Nemes bosszú: 4-2-ért 2-4

Másfél évvel ezelőtt, 2003 őszén egyszer már sikerült (akkor 4-2-re nyertek a mieink), bár az is igaz, hogy ez a szlovák válogatott Satanostul, Nagyostul, Országostul legalább egy klasszissal jobb annál, mint amelyik akkor fővárosunkban vendégeskedett.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a meglepetés ereje akkor a mieink oldalán állt, ám biztosra vehető, hogy - okulva az akkori kudarcból - Frantisek Hossa szövetségi kapitány nem esik mégegyszer abba a hibába, hogy lebecsülje a magyar válogatottat. Szóval nem a Cortina-csapatnak áll a zászló (pláne, hogy az ellenfélnél hemzsegnek az NHL-sztárok és a világbajnokok), de álmodozni azért szabad, ugye?

A szlovákok mindenesetre nagyon belekezdenek, láthatóan minél előbb előnyhöz akarnak jutni. Nem egyszer úgy adogatják körbe a magyar védelmet, mintha emberelőnyben lennének, pedig dehogy… Szerencsére Budai jól állja a sarat, ragad hozzá a korong, s amikor kézzel nem megy, fejjel hárít: a 8. percben Podharsky bombája után a fejvédőjéről jön ki a korong. Kangyalt kiállítja Aumüller, még nagyobb a nyomás.

Érik a gól. Megússzák a mieink, de nem sokkal később már nincs pardon: Hudec passza után Nagy emel az elfekvő Budai mellett a bal felsőbe.

A fehér mezesek megnyugodhatnak. Ezt teszik, talán túlságosan is hátradőlnek. A mieink harmadvonalánál Suchy ügyetlenkedik, Fekete rácsap a korongra, végigszáguld a pályán és Krizan mellett a bal sarokba emel.
Góóóóól!

Az első magyar találat, a Pannon GSM-tornán. Tombolnak a nézők, a jégen önkívületben ünnepelnek a mieink. És még nincs vége a fiesztának. A 14. percben mindössze három szlovák marad a jégen öt magyarral szemben, s a kettős emberelőnyt a fehérvári sor tanítanivalóan játssza meg: Sillétől kerül Ocskayhoz a pakk, ő az alapvonal mögül tökéletesen teszi középre Gröschlhöz, aki a tehetetlen Krizan mellett a kapuba lő.
Ez hihetetlen: előny itt…!

A lelátón örjöngenek, a szlovákok pedig begurulnak. Még nagyobb iramot diktálnak, időnként csak nyomozzák a korongot a magyar védők, de szerencsére a harmad végéig már nem kell a kapuban keresniük.

A folytatásban aztán jön Satan és… Hát igen. Nem véletlenül számít odaát, az óceán túlpartján is sztárnak a szlovák hoki talán legnagyobb csillaga. Varázslatos dolgokat csinál a jégen, s amellett, hogy szépen, hasznosan is játszik: a 25. percben egyenlít, hárommal később pedig már a vezetést is megszerzi. Ez utóbbi találata ráadásul csodaszámba megy, féltérdre ereszkedve emel a bal felső sarokba.
Gyönyörű, kár, hogy Budai kapta…

A második játékrész legnagyobb részében csak védekeznek a mieink, időnként percekig nem találkoznak a játékszerrel. Lássuk be, van tudásbeli különbség a két gárda között. A 35. perc környékén aztán kiszabadulnak a piros mezesek, és kis híján újabb csodát tesznek: alig hatvan másodperc leforgása alatt egy Palkovics-helyzet, egy Gröschl-lövés és egy Ocskay-kapuvas borzolja a kedélyeket. Ez utóbbit amúgy egészen káprázatos megoldás előzi meg, ahogyan Palkovics ziccerbe hozza társát, már azért érdemes volt kijönni az Arénába.

Már csak húsz perc van hátra, és még mindig csak eggyel vezetnek a szlovákok.
Lehet, hogy tényleg nem reménytelen a dolog?
Úgy meg végképp, hogy a befejező játékrész elején Fekete helyzete után ismét emberelőnybe kerülnek a magyarok.
Esély…

Ami a visszájára sül el: Ocskay lövésre felkínált korongja felett elüt Tőkési, a lecsorgó pakkot pedig Kukumberg köszöni szépen, végigszáguld vele a pályán és a gyakorlatilag büntetővel felérő lehetőségből tanári módon kovácsol kétgólos előnyt. A szlovákok elégedettek, Pat Cortina játékosai pedig a hátralévő negyedórában is pokolian küzdenek - ezért is szeretjük őket -, összehoznak még egy Ladányi-helyzetet, majd Sille lövését követően a felső kapuvasról pattan le a korong, de nem lehet mindig erőn felül teljesíteni: másfél éve sikerült, most nem, akkor 4-2 volt, most 2-4.
Az csoda volt, ez pedig a realitás.
Sőt ha őszinték akarunk lenni, még ez sem az… ---- Jégszilánkok
"A magyar fiú kezdte a bunyót, én csak azért ütöttem, hogy nehogy alulmaradjak a csetepatéban" - emlékezett a Fekete Dániellel történő hosszas bunyójára Branko Radivojevic, a szlovákok csatára.

"Bebizonyítottuk, hogy fel tudjuk venni a versenyt a világ legjobbjaival, az ember csak kapkodja a fejét, hogy ki robog vele szemben a koronggal, de lassan hozzászokunk" - mondta Budai Krisztián a magyar hálóőr, a ketrece felé tartó attaközönről.

"Rosszul kezdtük a meccset, éppen ezért kénytelen voltam a szünetben néhány apróbb változtatást véghezvinni. Megérte, mert ezután láttam pozitív jeleket" - magyarázta Greg Poss, a németek kapitánya.

"A második gól döntötte el a meccset, amely bizony nem volt könnyű számunkra" - őszinte vallomás Marc Habscheidtől, a kanadai mestertől.

Mestermérleg
Pat Cortina, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: - Ilyen mérkőzésekre van szükségünk. Ezen a tornán sem az eredmény fontos számunkra, hanem, hogy megtanuljunk hatvan percig magas szinten játszani.
Frantisek Hossa, a szlovák válogatott szövetségi kapitánya: - Gratulálok a kollégámnak, fantasztikusan védekezett a csapata. Ettől függetlenül biztos voltam benne, hogy megfordítjuk az eredményt, érezhető volt végig, mi vagyunk a jobbak.

Fény és árnyék
+++ Megnyerni egy harmadot ez ellen a szlovák válogatott ellen? Tessék elhinni, csodaszámba megy, még akkor is, ha vereség lett a vége
+++ Akárcsak a kanadaiakkal szemben, ezúttal is óriási nyomás nehezedett a mieinkre, ám most - ellentétben az első mérkőzéssel - nem esett össze a védelem
--- Igazi csapatmunkát takar ez a tisztes vereség, ám ettől még tény: azok, akik általában a magyar csapat húzóemberei szoktak lenni, a torna eddigi két meccsén szürkébb teljesítményt nyújtottak ----
Kanada-Németország 4-1
(1-0, 0-0, 3-1)
Papp László Budapest Sportaréna, 1500 néző. V: Árkovics, Kincses, Bedő (magyarok)
KANADA: PASSMORE - Joseph, Dalmore, A. Schneider, GREEN 1 (1), E. SCHNEIDER 1, Bannister, Kurtz (1), Herperger 1, Gardner, Banham, Van Impe, Pollock (1), Adams, Gainey (1), METROPOLIT 1 (1), Furey, Gordon, Leed, Maneluk. Szövetségi kapitány: Marc Habscheid
NÉMETORSZÁG: Kölzig - Kopitz, WRIGHT, HECHT, Ustorf, Kreutzer, Köppchen, Retzer, Fical 1, Barta (1), Sturm, Schauer, Bakos (1), Felski, Hackert, Furchner, Petermann, Kink, Grygiel, Mondt, Arendt. Szövetségi kapitány: Greg Poss
Kiállítások: 10, ill. 8 perc

Kicsit már unják egymást. Szerdán meccset játszottak Németföldön, csütörtökön egy géppel utaztak fővárosunkba, szombat délután pedig újra egymással szemben álltak fel. A kanadaiak egy fokkal fáradtabban, mivel előző nap éjféltájt hagyták el az Arénát - más kérdés, vajon menynyit is vett ki belőlük a mieink elleni 7-0.

A németek ezúttal is hozták a formájukat: rendre remekül takarítottak a kapujuk előtt, az ismét jól védő Kölzigről kipattanó korongokat sebtiben távolították el a veszélyes zónából, avagy tették ártalmatlanná a lesipuskás csatárokat. Kemények, nagyon kemények a német bekkek, ahogy ilyen színvonalon elengedhetetlen.

Mindazonáltal nem sikerült ugyanazt a bravúrt véghezvinnie a Poss-csapatnak, mint Szlovákia ellen, a kontrák közül egy sem járt eredménnyel. Két harmadig csupán Herperger gólját kellett rögzítenünk - igaz, az nem akármilyen volt: a levegőből ütötte be a korongot a kapuba.
A csapkodós második menetben emberelőnyben igen veszélyesen támadtak a németek, ám Passmore mindent fogott. A közönséget azonban nem ez, hanem Andy Schneider és Lasse Kopitz bunyója hozta igazán tűzbe.

A záró felvonásban mindent egy lapra feltéve rohamoztak Hechték, igencsak kinyíltak, amit azonnal büntettek a tengerentúliak: előbb Green fejezett be góllal egy szólót, majd egy csodálatos támadásra a korongot a felsőbe emelő Eric Schneider tette fel a koronát. Utóbbi találatra postafordultával válaszoltak a németek (Fical nyúlt bele a kapu előtt egy lövésbe ravaszul), megszakítva ezzel Kanada 112 percig tartó, kapott gól nélküli sorozatát. Két és fél perccel (!) a dudaszó előtt a kapust lehozva próbálkozott Németország, olyannyira sikertelenül, hogy Kurtz lőtt gólt, beállítva a 4-1-es végeredményt. Kell-e mondani: szerdán ugyanez az eredmény született a felek között…