Példaértékű profizmussal

Mondom, nem a szavak embere. Sokkal inkább a tetteké. Gyors, határozott védő, s mivel Szlovákiában tanult hokizni (a 2003-as divízió–1-es vb előtt az utolsó pillanatban sikerült honosítani), mindent tud, amit ebben a sportágban tudni ildomos. Pályafutása kezdetén még Jan Jaskóval, a Volán korábbi szlovák edzőjével is játszott egy csapatban. Keménységért, határozottságért egyáltalán nem kell a szomszédba mennie.
– Nem lehet könnyű a hátvédélet. Két életkép villan fel előttem. Az egyik, amikor Mariborban a szlovénok elleni Eurotour-meccs után szétrepedt, vértől csöpögő ajakkal vacsorázik, a másik, amikor Minszkbe utaztunk: még mindig látszott a szeme sarkában a kanadaiak ellen összeszedett vérömleny…
– Valóban nem könnyű, mindig adódnak kisebb sérülések, de ez ellen nincs mit tenni.
– Azt mondják önről, hajlamos arra, hogy a jégen elkapja a hév, s könnyen bocsátkozik bunyóba.
– Nem hiszen, hogy verekedősebb lennék, mint az átlag. Igaz, fiatalabb koromban Szlovákiában volt egy egyéves eltiltásom… Nem vagyok rá büszke, de megtörtént. Ma viszont már tapasztaltabb vagyok, kontrollálni tudom meccs közben az indulataimat.
– Az miért van, hogy a válogatottban a dunaújvárosi és székesfehérvári hokisok vállvetve küzdenek, aztán klubszinten meg alkalomadtán egymást püfölik a jégen?
– Ez is benne van a hokiban. A válogatottban közösek a céljaink, klubszinten viszont eltérőek. A Fejér megyei rangadók mindig különlegesek, mindig pluszmotiváció számunkra a Dunaújvárost legyőzni. Egyébként sajnos, hogy csak két csapat adja a válogatott gerincét Magyarországon. Szlovákiában például a rájátszásban az alapszakasz után első helyezett a nyolcadikkal játszik, s a Trencin a második meccsen csak kiélezett küzdelemben, hosszabbítás után, kettő egyre gyűrte le az évad során a kiesés ellen is küzdő Popradot. Ennyi a különbség a két ország hokija között.
– Hogy érzi magát egyébként Magyarországon, a Volánnál, a válogatottban?
– Remekül. A Volánnál adottak a körülmények a nyugodt, profi munkához. Minden tökéletes lenne, csak a családom hiányzik kicsit. Néha nagyon… Feleségem és nyolcéves kisfiam Szlovákiában, egy Skalica nevű kisvárosban élnek kétszázötven kilométerre Fehérvártól. Amikor szabadnapunk van, hazaugrom hozzájuk.
– Pénteken az új edző, Pat Cortina pihenőnapot rendelt el, ön mégsem vette az irányt Skalica felé. Gondolom, közel a bajnoki döntő hétfői rajtja, most erre kell összpontosítani. Mennyire szigorú a kanadai szakember?
– Szigorú. Én Jan Jaskóhoz hasonlítanám. Vérbeli profi, és tőlünk is ezt követeli meg. Jól összerázta a csapatot. Más felfogásban játszunk, gyorsabb, pörgősebb hokit követel, ennek megfelelően az edzések is szuperintenzívek. Nekem ez tetszik, szeretek megdolgozni az eredményért. Szlovákiában arra tanítottak, hogy csak akkor érünk el a kívánt szintre, ha mindent alávetünk a sikernek. Ezért igyekszem életem minden területét a sportoláshoz igazítani.
– A túloldalon, a DAC kispadján meg ott van Dusan Kapusta, aki szövetségi kapitány is egyben. Úgy vettem észre, a válogatottban különlegesen jó a kapcsolata a szlovák szakemberrel.
– Ez így van. Szerintem Dusannak jólesik, hogy itt, Magyarországon végre beszélgethet valakivel szlovákul. De ez persze egy pillanatig nem befolyásol majd engem a bajnoki döntőben. Minden erőmmel azon leszek, hogy legyőzzük a csapatát.
– Ebben biztos voltam. Mit jósol, kié lesz idén a bajnoki cím?
– Én nem jósolni szeretek, hanem hokizni. Ezt fogom csinálni a döntőben is. Szerintem mindkét csapatnak egyforma esélye van.
– De azt csak elismeri, hogy papíron, a játékosok névsorát böngészgetve, egyértelműen a Volán a favorit.
– Papíron lehet. A hokit azonban jégen játsszák. Minden mérkőzés nulla nullás eredménnyel kezdődik. Nehéz küzdelem lesz, biztosak lehetünk benne, hogy a Dunaújváros egy pillanatig sem adja fel.
– Nincs önöknél győzelmi kényszer? A kupadöntőben kellemetlen vereség a
DAC-tól, az Interligában "csak" harmadik hely… Egy trófeát az évadban azért illene begyűjteni.
– Nagyon várja már a hétfőt az egész csapat. Szeretnénk bajnokok lenni, de nem muszájból, hanem mert azok akarunk lenni. Jó a csapatunk, jó az edzőnk, mindent megteszünk a győzelemért. Több szót nem is kell pazarolni a témára.