„Ilyen a sors – filozofált Vjacseszlav Bikov, a szbornaja szövetségi kapitánya. – Azt nem mondom, hogy örülök, de ha egyszer így alakult, hogy már a negyeddöntőben Kanada a riválisunk, alaposan felkészülünk, és állunk a csata elébe! Valóban bennünk él még az olimpia, de a Kanada–Oroszország meccs bármikor rangadó. Legtehetségesebb fiataljaikat hozták el, akik mellett öreg rókák vannak, s bár már háromszor kikaptak a vébén, biztos, hogy ellenünk másképp készülnek. Háború lesz."

Akárcsak a Finnország–Csehország összecsapás, amelynek „odavágóját" szintén lejátszották Vancouverben – az északiak győztek 2–0-ra –, míg Dánia története során először szerepel a negyeddöntőben, amelybe Csehország, Kanada és Svédország a rájátszás 1992-es bevezetése óta mindig bejutott.

Az oroszok a csoportmeccsek során Szlovákiát (3–1), Kazahsztánt (4–1), végül Fehéroroszországot (3–1) intézték el, de a középdöntőben sem tudták őket megállítani. Németország (3–2), Dánia (6–1) és Finnország (5–1) legyőzését követően százszázalékos teljesítménnyel jutottak be a negyeddöntőbe.

Miközben csoportjukban és a középdöntőben is az első helyen végeztek, a nagy és örök rivális kanadaiak a második, illetve a negyedik helyen jutottak tovább.

Az olaszok (5–1) és a Lettország (6–1) elleni siker még semmilyen gondot sem jelentett Kanadának, Svájc azonban elkapta a juharleveleseket (1–4). A középdöntőben hasonlóan alakultak az eredmények. A jó kezdést, esetükben Norvégia kiütését (12–1), a Svédországtól (1–3), majd Csehországtól (2–3) elszenvedett vereség követte.