A Real Madridra több mint 60 meccs is várhat – meddig fokozható még?

Most, hogy beindult az őszi nagyüzem az európai bajnokságokban, az új lebonyolítású, a korábbinál több meccsből álló, nemzetközi kupasorozatokban és megkezdődtek a küzdelmek a válogatott színtéren is, egymást érik a bejelentések kisebb-nagyobb sérülésekről vagy éppen a lemondások a válogatott mérkőzésekről, azért, mert a játékosok félnek attól, hogy a válogatottban elszenvedett sérülés miatt nem tudnak majd a klubjuk rendelkezésére állni.

A mostanában megsérült játékosok között említhetjük például a szombaton a Villarreal elleni meccsen térdszalag-szakadást szenvedett Dani Carvajalt (friss hír, hogy az a Yeremy Pino is megsérült és elhagyta a spanyol válogatottat, akivel szemben megsérült a védő az egyik párharcnál), a Real Madridból és a nem rég szintén szintén térdszalag-szakadás miatt kiesett Rodrit a Manchester Cityből, valamint a Barcelona kapusát, Marc-André ter Stegent. Míg Szoboszlai Dominik liverpooli csapattársai közül a brazil kapus, Alisson sérült meg, a közelgő válogatott meccseket is ki kell hagynia és az argentin Alexis Mac Allistert is lecserélték elővigyázatosságból már a szünetben (Szoboszlai váltotta). A Barcelona spanyol válogatott játékosa, Dani Olmo is eddig csak három bajnokin állt új csapata rendelkezésére, mindhárom meccsen gólt szerzett, azóta (szeptember 15-én játszott legutóbb) azóta sérült, de nála ez nem ritkaság, egy évvel ezelőtt is kihagyta az őszi szezon nagy részét, akkor még Lipcsében. Az angol válogatottból pedig hárman is megsérültek az összetartás kezdete előtt, így csak 22 játékossal készülnek az NL-meccsekre.

És akkor jöjjünk hazafelé is: az MLSZ hétfőn három válogatott játékos sérülését jelentette be, Horváth Krisztofernek, Kerkez Milosnak és Loic Negónak is sérülés miatt kell kihagynia az októberi Nemzetek Ligája-mérkőzéseket. Az RB Leipzig kapusa, Gulácsi Péter pedig éppen azért mondta le a válogatott szereplését, mert a tavalyi keresztszalag-szakadása után csökkenteni akarja az őszi, több fontos terhelést, de emiatt mondta le a válogatott szereplést a Manchester City belga sztárja, Kevin De Bruyne és a Real Madrid csatára, Kylian Mbappé is kihagyja a franciák meccseit. 

A mérkőzésszámok, a terhelés fokozatos emelése éppen azzal a következménnyel járhat, hogy a labdarúgás legnézettebb nyári eseményei, a világbajnokságok és az Európa-bajnokságok veszítenek az értékükből, mert a játékosok jelentős része fáradtan, formán kívül vesz részt az eseményeken, már aki részt tud venni és nem sérült éppen.

Persze növelhetjük tovább a mérkőzésszámokat a minél nagyobb bevétel érdekében, ahogy azt most az átalakított Bajnokok Ligájában láthatjuk, ahol az új alapszakaszban résztvevők számára két meccsel megnőtt a főtáblás találkozók száma a korábbi csoportkörhöz képest. Aztán nyáron meg jön az új klub-világbajnokság is, a tervek szerint 32 csapattal, amivel kapcsolatban Carlo Ancelotti, a Real Madrid vezetőedzője egyszer már kijelentette, hogy nem vesznek részt rajta, aztán persze visszavonta a kijelentését. 2026-ban pedig következik a 48 csapatos világbajnokság. Volt idő, amikor a 32 is elképzelhetetlenül magas számnak tűnt, most 16-tal még följebb emelik a létszámot, és hol van ennek a vége? Attól, hogy a csapatok létszámát emelik, nem születik több világklasszis labdarúgó, tehát nem fog emelkedni a színvonal és a csapatok kereteit sem lehet a végtelenségig emelni, mert az edzők szerint negyvenes játékoskerettel már nem lehet minőségi munkát végezni.

„Rodri idén lehet, hogy Bajnokok Ligája döntőt játszik május 31.-én, aztán elmegy a Nemzetek Ligája döntőre június 4. és 10. között, majd 4 napon belül az Egyesült Államokban játszhat a klubvilágbajnokságon. Hogy lehet ez kibírni úgy, hogy ne sérüljön le vagy ne csökkenjen a teljesítményed színvonala?”– nyilatkozta felháborodva Maheta Malengo, a játékosok szakszervezetének ügyvezetője szeptember 18-án. Rodrinak pont egy hét múlva elszakadt a keresztszalagja.

Idén nyáron a Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) készített egy tanulmányt, amiben a labdarúgók fokozódó terhelését vizsgálták. A CIES kutatásában összesen 12 idényt vizsgált meg 2012 és 2024 között, átlagosan évadonként 650-700 csapattal, negyven élvonalbeli bajnokságból. A végeredmény összesen 1103 csapat idényenkénti adatait tartalmazza. A tétmeccseket figyelembe véve egy csapat átlagosan 41.5 meccset játszik egy évadban, de ezt jelentősen lehúzza a koronavírus-járvány által megtépázott 2019–2020-as idény, amikor a 33 meccset sem érte el az átlag. Nem véletlen, hogy a legmagasabb szám (43.9) épp a covidot követő első, 2020–2021-es idényben jött ki. Ha ezt leszámítjuk, akkor sem a mögöttünk hagyott, 2023–2024-es évad végez az első helyen, hanem a 2014–2015-ös, átlagban 42.6 meccsel. Ezek az adatok a nagy átlagra vonatkoznak, az elitklubok ennél jóval több meccset játszanak egy idényben, de mennyivel? Számukra nő a terhelés? Nos, népszerűségindex alapján a CIES a Real Madridot, a Manchester Unitedot és a Bayern Münchent emelte ki. A több mint húszéves minta csúcspontja a madridiaknál 2003-ban, az MU-nál 2009-ben, a münchenieknél 2007-ben jött el.  A vizsgált időszakban az is előfordult, hogy 80 (!) meccsnél is többet játszott egy idényben egy klub, de a 70 mérkőzést idényenként mindössze a mezőny 1.2 %-a lépi át, de a 60-at is csak 3.5%.

Viszont a megújított klubvilágbajnoksággal és az új típusú Bajnokok Ligájával például a BL-címvédő Real Madrid számára az előző idény 55 meccse 64-re nőhet ebben az évadban a klub-vb-vel. Ha ehhez a terheléshez hozzáadjuk az éves válogatott találkozókat, akkor, ha lenne olyan futballista, aki ezt végigbírja, az 70 fölötti meccsszámot is jelenthetne.

A 2022–2023-as idényben, amikor 2022 telén világbajnokságot is rendeztek, az Európában szereplő játékosok közül a Manchester United portugál futballistája, a katari vb-n is megfordult Bruno Fernandes játszott a legtöbbet, 59 találkozón, 6071 percet. A 2023–2024-es idényben ez a szám valamelyest csökkent. A mérkőzésszámokat tekintve az argentin válogatottal Copa Américát nyerő csatár, Julián Álaverz végzett az élen 53 találkozóval, még úgy is, hogy a Copán egy meccsen nem játszott és akkori klubjában, a Manchester Cityben sem szerepelt minden találkozón és a BL-döntőbe sem jutottak be (a Cityben 36, az argentin válogatottban 17 meccse volt). A játékpercek alapján viszont az Everton kapusa, az angol válogatottal Eb-döntőbe is jutott Jordan Pickford végzett az élen 4680 perccel. A klub-vb-vel ezek a számok jó eséllyel nőni fognak, a nagy kérdés az, meddig növelhetők?

Az emberi teljesítőképesség határait feszegeti a mérkőzésszám fokozatos emelése, és a sok sérülés mutatja, hogy játékosok jelentős része már nem bír végigcsinálni egy idényt sérülések nélkül, pedig hát elvileg ugye a sport éppen az egészségről, az egészséges életmódra nevelésről kellene, hogy szóljon vagy mégsem?