Történelmi harmadik hely

A harmadik helyért vívott mérkőzésen "csak" az olasz csapat ellen kellett bizonyítania a Volánnak. A csakot hatványozott idézőjelben tessék érteni, hiszen az olaszok válogatott szinten már megkóstolták az A-csoport ízét, méghozzá a Milano mostani edzőjének, Adolf Insamnak a vezetésével. A kilencvenes években jártak három olimpián is, és (egyelőre!…) hol vagyunk mi, magyarok ettől, de azért a Milano Vipers mégsem tűnt olyan megrághatatlan falatnak, mint a kozmikus Dinamo Moszkva vagy a szintén a szűkebb világelitbe tartozó Zólyom. Úgyhogy titokban és félve, de azért reménykedtünk…
Barokkos túlzás volna azt állítani, hogy a Cortina-csapat jól kezdett. Inkább idegesen, sértődés ne essék, bután. Mert mit mondjunk arról, hogy a mindig kicsit forrófejű Fodor a meccs legelején, alig tizenöt másodpernyi játék után kiállítást érdemlően felöklelt egy olaszt? Alighogy a fehérváriak kibekkelték az emberhátrányt, szabálytalan csere miatt (hat ember a jégen) újabb kétperces gürcölést hoztak össze maguknak. Az első nyolc percben tehát kétszer is emberhátrányban vergődött a Volán, mondhatni teljesen feleslegesen.

Az első harmadban az iramra nem lehetett panasz, a gólok mennyiségére viszont annál inkább (ekkor még nem is sejtettük, hogy negyvenpercnyi játék után is 0-0 lesz az állás…). Pedig akadtak helyzetek mindkét oldalon, a Volán részéről Holeczynak kellett volna az olasz kapu torkából a felsőbe emelnie, a túloldalon Savoia eresztett meg egy löketet takarásból, de Budai résen volt, mondhatnánk nem volt kapuján rés. A kiegyenlített küzdelemben rendre kimaradtak a helyzetek, az egyik oldalon Eriksson parádézott, a másik ketrecben Budai sorjázta a bravúrokat. Nem kezdődött sokkal kedvezőbben a fehérvári hívek számára a második játékrész sem. Ezúttal nem lehetett emberhátrányokra fogni a dolgot, az olaszok öt az öt ellen rohamoztak irtózatos elánnal. A Volán azonban állta a sarat, ha kellett, vetődve ütötték ki a fehérváriak a korongot a harmadból, egy kettős emberhátrányt is kivédekeztek. Közben még támadásra is futotta erejükből: Holeczy lephette volna meg közelről a kapust, Tőkési két bombával ijesztgette a taljánokat, Ocskay hátrapasszából Palkovics is mattolhatta volna Erikssont, a kapukat azonban mintha befalazták volna.
Az utolsó harmadra azonban már semmilyen szempontból nem lehetett panasz, még a legfinnyásabb ínyenceket is kielégítette.

Az olaszok továbbra is fölényben játszottak, a Volán pedig a régi jó kontrákra rendezkedett be. Egy vendégtámadás után Fodor robogott el a koronggal, Holeczyhoz passzolt, a villámgyors amerikai-magyar meg nemes egyszerűséggel bebombázta a felső sarokba.
Felrobbant a csarnok, 3500 torok ordított, mintegy ötszáz számára továbbra is a "Forza di Milano!" maradt a kedvenc dallam (ezúttal szomorkásan, buzdításképpen), a többségben lévő, több mint háromezer toroknyi hazai tábor a "Hajrá, Volán!" rigmus mellett voksolt, természetesen ekkor már transzban, hiszen a Volán vezetett az NHL-játékosokkal jégre lépő Milano ellen!
Néhány pillanattal a vezető gól után Sundström egyenlíthetett volna, ám a magyar kapust ezúttal sem érdekelte, hogy NHL-es sztárral áll szemben, szépen kifogta a ziccerét.
Aztán újabb Volán-kontra. Ocskay robogott, tanári módon passzolt, a kapu torkában pedig Gröschl szomorította el az olasz tábort.
Korántsem adták azonban fel a milánói játékosok (sem a szurkolók), rohamoztak tovább. Olasz előnyben Budai ki tudja, hányadszor védett emberfelettit, a kipattanót viszont Felicetti beemelte közelről. Pokoli nehéz hét perc várt még a Volánra…
Az olasz rohamok közepette - naná, hogy újabb Volán-ellentámadás: Gröschlt szólóban rendesen faragták hátulról, büntető a Volánnak!
Ocskay elfektette Erikssont, de nem sikerült megemelnie a korongot, így maradt az egygólos vezetés, amelyet három percig még meg kellett őrizni.
Fél perccel a vége előtt az olaszok még a kapust is lehozták. A Volán hősiesen védekezett, még néhány másodperc volt hátra, még egy-két felszabadítás, és meglett! A Volán történelmi sikere: győzelem és a harmadik hely a Kontinentális Kupa négyes döntőjében! A fehérvári Ördögök leteperték a Viperákat, és még mielőtt ördög-kígyó téren bibliai magasságokba emelkednénk, gyorsan szögezzük le: pokolian jó meccs volt, mennyei eredménnyel…

- A Volán a négyes döntőben sztárcsapatok ellen kilenc harmadból egyet megnyert, ötöt döntetlenre hozott, hármat elvesztett

- A magyar bajnokcsapat hatvan percen át egyenrangú ellenfele volt a hét NHL-essel játszó Milanónak

- A szurkolók igazán kitettek magukért. A milánói 500 Vipera-drukker és a Volán-tábor a mérkőzés után egymást is megtapsolta ---- - Elégedett vagyok a csapat küzdőszellemével, Budai - akárcsak szombaton - ma is jól védett. A Milano egy kicsit fáradt csapat benyomását keltette, talán ez is segített nekünk.
Pat Cortina, az Alba Volán vezetőedzője


- Olyan mérkőzést játszottunk, amilyenre számítottam. Az Alba Volán fegyelmezett együttes, amely legfőképpen a kapusára bízza magát. Többet is lőttünk kapura, igaz, elég hosszú menetelésen vagyunk túl.
Adolf Insam, a Milano Vipers edzője ---- HKM Zvolen (szlovák)-Dinamo Moszkva (orosz) 2-1
(1-0, 1-1, 0-0)
Székesfehérvár, 3200 néző. V: Sindler (cseh), Kalivoda (cseh), Kincses (magyar)
ZVOLEN: KRIZAN - Skuta, Babka, HANDZUS 2, Orszagh, Bartos (1), Jasecko, Stork, Sechy, Cibula, Török, Cierny, Harabin, Skvaridlo, Klouda, Majesky, Velebny, Kratky, Plavucha, Voskar (1). Edző: Jan Jasko
DINAMO: Jeremenko - Markov, Troscsinszkij, Rosa, DACJUK, Vorobjov, Visedkevics, Orehovszkij (1), Sahrajcsuk, Haritonov, Mirnov 1, Zsdan, Nikulin, Szavcsenkov, Csupin, Babenko, Buljin Sadilov, Tyerescsenko, Csubarov, AFINOGENOV. Edző: Vlagyimir Krikunov
Kiállítások: 10, ill. 12 perc

A torna záró mérkőzését, a Dinamo Moszkva-HKM Zvolen összecsapást akár üres lelátók előtt is játszhatták volna: a Volán ekkorra már befejezte, a szurkolók kiünnepelték magukat, ráadásul vasárnap késő este fél 9-kor kezdődött a meccs, ami azt jelentette, hogy előreláthatólag fél 11-ig vagy még tovább tartott. De hát a szurkolók tudták, hogy érdemes ott maradni a lelátókon, hiszen igazi minőségi hokira volt kilátás.
Csoda-e, hogy maradt a telt ház?
Aligha, s bizton állítható, hogy a Kontinentális Kupa első helyét eldöntő találkozót követően senki sem távozott csalódottan, senki nem mondta egy kézlegyintés kíséretében, hogy "inkább mentem volna haza".
Volt itt, kérem, minden, amit idehaza eleddig nem nagyon láthattunk. Elsősorban egészen elképesztő sebességű játék, aztán parádés technikai megoldások, elképesztő cselek, borzasztó erejű lövések és hihetetlen kapusbravúrok. És csak ámultunk… Példál Michal Handuson, aki az első és a második harmad utolsó percében is lőtt egy gólt: hiába irányított a köztes időben a Dinamo, Krizan Mirnovnak emberelőnyből lőtt gólját leszámítva mindent fogott, amikor pedig odaát lehetőség volt - nem sok ilyen akadt, mert az oroszok fölényben játszottak -, a fantasztikus fizikummal rendelkező Handzus nem hagyta magát elnyomni, és mindkétszer bepréselte a korongot Jeremenko kapujába. Talán maga sem gondolta, hogy ez elegendő lesz a Dinamo Moszkva legyőzéséhez, pedig így lett: a végig mezőnyfölényben játszó oroszok pontozással mindenképpen nyertek volna, de hát ezt a sportágat gólra játsszák…
A nagy taktikus, Jan Jasko terve tehát ismét bevált: hányszor, de hányszor csinálta meg a Volánnal és a magyar válogatottal, hogy egy papíron valamivel erősebb csapat ellen tökéletesen védekezett, s a kevés kontralehetőséget kihasználva meglepetést szerzett. Akkor mi örültünk, most a szlovákok: a HKM Zvolen együttese vihette haza a Kontinentális Kupát. ---- "A különbség? A Dinamo a moszkvai polgármester saját különgépével jött a tornára, s egész hétvégén Ferihegyen várta a játékosokat" - válaszolt Kovács Zoltán, a szövetség főtitkára arra a kérdésre, hogy szerinte menynyiben mások a Dinamo Moszkva feltételei, mint mondjuk, az Alba Voláné.

"Volt egy kis hoki, ugye?" - tette fel a költőinek szánt kérdést idősebb Ocskay Gábor, a fehérváriak szakosztály-igazgatója a torna végeztével. Mit mondjunk: volt…

"Nem hittem volna, hogy kikapunk. Jó az a hoki, amit a Volán játszik, de csak Magyarországra, a világhoz van még mit fejlődnie" - mondta az NHL-t is megjáró svéd klasszis, Niklas Sundström.

"Most mindannyian csalódottak vagyunk, nézd csak meg" - tárta nagyra a milánói csapat öltözőjének ajtaját Craig Adams. Síri csönd volt…

"Fantasztikusan éreztem magam, pláne, amikor végre vége lett" - foglalta össze tömören érzéseit Budai Krisztián, miután bravúros védésekkel segítette csapatát győzelemhez.

"Amikor Magyarországra jöttem, nem is hittem volna, hogy ilyen sokat segíthetek majd a játékommal. Ezért most nagyon boldog vagyok, úgy érzem, befogadott a közönség és a csapat is" - magyarázta Roger Holeczy, az első fehérvári gól szerzője.