Az Alba Volán a túlórában verte meg a Viennát

A találkozó ugyan nem sok mindenről volt hivatott dönteni a rájátszást illetően, a hőfokot mi sem bizonyítja jobban, minthogy a negyedik percben már a negyedik játékost küldték le a büntetőpadra a bírók. Kettőt innen, kettőt onnan.

Az érdemi részt a fehérváriak kezdték el, de Palkovics Krisztián ajtó-ablak ziccert rontott. A nyolcadik perc elején sajnálhattuk igazán a kihagyott lehetőséget: vezetéshez jutottak a bécsiek.

A fehérvári kapus, Tommi Satosaari védett ugyan egy jól megjáratott korong utáni bombát, de lejött róla a pakk. A kapus a jégen fekve hiába kapott utána bottal-kézzel, nem sikerült takarítania, Sean Selmser pedig megszerezte csapatának a vezetést. A 12. percben Nagy Gergő is ziccert rontott, ami csak azért nem fájt annyira, mint a korábbi kimaradt lehetőség, mert 19:32-nél Kovács Csaba remek ütemű passzát Palkovics váltotta gólra. (1–1)

A második harmad kivédekezett fehérvári hátránnyal indult, majd a büntetőpadról belépő Nathan Martz szerencsésen azonnal kapura tudott húzni a koronggal. Volt szíve és esze azonban a jobbnál is jobb megoldást választani, a támadást kísérő Palkovicsnak rutinmunka volt a második találat megszerzése.

Hogy ne jöjjön lendületbe a Volán, arról a Rodman fivérek gondoskodtak: Marcel álompasszát – lábai között, a kapu mögül, a palánk mellől adott vissza középre – az érkező David váltotta gólra. Kezdődhetett minden elölről. Élvezetes, változatos, és ami szívnek oly' kedves volt, kiegyenlített volt a játék. Sőt, mintha a fehérváriak lettek volna motiváltabbak, a bécsiek csupán rutinjukban és jobb képességeikben bíztak.

Ezek azonban nem nagyon segítettek rajtuk: a felvonás hajrájában hetven másodperc alatt két gólt lőttek és megugrottak a hazaiak. Előbb Mihály Árpád húzott bele a kapu előtt egy korongba, hogy a lecsorgót bepakolja, mielőtt feldöntötték volna, majd Oscar Ackeström pakolt be egyet távolról. Ez az állás már ígéretes folytatást sejtetett. (4–2)

Hogy mindez még ígéretesebb legyen, arról Fekete Dániel és Kóger Dániel gondoskodott: előbbi remek passzát utóbbi váltotta gólra. Kevesebb mint nyolc perc volt hátra, a háromgólos előnybe kerülő hazaiaknál, de főként a lelátón aligha gondolt valaki arra, amit a hátralévő percek tartogattak.

Nem véletlen sző azonban bajnoki álmokat a Vienna Capitals. Fokozta, mert fokozni tudta a nyomást, amelyet nem is bírt elviselni a Fehérvár. Az 54. percben már csak kettő, az 57-ben már csak egy, a vége előtt tizenöt másodperccel már egy gól sem volt a két csapat közötti különbség. Satosaari állandóan munkában volt, beszorult a harmadába az elfáradni látszó fehérvári alakulat, amelynek meg is lett az eredménye. Jöhetett a hosszabbítás. (5–5)

A túlórában aztán egymás után alakultak és maradtak ki a veszélyes bécsi helyzetek, Ladányi Balázs viszont a vége előtt 33 másodperccel nagy lendülettel bekorcsolyázott a bécsi harmadba és mivel nem látott társat középen, nagy bombát eresztett meg. Olyat, amelyik Frederic Cassivi lábai között a gólvonal mögé jutott. (6–5)

Nyert a Volán, pontot téve a három mérkőzés óta tartó, pont nélküli sorozat végére.