A találkozót a Nemzeti Sport Online-on folyamatosan frissülő cikkünkben, és hagyományos online-közvetítésünkben is nyomon követhetik.

A nap folyamán előbb arra kaptunk választ, hogy melyik csapat esik ki a divízió 2-es osztályba? Ez végül a horvát válogatott lett, amely háromgólos vereséget szenvedett a Koreai Köztársaságtól. A következő kérdés az volt: melyik válogatott szerzi meg a bronzérmet? Ezt a lengyelek gyűjtötték be, akik nagy csatában, egygólos győzelmet arattak a britekkel szemben. Így már csak egy kérdés várt válaszra: méghozzá a legfontosabb, a nekünk egyetlen igazán fontos...

Hangorkánban kezdődött el a találkozó – a várakozásoknak megfelelőn a magyar drukkerek hazai pályát varázsoltak a csarnokba –, a szlovének rögtön nekünk estek, de jól álltuk a rohamokat, Hetényi Zoltánnak védenie is kellett.

Sajnos, Jan Urbas korai sérülése minket zavart meg. Az 50. másodpercben Hetényi kicsit fölöslegesen lépett ki a kapu mögé, majd nem tudott visszakorcsolyázni, ezt kihasználva Rok Ticar a visszatett korongot a szinte üresen árválkodó kapunkba ütötte. (1–0)

A bekapott gól után rendezni tudtuk a sorokat, kiegyenlítetté vált a mezőnyjáték, de amíg mi nem jutottunk igazi lövőhelyzetig, addig a szlovének többször is veszélyeztettek. Az első emberelőny a házigazdák előtt adódott: a hetedik percben Nagy Gergő takarított a kapunk előtt, túl keményen. A hátrányból mi jöttünk ki jobban és góllal: egyenlítettünk! A 9. percben szlovén harmadban lévő bedobás után megszereztük a korongot, amit Sille Tamás emelt, lőtt rá a harmadvonalról. A korong pedig Vas Mártont érintve jutott a hazai kapuba. (1–1)

Palkovics Krisztiáné volt a következő kiállítás – ez is jogos volt, a fehérvári támadó a félpályánál húzta vissza a szlovént –, de a két percet megúszták újabb kapott gól nélkül a házigazdák. Igaz, mi is...

Kifejezetten jó iramú volt a mérkőzés, amelyen az első harmad végéhez közeledve már a kapura lövések számában és veszélyességében is felvettük a versenyt a szlovénekkel.

A 17. perc elején mi is emberelőnyhöz jutottunk – Nagy Gergőt a változatosság kedvéért a félpályánál húzták vissza –, de támadásban rontottunk, és a visszazáró Szélig Viktor csak két percet érően tudta megakadályozni a szlovén akciót. Újabb kiállítás, négy a négy ellen voltak a jégen a felek. A legveszélyesebb akció és lövés Peterdi Imre nevéhez fűződött ekkor, de Andrej Hocevar megfogta a korongot, igaz csupán másodjára. Az első harmad paprikás hangulatban ért véget, az eredmény teljes mértékben megfelelt a játék képének.

A második harmad elején David Rodman maradt ziccerben a kapunk előtt, és az ilyen általában nem sok jót jelent az ellenfélnek. Hetényi azonban bravúros vetődéssel botjával elhalászta a korongot a rutinos szlovén csatár elől.

Nagy nyomás nehezedett a kapunkra, ami gólt nem, viszont Horváth András számára kiállítást hozott. Az emberhátrányt azonban megúsztuk gól nélkül, bár több helyzet is adódott a szlovének előtt, de Hetényi bravúrokat mutatott be és a védelem is jól dolgozott.

A korongot testtel megszerző Vas Jánossal szemben szabálytalankodott Andrej Tavzelj, így mi is emberelőnyben játszhattunk. A lövéseink nem záporoztak a szlovén kapura, de azért nyomás alá helyeztük ellenfelünket, igaz, mindez nem párosult eredménnyel.

A játékrész közepén a szlovén tábor két elmaradt magyar kiállítás miatt tüntetett – nem jogosan és egyébként is fölöslegesen –, míg a magyar drukkerek Palkovics Krisztián szólója után bosszankodhattak. A gólerős fehérvárinak lépéselőnye volt, de a vele visszazáró két szlovén védő együttes erővel szerelte – egyikük hátulról lökte, másikuk a korongot piszkálta el –, még mielőtt lőhetett volna. 

A cseréhez készülő Vas Jánosnak piszkáltak oda, aki törlesztett, ismét emberhátrányba kerültünk. Egy szlovén helyzet után aztán elszabadultak az indulatok: a lökdösődés bunyóban végződött,a bírók páros kiállítást osztottak ki. David Rodman és Omar Ennaffati bírt a legkevésbé magával, ők ülhettek le két percre, plusz a magyar bekk kapott tíz perc fegyelmit is, mert dolga végeztével a kesztyűjét  ellenfeléhez vágta.

A magyar kapu sokadik elmozdulását már nem úsztuk meg kiállítás nélkül, Fekete Dániel is leülhetett egy kisbüntetésre. Izgalmas percek voltak ezek, gyakorlatilag másodpercnyi kihagyás nélkül védekezni kényszerültünk, támadásvezetésre nem is gondolhattunk.

Aztán csak nem bírtuk ki a nyomást: a 38. percben megjáratták a korongot a szlovének, majd a jobbhátvéd helyéről Ales Krancj úgy lőhetett, hogy nem jutott már elé blokkolásra készülő védőnk. A korong Hetényi korcsolyája mellett-alatt milliméterekkel vágódott a kapunkba. (2–1)

A harmad végére egy magyar helyzet és magas botért Vas János kiállítása maradt, egyik sem javította az esélyeinket.

Emberhátrányban kezdtük el a harmadik felvonást, a szlovének húsz másodperc elteltével bombával tesztelték Hetényit, aki bravúrral védett. Alig fél perccel később azonban tehetetlen volt. A 42. percben egy távoli lövés még kijött a magyar kapusról, de a bal oldalról kapásból középre visszatett korongot Ticar közelről juttatta a kapunkba. (3–1)

Rengeteget korcsolyáztak, dolgoztak a szlovénok, akik rendszerint már a támadóharmadban visszatámadtak a mieinkre. Így hiába egészültünk ki, nem tudtunk helyzeteket kialakítani, a sok védekezés és kiállítás miatt pedig játékunk egyébként sem volt folyamatos.

Teltek-múltak a percek, az idő nem nekünk dolgozott, de a szlovénok kapujához csak nem értünk oda. Az 53. percben viszont átvettük az irányítást, volt helyzet és lövés is, tényleg csak a gól hiányzott. De az nagyon...

És amikor már-már elhittük, hogy fel tudunk zárkózni, az 54. percben Jan Mursak egyedül kontrázott le minket: végigvitte a pályán a korongot, majd egy csellel elküldte védőjét és a rövid, jobb sarokba vágta a korongot. (4–1)

Addig sem volt könnyű, de onnantól már tényleg nehéz volt a helyzet, hogy azt ne mondjuk, a lehetetlennel egyenértékűvé vált a győzelem. Nem is sikerült, nyertek és feljutottak a szlovénok...