró közötti bevételkiesést okoz. Ez a kiesés hosszú távon az adott klub éves költségvetésére, azon keresztül a játékospiacon elkölthető nyári forrásokra is jelentős hatással lehet. Akár még úgy is, hogy ha a most elmaradó mérkőzéseket egy-két hónapon belül pótolják, mert közel sem biztos, hogy a járvány végéhez közeledve egyik pillanatról a másikra újra megtelnek a lelátók és a járvány hatására kialakuló gazdasági válságban ugyanolyan lesz a szurkolók költési hajlandósága, mint a válság előtt.

JÁTÉKOSPIACI KÉRDŐJELEK

Maradva a Dortmund példájánál: a BVB-nek a jelenlegi idényben a játékoseladásokból származó bevétele 125.5 millió euró volt. A nyári üzleti tervezést alaposan megnehezíti a sok bizonytalansági tényező, az a tény, hogy egyelőre nem lehet tudni, mikor fejeződik be a jelenlegi idény, meddig tart a kényszerszünet.

Ez egyrészt azért problémás kérdés, mert Európa szerte sok játékosnak június 30-ig érvényes a szerződése, másrészt azért, mert így az adott posztokon erősíteni kívánó csapat nem tudja annyi időn keresztül feltérképezni a kiszemeltjeit, mint általában. Gyors, sokszor ad hoc döntésekre lesz szükség. Azok a klubok kerülhetnek helyzeti előnybe, melyek már kiépített scouting háttérrel rendelkeznek, mert ha nem is tudnak friss tapasztalatokat gyűjteni, az ősszel már elkészített riportjaiknak, illetve az adatbázisuknak (a lehetséges kiszemeltekből álló adatbázis része a scouting háttérnek) nagy hasznát vehetik. Azon klubok, melyeknél ilyen háttér nem áll rendelkezésre, jó eséllyel sötétben fognak tapogatózni, főképp ha a bajnokságok nem folytatódnak. Elképzelhetőnek tartom, hogy a régmúlthoz hasonlóan ismét előtérbe kerül majd a próbajátékok gyakorlata, hiszen ha minimális rálátással rendelkeznek is a klubok az adott játékosokkal kapcsolatban, a pillanatnyi formájukról fogalmuk sem lesz

Várhatóan a játékospiacon a középkategóriás futballisták, illetve a kiegészítő labdarúgók ára csökkenhet a piacon, ellenben a kulcsjátékosokat nehezebb lesz mozdítani. A bizonytalan pénzügyi helyzetben jobban meg kell fontolniuk a nagy kluboknak is, hogy kikre költenek el 50-100 millió eurókat, illetve az eladónak is mérlegelnie kell, képes lesz-e pótolni a távozó klasszist.

Azok a klubok kerülhetnek még inkább előnybe, amelyek mögött olyan tulajdonos áll, amely az aktuális piaci helyzettől függetlenül stabil hátteret tud biztosítani, a klub működése nem függ szorosan a játékospiaci bevételektől, mert azokkal jelen helyzetben nagyon nehéz lesz előre kalkulálni.

TELEVÍZIÓS BEVÉTELEK

A nézettség és a játékospiac mellett a legnagyobb és talán mind közül a legfontosabb kérdést az jelenti, hogy a válság hogyan befolyásolja a televíziós szerződéseket. Az utóbbi években ugyanis a labdarúgás – ideértve az európai szövetséget és a topligás klubokat is – a televíziós pénzekből tudott csúcsbevételeket realizálni.

Ráadásul a televíziós közvetítési jogok már ki vannak fizetve erre az idényre – mi lesz az elmaradt meccsek esetén ezekkel a kifizetett és a klubok által már jó eséllyel lehívott sorsa? Ez a kérdés akkor is adja magát, ha pótolják az elmaradt meccseket, mert várhatóan a sok különböző esemény torlódása miatt egy összesűrített program mellett sokkal jobban összecsúsznak majd a különböző események. Így az a csatorna amely például több bajnokságban, vagy több sportágban is rendelkezik közvetítési jogokkal, nem biztos, hogy mindegyik eseményt, amelyre van közvetítési joga, élőben tudja közvetíteni. Nagy kérdés, mennyire lesznek elnézők a televíziók a kialakult helyzetben és mennyire akarják majd bevasalni a klubokon, illetve a ligákon, melyekkel szerződésben állnak a saját bevételkieséseiket.

Nem véletlen, hogy a legerősebb ligák képviselői kérvényezték az UEFA-nál az Eb elhalasztását, hogy be tudják fejezni a bajnokságaikat, mert ha nem tudnák, akkor az nagyon érzékeny veszteségekkel járhatna. Hogy egy konkrét, közeli példát hozzunk: a román élvonalban a listavezető CFR sem szeretné, ha idő előtt bajnoknak hirdetnék ki, mert ebben az esetben a tévétársaságok visszakövetelhetik a közvetítési díjaknak a hátralévő fordulókra vonatkozó részét. Márpedig a román klubok többségének az ebből származó bevételek jelentik a költségvetésük alapját, a medgyesi Gaz Metan és az Academica Clinceni esetében például 80 százalék fölött szerepelnek a bevételekben a tévés jogdíjak, melyek az elmúlt húsz évben jelentősen megemelkedtek Romániában. A Profi Ligának sikerült ugyanis évi nettó 27 millió eurós televíziós szerződést kötnie, amellyel még az alsóházi klubok is minimum megduplázták a költségvetésüket, ezen összegért cserébe azonban érthető módon a televízióknak követelései is lehetnek.

A VÁLSÁG HAZAI VONATKOZÁSAI

A fent vázolt problémák a magyar piacon kissé eltérő módon jelentkeznek, mint a nagyobb külföldi ligákban. Itthon ugyanis a jegybevételek, illetve az egyéb, a mérkőzések látogatásához kötött szurkolói bevételek a Ferencvárost leszámítva a többi klubnál szinte elhanyagolható részét képezik az éves költségvetésnek.

A játékospiacot érintő problémák sem hatnak olyan mértékben az NB I-es klubokra, mert itthon évek óta nagyon kevés játékos vált klubot átigazolási díj ellenében, és külföldre is általában egy-két játékos szokott elszerződni az NB I-ből átigazolási díjért cserébe egy-egy átigazolási időszakban (a télen például a lengyel Wroclawhoz szerződött Tamás Márk volt az egyetlen, akiért kapott némi kivásárlási díjat a DVTK).

A közvetítési jogok nem egy kereskedelmi csatorna, hanem az állami televízió birtokában vannak, így ezen a téren is nagyobb esély van kompromisszumos megoldásra, mint a tisztán üzleti alapon működő nyugat-európai piacok vagy akár a román példa esetében.

Viszont ami a magyar NB I esetében nagy kérdés (szemben a nyugati ligákkal), hogy egy elhúzódó gazdasági válság esetén milyen szerepet tud vállalni a jövőben a sportág működtetésében az állam, amely a tao-támogatásokkal meghatározó szerepet játszik az utánpótlás finanszírozásában, az önkormányzatok pedig sok klubnál a létesítmények fenntartásában játszanak szerepet. Továbbá ami még egy meghatározó tétel a magyar klubok költségvetésében, azok az MLSZ-től (közvetve a Szerencsejáték Zrt-től) érkező, úgynevezett szerencsejáték pénzek, amelyekből a hazai sportfogadások után részesülnek az NB I-es csapatok. Csakhogy a jelenlegi helyzetben sportfogadások sincsenek, így bizonyos, hogy ez a szektor is megsínyli a leállást, illetve a válságot, kérdés, ez milyen mértékben gyűrűzik majd be a hazai futballba, érintheti-e hosszú távon a klubok normatív támogatását, melyet az MLSZ-től kapnak (és amelynek részét képezik a szerencsejátékpénzek is).

És akkor a felsoroltak mellett van még egy tényező, amelynek bizonytalan a válságra adott reakciója, és ez a külföldi és hazai klubokat is érintheti: a hirdetők, szponzorok piaca. A válság hatására ugyanis várhatóan a legtöbb gazdasági szereplő a veszteségek minimalizálására törekszik majd, és ilyenkor, a reklám, marketing és szponzorációs költéseket elsők között szokták csökkenteni – ez megint csak kihathat a teljes sportüzletre.