Félig már edző

Az utóbbi másfél hét során három edzőmérkőzést játszott Dusan Kapusta együttese (a horvátok ellen 14–4-es győzelem született, míg a lengyelektől 5–2-re és 5–3-ra kapott ki a válogatott), a hátralévő időben pedig már csak edzések szerepelnek a programban. A mezőny igen sűrű, ám ennek ellenére a norvég, fehérorosz, brit, holland és belga ötös fogat társaságában ismét a dobogót célozza meg az együttes. Ehhez azonban a kulcsemberektől – így a dunaújvárosi Ladányi Balázstól – ezúttal is jó teljesítmény kell.
– A lengyelek elleni két felkészülési mérkőzésen még akadozott egy kicsit a gépezet, de szerintem a világbajnokságig hátralévő néhány napban ezt sikerül kijavítanunk – mondta a válogatott egyik meghatározó játékosa. – Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az edzőnk ugyanazt a szisztémát játszatja a válogatottban, mint amit az évad során a Dunaújvárosban használtunk, és a fehérváriaknak még hozzá kell szokniuk ehhez. De biztos vagyok abban, hogy Oslóban már nem lesz semmi gond, ezen a szinten már meg kell tudnunk oldani ezt a feladatot.
– Mi ennek a rendszernek a lényege?
– Egészen leegyszerűsítve arról van szó, hogy a két bekk mellé a balszélső megy vissza védekezni, miközben a center és a jobbszélső letámad. A balszélsőtől ez a korábbiaknál valamivel több munkát igényel, de nem gondolom, hogy ez bárkinél is problémát jelentene.
– Nagyon szakszerű volt, akár egy edző. Netán erre a pályára készül?
– Éppen most fejeztem be az elméleti vizsgáimat az edzői szakon, már csak a gyakorlat van hátra. Ha az is sikerül, akkor szakképzett edző leszek.
– Tervei vannak ezen a pályán?
– Amíg profi játékos vagyok, addig semmiképpen sem szeretnék edzősködni, ám utána minden lehetséges. Aki ismer, az tudja, hogy nekem a hoki az életem.
– Térjünk vissza a közelgő világbajnokságra, amely más lesz, mint az elmúlt két évben: ezúttal idegenben kell játszaniuk, ezáltal talán a nyomás is kisebb lesz a csapaton…
– A többiek nevében nem szeretnék nyilatkozni, én személy szerint viszont nem éreztem sem tavaly, sem tavalyelőtt a nyomást. Sőt kifejezetten feldobott, hogy a Budapest Sportarénában hétezer néző szurkolt nekünk. Most egészen más lesz a helyzet, valószínűleg az idén is sokan lesznek a lelátón, csak éppen nem minket támogatnak majd, de szerintem vagyunk már annyira rutinosak, hogy ezen is átlendüljünk.
– Milyen a hangulat a csapaton belül?
– Érzésem szerint jó. Miért kérdezi?
– A pletykák szerint a bajnokság vége felé volt némi feszültség a dunaújvárosi játékosok és Kapusta között, s ez kihatott a válogatottra is.
– Valóban akadtak gondok, de egyrészt azok a játékosok most nincsenek bent a keretben, másrészt pedig a fehérváriak ebből nem nagyon érzékelhettek semmit, így őket ez nem is zavarhatja. Úgy gondolom, más a válogatott és más a klubcsapat, s most a világbajnokság idejére mindenkinek túl kell lépnie az esetleges problémákon, elvégre a minél jobb vébészereplés a cél.
– Azaz?
– Szerintem a dobogó tűnik reálisnak. A fehéroroszok nagyon jók, miként a norvégok is, ráadásul ők otthon játszanak. De a másik három csapat ellen sem mehetünk biztosra, a britekkel az elmúlt két-három évben vagyunk igazán partiban, a honosított kanadai játékosaik kellemetlen stílusban játszanak, a hollandoknak ugyanolyan gyorsan fejlődő csapatuk van, mint nekünk és persze a belgákat sem szabad lebecsülni. Ez lesz az a világbajnokság, amelyen elméletileg az elsőtől az ötödik helyig bárhol végezhetünk, ezért gondolom úgy, hogy a dobogóra kerüléssel már elégedettek lehetnénk.


Az NSO ajánlja:
Divízió&

Jégkorong-világranglista








A témáról további információkat talál a Nemzeti Sport április 9-ei számában.
>>Klikkeljen és fizessen elő a napilapra most!<<