Elért az álmok kapujához

Magyar kapus a szlovák Extraligában?
Végül is, miért ne…?! Amúgy afféle ismerkedési két hétnek indult – próbajáték és három hét lett belőle. Budai Krisztián négy összecsapáson is őrizte a Liptovsky Mikulás kapuját, nem is akárhogy: a bajnoki címvédő Zilina ellen nem kapott gólt, a csehországi fellépések során is dicsérték, a vsetini találkozón pedig a meccs legjobbjának választották. A legárulkodóbb mégis az együttes edzőjének, Dusan Halahijának a nyilatkozata, aki nem kertelt sokat, kimondta: „Kell nekem ez a srác!”

A labda a klub elnökének térfelén, aki a cseh Martin Falter mögött egy saját nevelésű fiatalembert látna legszívesebben a csapatban, a szakvezető kérése, puhítása („Két egyforma képességű kapus kell a hosszú és kemény idényre”) azonban sikerrel járhat. Információink szerint ugyanis az elkövetkezendő hetek (napok?) egyikén Székesfehérvár felé veszi az irányt a liptószentmiklósi küldöttség, hogy a „Krino” becenévre hallgató fiatalember szerződtetéséről, az anyagiakról értekezzen.

„Nyitottak vagyunk a tárgyalásra, szívesen fogadjuk őket, a magyar jégkorongnak és Krisztiánnak is nagy hőstett volna a szlovák Extraliga-szereplés. Más kérdés persze, hogy hiányozna nekünk, de a szakmai szempontok ez esetben érthetően előbbre valók az érzelmeknél” – fogalmaz őszintén idősebb Ocskay Gábor, az Alba Volán szakosztálymenedzsere.

Na de hallgassuk a főszereplőt, aki nem titkolja, az adrenalinszintje a napokban magasabb az átlagnál… „Kicsit stresszelek, mégiscsak életem egyik nagy lehetőségéről van szó – mondja a 27 esztendős Budai Krisztián. – Mindazonáltal azzal próbálom nyugtatni magamat, hogy akkor sem történik tragédia, ha Fehérvárott kell maradnom, hiszen jól érzem magam itt, szeretek a Volánban védeni. Csak tudja, az a szlovák Extraliga olyan szépen hangzik…”
Ötvennégy nem akármilyen meccs az alapszakaszban, esetleg némi ráadás a rájátszásban (bár kapusunk szerint ehhez bravúr kellene a fiatal, az Újpestet amúgy a napokban 8–1-re legyőző csapattól…) – ez a program kétségkívül csábítóbb, mint az ismét kétcsapatosnak „elnevezett” honi bajnokság a szlovén Jesenice nélküli Interligával megfűszerezve. Még akkor is, ha jövő januárban ismét a koronázóváros lesz a házigazdája a Kontinentális Kupa döntőjének.

Hogy kezdődött? A csapattárs, Sille Tamás (aki a következő szezont amúgy épp a szlovák Extraligában, a HK 36 Skalica együttesében tölti) a korábbi kapusedzővel, Juraj Rehákkal közösen a kapcsolatait kihasználva járta ki, hogy Budai egyáltalán részt vehessen a Liptovsky Mikulás edzésein. Az, hogy végül a tréner kívánsága a hokis szerződtetése lett, már csupán az utóbbin múlt. „Örülök, hogy sikerült bizonyítanom a tudásomat, még ha edzésekről és edzőmeccsekről volt is csupán szó. Minden percben éreztem, hogy hatalmas a hajtás, mindenki keményen készült, kapart, ami nem csoda, hiszen őrületes a konkurencia. Egy hotelben laktam a próbajátékra érkező játékosokkal, jól éreztem magam, ráadásul volt egy régi ismerős is a csapatban, Kövér Gábor, aki korábban nálunk, a Volánban szerepelt. A helyi újság is megszólított, szép napok voltak” – emlékezik vissza Budai Krisztián, aki úgy vált el a szlovákoktól, hogy visszavárják. Már most, de legkésőbb egy év múlva.

A nagy találkozás

Budai Krisztián, Vladimir Buril, Milos Palovcík. Öt hónapja együtt ünnepelték az Alba Volán-FeVita újabb bajnoki címét. Most szembekerültek egymással. Buril a Zilina, Palovcík a Poprad színeiben próbált túljárni a Liptovsky Mikulás kapuját őrző Budai eszén. „Nem sikerült nekik” – mondja mosolyogva válogatottunk. Vajon tétmeccsen is találkoznak?