Ferencváros: oda az állóvíz

Ha kekeckedni akarnánk, mondhatnánk, hogy Strudwick messze van csúcsformájától, mert ugyan megbízhatóan takarított, és kifogástalanul hozta ki a korongot a védekező harmadból, szinte hiba nélkül indította a társait, az asszisztja is remekbeszabott volt, ám mintha nem tette volna magát igazán oda, kőkemény ütközést azért még nem láttunk tőle.

Egyetlen hátvéd, és máris szoros csata. Vajon ennyit számított a játéka?
"A mérkőzés elején, akármennyi NHL-es meccs is van a hátam mögött, bevallom, izgultam egy kicsit. Új csapat, új környezet, akármenynyire is buli az itteni egy hónap, azért ez mindig stresszhelyzet - vallja be meglepően őszintén Strudwick. - Az elején nem éreztem a ritmust, a társakat is mindössze három napja ismerem, előfordult, hogy rossz sorral indultam be a jégre. Tudja, mikor volt utoljára korcsolya a lábamon az itteni három edzést leszámítva? Tavaly áprilisban! Azért a gólpasszomnak nagyon örülök, a nyakába is ugrottam a srácnak, aki belőtte. Fontos volt, hogy kiegyenlítsünk. Egyszerűen imádom a hokit, és szeretek nyerni. Visszatérve a formánkra, ígérem meccsről meccsre jobbak leszünk, nem fognak bennünk csalódni."

A csalódottságtól azért persze messze vagyunk, Strudwick jégre lépése egyértelműen szárnyakat adott a többi Fradi-játékosnak.
- Az edzéseken minden fradista kétszerezett erővel dolgozik, s így játszottunk a mecscsen is - így Hoffmann Attila, az FTC válogatott centere. - Egyszerűen meg akarjuk mutatni ezeknek a kanadai srácoknak, a szurkolóinknak, hogy azért mi is tudunk hokizni.
- A kispadon hogyan viselkedett Strudwick?
- Mellettem ült, meglepett, hogy izgult, határozottan meccsláza volt. Izgatottan kérdezte, hogy most mit mondott az edző, én fordítottam neki, látszott rajta, azért benne is munkálkodik a bizonyítási vágy. Nagyon közvetlen srác, mindenféle sztárallűrtől mentes, pacsizott mindenkivel, biztatott minket, azt mondta, amikor kettős emberelőnyünknél kaptunk két gólt és három egy lett, hogy ne adjuk fel, küzdjünk tovább. Felszívtuk magunkat, és sikerült is az egyenlítés.
- Edzéseken produkáltak valami látványosat?
- Abszolút profik. Szó nélkül betartottak ők is minden edzői utasítást, a technikai tudásuk meg… Maradjunk annyiban, hogy nem csak méretüknél fogva magasodtak ki az edzésen. A gyakorlatoknál, villámgyorsan kerülték meg a védőket, hiba - például, hogy lecsúszik a botjukról a korong, vagy hogy mellélőnek -, na ilyen nem nagyon fordult elő. Niedermayer első néhány lövése bizony meglepte kapusainkat, volt hogy megbillent a kapusbot a löket erejétől. De aztán megrázták magukat, nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltak, és odatették magukat.

Mindnyájan így vagyunk ezzel, fel akarunk nőni hozzájuk.
- Egész más hangulata volt így a mérkőzésnek, hogy ötvenfős Fradi-tábor buzdította önöket, nem?
- Hogy ilyen szoros meccset sikerült játszanunk, azt a szurkolóinknak is köszönhetjük. Még a gyakorlócsarnokban is rengeteg nézőnk van az edzéseken, megpezsdült nálunk az élet.
- Megismerkedtek már közelebbről a két kanadaival?
- Eddig nem nagyon, hiszen edzésről állandóan siettek valamilyen protokolleseményre, sajtótájékoztatóra, de a szerdai meccs után este azért kimentünk egy kicsit az éjszakai életbe, ünnepeltünk egy kicsit. Jason teljesen közvetlen, azonnal elvegyül a társaságban, kérdez, érdeklődik Budapestről, a magyar hokiról, viccelődik, elkezdett tanulni magyarul, és egyre jobban megtanulja a beceneveinket is. Ezzel szemben Rob sokkal zárkózottabb, visszahúzódóbb, de Jason megnyugtatott minket, hogy neki több idő kell, ha feloldódik, őt sem kell majd félteni a bulik során.
- Mit szól a Fradi körüli felhajtáshoz?
- Tetszik, megmoccant valami a csapatnál, és nagyon remélem, hogy a vezetőség kihasználja a most kínálkozó lehetőségeket, és ha tavasszal a kanadaiak elmennek, nem zökkenünk vissza a régi állóvízbe. Nagyon kellene egy jó Fradi, egy jó fővárosi csapat a magyar hokinak is…
Vasárnap a Volán ellenében fény derül arra is, hogy a jó formában lévő fehérváriak ellen mire lesz elég a többi fradistát feltüzelő, immáron két fecske.
---- L ---- -