FTC-Újpest: hó volt, meccs nem volt

Hihetetlen.
Ki gondolná, hogy ebben az időben ennyiben kíváncsiak a Fradi-Újpest rangadóra. Persze ha jobban belegondol az ember, volt már ilyen, a hetvenes-nyolcvanas években nem volt ritka, hogy nyolcezren látták a két ősi rivális csatáját, de hát akkoriban más idők jártak, tudjuk ezt mindannyian. Nem voltak fedett pályák, és nem voltak világsztárok sem, csak a mi kis csillagaink - például Mészöly és Havrán a zöld, vagy Pék és Ancsin a lila oldalon - korcsolyáztak a jégen, mégpedig egészen messze a világelittől. De eltelt néhány évtized, a szurkolók és a játékosok manapság már hozzászoktak, hogy fedél van a fejük felett, a válogatott az A-csoport kapuján kopogtat, és NHL-es sztárok tűntek fel a hazai jégen.

Egyvalami azonban mégsem változott: a Kisstadion…
Amint belép az ember, azonmód visszamegy húsz évet az időben. Semmi sem változott. Pontosan ugyanúgy néz ki az öltözőfolyosó, mint egykoron, a már jóval nyolcvan felett járó Hunyadvári Zoli bácsi még mindig élezi a zöld-fehér hokisok korcsolyáját, odakinn pedig most is a főépület felől nézve a jobb oldali lelátón gyülekeznek a ferencvárosi hívők, a balon pedig az újpestiek. És most is az égiek kezében vagyunk, az időjárástól függ minden. Pontosan, mint egykoron.

A végső szót úgyis a játékvezető mondja ki

Háromnegyed hat.
A nézőtéren már legalább háromezren várnak arra, hogy a szakadó esőt időközben felváltó hó megkönyörüljön, és engedje, hogy megkezdődhessen a meccs.

A nagy meccs…
Talán, ha tudnák odafenn, hogy ilyesfajta érdeklődés nem volt mostanában egy Fradi-Újpest iránt, nem esne tovább. A szurkolók hangolnak, s mivel a jégen nem történik semmi, ezért amolyan unaloműzésként elkezdik szidni a másik oldalt. "Mocskos lilák!" - szól a jól ismert rigmus, s miután a szemközti oldalon jóval kevesebben vannak a vendégdrukkerek, ezért a válasz igencsak vérszegény. Közben az öltözőfolyosón feltűnik Tejfalussy Béla, s az egykori játékvezető azonmód véleményt is alkot: "Itt nem szabad játszani. Nagyon sérülésveszélyes a pálya, ez csak a balhét hozná magával. Jobb a békesség." A körülötte állók egyetértően bólintanak, de a végső szót úgy is Árkovics Miklós mondhatja ki, ő a találkozó hivatalos játékvezetője.
"A bíró hat órakor dönt arról, hogy a csapatok megkezdhetik-e a bemelegítést. Amennyiben ezt nem engedélyezi, úgy negyven perc múltán megvizsgálja, hogy a játéktér alkalmas-e a mérkőzés lejátszására" - hallható a hangszórókból. Nem sokkal később Árkovics megjelenik a jégen, utcai ruhában. A szurkolók persze ettől függetlenül felismerik, s az ilyenkor elengedhetetlen fütty kíséri, miként ledob egy korongot a jégre, és néhányat belerúg. Lefelé jövet csak annyit mond "várunk", ám a szakadó hóesést nézve már gyanítani lehet, hogy itt nem lesz meccs.

---- I ---- A