Újra saját államában a hoki

S a kellemes meglepetéseknek ezzel még nem volt vége, hiszen az 54. NHL All Star-hétvége tiszteletére az időjárás is megenyhült. Pedig az Egyesült Államok igencsak didereg mostanában, az ország területének 48 százalékát hó borítja, New York például az elmúlt 70 év második legvacogtatóbb januárját élte át, Omahára pedig a szokásos hómennyiség háromszorosa zúdult. S egy hete még az észak-amerikai profi jégkorongliga szezonfelező gálájának otthont adó "ikerváros", Minneapolis/St. Paul lakóinak életét is megkeserítette a mínusz 25 Celsius-fokos hideg, szombatra azonban fagypont körülivé szelídült az idő.
A ragyogó napfényben rögvest el is lepték a helybéliek az utcákat, igaz, látnivaló akad bőségesen. Itt van példának okáért a Téli karnevál elnevezésű alkalmi szórakoztatóközpont az All Star-gálának otthont adó sportcsarnok, az Xcel Energy Center tőszomszédságában, a Kellogg Boulevard és a 7. utca sarkán. A jégből faragott, várfalat mintázó kerítéssel körbevett területen nem csupán játszani, korcsolyázni lehet, de fantasztikusabbnál fantasztikusabb jégszobrokban gyönyörködhet az érdeklődő. Hosszú sor kanyargott aztán szombat dél tájban a RiverCentre előtti téren Herb Brooks csütörtökön leleplezett szobránál is, fényképkészítés lehetőségére várva. A minneapolisi illetőségű szakember vezetésével háromszor nyert NCAA-bajnoki címet az University of Minnesota hokicsapata, a Gophers, aztán dolgozott négy NHL-klubnál is, köztük az időközben Dallasba költöző Minnesota North Starsnál, igazán mégis azzal írta be a nevét a sportág történetébe, hogy ő volt a szövetségi kapitánya az 1980-as olimpián világraszóló diadalként aranyérmet nyerő amerikai válogatottnak. A Lake Placid-i siker mérföldkő volt az Egyesült Államok jégkorongsportja történetében. Brooks nemzeti hős lett, majd 2002-ben hazai környezetben, Salt Lake Cityben még ezüstéremhez segítette a házigazda együttest. Tavaly augusztusban azonban egy autóbalesetben életét vesztette.
Emlékét immár nemcsak a meccsfelvételek meg a vadonatúj szobor őrzi, hiszen túl van a bemutatón a Walt Disney stúdió új filmje, az 1980-as olimpiai győzelem történetét feldolgozó "Csoda", amelyben Kurt Russell alakítja a legendás szövetségi kapitányt. A mozicsillag az NHL-gála sztárvendégeként személyesen is ellátogatott a "hoki államának" titulált Minnesota fővárosába, ahová 32 esztendő után tért vissza az All Star Weekend. Igaz, 1972-ben még a Twin Citiesnek becézett város bloomingtoni részében, a Met Sports Centerben randevúztak a hoki nagyágyúi – például Tony és Phil Esposito, Bobby Hull, Stan Mikita vagy éppen Bobby Orr.

A nézőszámra mindenesetre már akkor sem lehetett panasz, elvégre a keletiek 3–2-es győzelmével véget érő meccset 15 423 drukker látta, az idei All Star-hétvége iránti érdeklődés azonban minden képzeletet felülmúl. A jegytulajdonosok már-már olyan szerencsésnek mondhatják magukat, mintha legalábbis megütötték volna a lottófőnyereményt. A szombati és a vasárnapi programra jó előre minden belépő elkelt, és még a házigazda klub, a Minnesota Wild 16 500 bérletese sem álmodozhat arról, hogy biztosan jegyhez juthat – számukra "mindöszsze" 8500 tikettet tudtak elkülöníteni. Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy az interneten 400 dollárért kelt el például egy, eredetileg 175 dollárba kerülő belépő – dacára annak, hogy az üzérkedést errefelé szigorúan büntetik. Akár 90 nap elzárás és 700 dollár is lehet a szankciója annak, ha valaki felárral adja tovább a jegyeit… A feketézők azonban nem sokat kockáztatnak, mert a minneapolisiak hokiőrültek, amit pontosan jelez, hogy az Xcel Energy Centerben a Wild-meccsek látogatotsága 102.4 százalékos, és mostanság is hétezren várnak arra, hogy bérlettulajdonossá léphessenek elő…
Hogy valami kis hokivarázs-hangulat mégiscsak többeknek juthasson, az NHL úgy döntött: körbeutaztatja Minnesota államon a bajnokság legjobbját megillető Stanley-kupát. A nevezetes trófea január 30-án repülővel érkezett meg Torontóból az út első állomására, az amerikai Hall of Fame központnak otthont adó Evelethbe, ahonnan viszont – először története során – egy motoros szánra került, és egy négy járműből álló konvoj részeként e speciális téli jármű vitte el az állam 15 városába.
A végállomás persze a minnesotai főváros volt, ahol szombaton szinte minden a hokiról szólt. A délelőtti közönségprogramokra özönlött a nép, és persze költötte is a pénzét becsülettel – egy előzetes felmérés 15 és 20 millió dollár közé becsülte az All Star-hétvége révén Minneapolis/St. Paul kasszájába befolyó összeget. Persze nem járt roszszul az NHL sem, hiszen a hivatalos ajándékboltban egy felnőtt méretű All Star-mezt 120 dollárért, vagyis majdnem 26 ezer forintért árusítottak.
A reménységek meccsére, a Youngstars Game-re meghívott hokisok egyelőre még a saját klubdreszszükben léptek jégre, de aligha kétséges, többüknek jó esélyük van arra, hogy hamarosan a főelőadásban is szerepet kapjanak (s akkor persze rögvest kikerül majd a feliratozott mezük az ajándékboltok polcaira). A szombati programot felvezető találkozó elsősorban attól lett érdekes a hazai drukkerek számára, hogy először láthatták a tőzsgyökeres minneapolisi, ám jelenleg a New Jersey Devils együttesében hokizó Paul Martint azóta az Xcel Energy Center jegén, hogy tavaly márcusban a Gophers egyetemi csapatával szülővárosában megnyerte a WCHA-bajnokságot. Más kérdés, hogy a 23 éves bekk ezen az estén nem igazán csillogott a négy-négy mezőnyjátékossal, futóórás időméréssel megrendezett meccsen, amelynek egyik hőse az Anaheim Mighty Ducks triplázó centere, Joffrey Lupul volt. A 21 éves újoncnak azonban még a három gól sem volt elegendő ahhoz, hogy elnyerje az MVP címet, a nyugatiak 7–3-as sikerével záruló, 30 perces találkozó legjobbja ugyanis a Colorado Avalanche kapusa, Philippe Sauve lett.
A góltermésre így sem lehetett panasz, ami azért különösen fontos, mert az utóbbi időben a statisztikusok folyamatosan vészjelzéseket adnak le. A kimutatásaik szerint, miközben az All Star-meccseken az utóbbi 14 évben átlagban 16 gól született, a bajnokikon a góltermés átlagban öt találatra zuhant le az 1982-es 8.3-es átlagról. S amíg az 1992–93-as évadban, amikor eddig utoljára produkáltak a csapatok meccsenkénti hétgólos átlagot, 14 hokis jutott el 50 gólig, addig azóta nyolc esztendő alatt összesen csak 15-en jegyeztek legalább 50-50 találatot.
A fiatalok bemutatóját a hagyományos ügyességi vetélkedő követte, az úgynevezett SuperSkills. A keleti és a nyugati válogatott tagjai hat versenyszámban vívtak meg: a korongvezetést, a korcsolyázó gyorsaságot, a lövőerőt és a lövéspontosságot felmérő próba után jött az új feladat: három támadó próbált – posztjához ragaszkodva – a kapu előtt addig passzolgani, amíg gólhelyzet ki nem alakult. Zárásként aztán következtek a büntetők, félpályáról a kapusra vezetett koronggal, de ekkorra csöppnyi izgalom sem maradt, hiszen a Kelet szinte behozhatatlan előnyt szerzett. A vége 13–6 lett a "vendégek" javára, a Nyugat a vasárnap éjjel befejeződött All Star-meccsen próbált javítani, de nem sikerült neki (lásd keretes eredményünket)...

54. NHL All Star-gála
Fiatal csillagok mérkőzése (Youngstars Game): Nyugat–Kelet 7–3 (2–1, 2–1, 3–1). Gólszerző: Torres (6:45), Zsergyev (9:35), Ehrhoff (11:35), Lupul (18:22, 22:05, 26:42), Bouchard (24:31), ill. Staal (5:24), Malone (12:23), Stajan (28:52). Kapusok: Sauve 18/21, ill. Raycroff 31/24

Ügyességi versenyek (SuperSkills)
Korongkezelés. Győztes: Nyugat (Pavel Dacjuk, Kimmo Timonen, Shane Doan, Rick Nash)
Leggyorsabb korcsolyázók: 1. Scott Niedermayer 13.783 másodperc, 2. Ilja Kovalcsuk 13.934, 3. Martin St. Louis 14.068
Legerősebb lövés: 1. Sheldon Souray és Adrian Aucoin 164.481 km/óra, 3. Pavel Kubina 162.871
Legpontosabb lövések: 1. Jeremy Roenick 100 százalék (4 találat/4 lövés), 2. Mats Sundin 50 (4/8)
Összjáték a kapu előtt: Kelet–Nyugat 5–4
Kapura vezetés: Kelet–Nyugat 9–6
Legjobb kapus (az összjáték és a kapura vezetés összesítése alapján): Roberto Luongo 1 kapott gól, 2. Dwayne Roloson 2, 3. Martin Brodeur 3
Csapatverseny: Kelet–Nyugat 13–6