A legenda még bízik a szezon megmentésében

Természetesen a legfontosabb kérdés az volt, van-e még remény az NHL idei szezonjának megmentésére. A csapatmenedzselési kérdésekben majd harmincéves tapasztalattal bíró Sather szerint még nincs késő megegyezni, és remény mindig van. Attól sem tart, hogy a játékosok kényelmesen elütögetnének Európában és a lockout hosszú évekig elhúzódna: szerinte a külföldi csapatokba elvetődött profik is elveszik valakitől a helyet a csapatban, és ez hosszú távon nem tartható helyzet. Ha valakiére, az ő szavára pedig adhatunk, hiszen tíz évvel ezelőtt, az előző játékossztrájk során ő maga is ott ült a tárgyalóasztalnál - viszonylag hamar megegyezés is született. Mint kérdésünkre elmondta, idén nem került be az NHL tárgyalótestületébe, ahogyan más általános menedzserek sem: egyedül a New Jersey Devils igazgatója tölthetett a zárt ajtós megbeszéléseken egyetlen napot.

A helyzet persze nem tesz jót az NHL megítélésének, és nézettségének, így pénzügyi helyzetének sem, hiszen az észak-amerikai nézők hajlamosak átszokni másik sportágakra, ha egyet megvonnak tőlük. A Rangers igazgatója szerint azonban a kanadaiak annyira imádják ezt a sportot, hogy amint újraindul a szezon, ott tömve lesznek megint a lelátók, és az Egyesült Államokban is csak néhány év kérdése, hogy visszataláljanak szeretett sportjukhoz az eltévelyedett rajongók.

Sather nem mulasztotta el megemlíteni a helyzet pozitív hozadékait sem: az alsóbb osztályú amerikai bajnokságokban is 15 százalékkal nőtt a nézőszám, és Európában is egyre népszerűbb lesz a sportág az NHL-játékosok leigazolásának köszönhetően. Ráadásul tekintve, hogy az idősebb hokisok közül többen várhatóan szögre akasztják a korcsolyát, ha az idei szezon elmarad, lesz hely az ambíciózius fiataloknak, hogy megvessék a lábukat az elitsorozatban.

Bár egyes vélekedések szerint az NHL-ben túl sok csapat van, és a veszteségek fő oka, hogy a hokit hírből sem ismerő városokba is települtek gárdák, Sather szerint nincs ok arra, hogy egy-két (esetleg hét-nyolc) folyamatosan veszteséges egylet lehúzza a rolót, és a liga a tíz évvel ezelőttihez hasonlóan 20-22 városban működjön tovább a mostani harminccal szemben. Véleménye szerint ahol vannak eredmények, jó a játék, izgalmasak a meccsek, oda a nézők is jönnek, azaz a jó csapatok meg tudnak élni bárhol. A kanadai szakember Nashville és Tampa városát hozta fel példának: bár korábban mindkét helyen kongott a csarnok az ürességtől, a rájátszásba jutás, illetve a floridaiak kupagyőzelme behozta az embereket a lelátókra. Kiemelte, hogy mikor ő 1980-ban az Edmonton Oilers NHL-csapatának élére állt, senki nem hitte, hogy a város el tudna tartani egy elitcsapatot. Öt év alatt aztán összeérett a gárda, és sikert sikerre halmozott - láss csodát, a nézők is előkerültek.

Arra a felvetésünkre, hogy nem lehet egyszerre minden csapat sikeres, a vesztesek pedig a rajongókat elveszítve nehéz helyzetbe kerülhetnek, kifejtette, hogy annak ellenére, hogy minden évben csak egy csapat nyerhet kupát, de a jól küzdő, lelkes, hajtós csapatokat mindenhol elismerik, és az ilyeneknek van is esélyük bárki ellen, így ők sem maradnak néző nélkül. Úgy legyen...

És hogy mi a helyzet mostanában Glen Satherrel? A New York Rangers menedzsereként, elnökeként és vezetőedzőjeként hatalmas pénzeket fizetett ki leginkább csak testalkatukban hatalmas játékosoknak, de öt év alatt egyszer sem jutatta be csapatát a rájátszásba. Mint elmondta, az okok egyrészt a new yorki elvárásokban keresendők: a Rangers-nek mindig nyernie kell, a városban minden évben azonnali eredményt akarnak látni, így hosszú távú csapatépítésről nem nagyon lehet szó. Másrészt pedig amikor ő átvette a csapatot, már tele voltak elég jól fizetett játékosokkal, jó képességű fiatalokból viszont szinte egy sem volt, így az alatt a pár év alatt, míg sikerül kinevelni a megfelelő utánpótlásgárdát, nagyszabású igazolások segítségével kénytelen megerősíteni a Rangers-t. Igazából ez az újjáépítési folyamat csak most indult be igazán, így sikerek a következő években várhatóak.

Ezeknek sajnos már nem lesz részese a csapat egyik legnagyobb sztárja, Pavel Bure, akinek sorozatos sérülései miatt 33 évesen be kellett fejeznie pályafutását. Az azonban, hogy a 44 éves hokizseni, Mark Messier, aki már az Edmontonban is Sather keze alatt játszott, folytatja-e, még nem dőlt el. Utoljára egy tévéshow felvételére kért jegyet edzőjétől, klubelnökétől és általános menedzserétől, aki mintegy negyedállásban a new yorki rendezvénycsarnok, a Madison Square Garden társigazgatója is - a jégkorongról azonban nem esett szó köztük. ---- A ---- &