A MÉRKŐZÉS ONLINE TUDÓSÍTÁSÁT ITT OLVASHATJA!

Amint arról a nap folyamán már beszámoltunk, Ted Sator, válogatottunk szövetségi kapitánya végül úgy döntött, hogy a két kapus közül Hetényi Zoltánnak szavaz bizalmat a kezdőben szombat este, míg a pénteken a tornán jó játékkal és góllal bemutatkozó Bartalis István a második támadósorba kerül, Kovács Csaba és Kóger Dániel mellé.

A magyar és az olasz csapat is hibátlan mérleggel tudta le a kötelezőket, ám amíg a mieink rendezőként, három telt házas összecsapáson nem engedhették meg maguknak a lazítást, a pillanatnyi kihagyást, szombati riválisunk azt az érzetet keltette: csak annyit ad ki magából az adott mérkőzésen, amennyi a biztos győzelemhez feltétlenül elegendő. Nos, a két, egyaránt 9-9 pontot gyűjtött csapat közül a magyaroknak így lehet 26–7-es, míg az olaszoknak 11–2-es a gólkülönbsége három fordulót követően. És hogy mindebből milyen következtetést lehet levonni a szombati összecsapásra vonatkozóan? Valószínűleg semmilyent...

Ted Sator úgy tartotta, hogy az olaszok elleni csata olyan, mintha a Stanley-kupa döntőjének hetedik meccse jönne, míg elődje, a kanadai-olasz, illetve tiszteletbeli magyar Pat Cortina – aki azért nem jött Budapestre, mert nem tudná eldönteni, hogy kinek szurkoljon – úgy nyilatkozott: a kapusteljesítmény lesz a kulcs az olaszok ellen.

A nap első mérkőzésén nem kis meglepetésre az újonc Spanyolország túlórás góllal 3–2-re nyert a pénteken Hollandiát roppant magabiztos teljesítménnyel megverő Dél-Korea ellen. A vesztes ázsiaiak viszont így is megszerezték a bronzérmet, a spanyolok pedig búcsúztak, de emelt fővel.

1. HARMAD

Magas hőfokú mezőnymunkával indult a találkozó mindkét részről, az első 2 perc nem hozott kapura lövést, az olaszok keresték az ütközést is, mi csak a játékkal foglalkoztunk. A hangulat már a kezdésnél fantasztikus volt! Ez gyors volt és kár érte... A bal szélről kapu elé lőtt nem túl erős korong Hetényiről kijött, ráadásul középre, ahol két árván hagyott olasz várta a lecsorgót, közülük Michael Souza a 4. percben előnyhöz juttatta riválisunkat. 0–1

Kicsit megzavart minket a kapott gól – bár a kezdéseink eddig sem voltak túl meggyőzőek –, mígnem Ladányi Balázsék sora azért már komoly zavart keltett a túloldalon. Igaz, erre 6 percet kellett várnunk. Zúgott a »Mindent bele!«. Magosi Bálint az olasz harmadban palánkra lökésért állíttatta ki magát két percre, ami nagyon nem hiányzott, mert már kezdtünk volna magunkhoz térni. Még jó, hogy 45 másodperc elteltével legalább a létszám kiegyenlítődött. Viszont négy a négy ellen az olaszok megduplázták előnyüket. A bedobás után hét másodperc kellett az olasz gólhoz, a találatnál felelős Hetényi – egy távolról leadott lövésnél a korong mellé nyúlt – helyét utóbb Szuper Levente foglalta el a magyar kapuban. 0–2

A 12. percben Vas Mártont akasztották, 45 másodpercig kettős előnyben játszhattunk. Talpon volt az egész csarnok, nem sokkal később már ugrált is: szépítettünk! Az első sor passzolgatott, majd a 12. percben bal oldalon Ladányi húzta be a korongot kötényben, éles szögből (1–2). Kár, hogy ismét az ellenfél harmadából kaptunk újabb kiállítást: Vas Márton akadályozásért ülhetett ki. Magunknak tettük nehézzé a meccset, mintha az ellenfél nem lenne elég erős önmagában is... A 16. percben Sofron István lőhetett kétszer – az első különösen ígéretes volt –, az első sorunkkal még az olaszok sem tudtak mit kezdeni. A 18. percben Palkovics Krisztián ügyes passzát követően Vas János is lőhetett, a hajrában elkezdtük diktálni a tempót. Egyre nagyobb kár a null kettes kezdésért... A hajrá a miénk volt, de az egyetlen igazán veszélyes lövés az ellenfélnek jött össze: Horváth András rossz passzából indult az akció, de Szuper magabiztosan védett. Vas Márton fonákindítása a palánk fölött hagyta el játékteret, a bíró szándékosnak ítélte: újabb fölösleges két perc. Az emberelőnybe kerülő olaszok megnyomták, és tíz másodperc sem volt már hátra a harmadból, amikor begyötörték a korongot a kapunkba. Mindössze 24 másodperc kellett Giulio Scandella második találatához. 1–3

Az első harmadra erősen rányomta a bélyegét a visszafogott kezdés utáni rossz kapusteljesítmény, majd hiába szépítettünk, egy harmad alatt három fölösleges kiállítást – kettőt az ellenfél harmadában, egyet kiemelt korong miatt, még akkor is, ha a bíró is kritizálható, hiszen aligha volt szándékos, a vak is látta, hogy indításnak indult – ilyen tétnél nem hiba, vétek összeszedni. Nem tudtuk felvenni még a saját tempónkat sem, nemhogy az ellenfelét, hátrányban játszva pedig eleve behatároltak a támadási lehetőségeink. Örültünk, ha megúsztuk, a végén aztán csak nem sikerült... Támadójátékunk nem volt igazán meggyőző, első sorunk kivételével a többin meglátszott az összeszokatlanság. Amikor szinte egyenlő a tudás és a fizikai felkészültség, döntő lehet a sorok, a támadók közötti összeszokottság, ami esetünkben hiányzott. Az első harmad kapura lövési mutatója kiegyenlített játékot sugallt – 20 nekik, 16 nekünk –, az eredményjelző azonban, sajnos, mást mutatott.

2. HARMAD

A második felvonás elején azonnal letámadtuk az olaszokat, érezhető volt, hogy immár nekünk sürgős a meccs, de nagyon. A 23. percben újabb magyar vehette célba a büntetőpadot: Bartalis a magyar mögött gáncsolt. Nem sokkal később Szuperhez ragadt a bivalyerős olasz bomba, majd kapusunk a levegőből kapott le egy másik sistergős korongot. Kiegészültünk, ezt megúsztuk szárazon... Ez az, ez kell: Vas János lőtt váratlanul, éles szögből, majd Sikorcin középről – ezek a mi perceink voltak. Jól is védekezünk, az olaszok bírták ugyan a tempót, de a góltól eltekintve jobbára a mi akaratunk érvényesült. Aztán nem is bírták elviselni a nyomást, felzárkóztunk egygólos hátrányra. A 30. percben óriási tömörülés alakult ki az olasz kapu előtt, két lövést engedtünk el, a harmadik lecsorgót Sikorcinnak már az üres kapuba kellett bevágnia két lépésről. 2–3

Ennyit a hazai pályáról, a 32. percben kapunk előtti, kemény védekezésünket egy ember látta szabálytalannak, pechünkre éppen ő a bíró, így Holéczy Roger testre ütés miatt két percre kiesett. Lendületünk megtört, megint védekezni kényszerültünk. Bő egy percet sikerült kivédekeznünk, amikor a határozottan szerelő Sillét a duplázó olasz bottal megütötte, a 33. percben kiegyenlítődött a létszám. Négy a négy ellen az olaszok domináltak – Szupernek még védenie is kellett –, de egy percünk maradt a fórra. Első sorunk két veszélyes helyzetig is eljutott, de egalizálni nem tudtunk, kiegészültek az olaszok. A hajrában ismét mezőnyfölénybe kerültünk, most már minden sorunk jól pörgött. Az utolsó két percben az olaszok a kapunk mögött, a palánkhoz szorítva tartották a korongot, majd egy akkora rohamra indultunk a végjátékban, hogy a 40. percben Szupernek kellett védeni egy másfél méterről leadott lövést. Ezzel ért véget a második felvonás.

A második harmadban már az egész csapat felnőtt a feladathoz, abszolút ígéretes perceket produkáltunk. Nemhogy kiegyenlítődött a mezőnyjáték, hanem olykor még fölénybe is kerültünk. Ettől függetlenül Szuper bravúrjai is erősen hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy Sikorcin találatával teljesen megérdemelten egyre csökkentsük a hátrányunkat.

3. HARMAD

A harmadik felvonásból 1:19 perc telt el, amikor emberelőnyhöz jutottunk. Állva szurkolt az egész csarnok, ezzel is segítve a mieinket. Sajnos, gólhelyzetig csak az első sorunk jutott – aztán némi kapu előtti pankrációig is –, de gól nem született. A 45. percben egyenlítettünk! Sofron tört előre bátran a jobb szélen, oda is ért a kapu elé, de a lövésre már nem maradt ereje. A korong viszont így is kijött Daniel Bellissimóról, Vas Márton pedig jól érkezett. 3–3

Nagyon összekaptuk magunkat, gyakorlatilag csak támadunk, az olaszokban nem volt ehhez erő, jobbára védekeztek. Mozgott az aréna: nyolcezer ember kezdett el ugrálni! A 49. percben Bartalis korcsolyázott körbe mindenkit, nem egyszer, mindjárt kétszer az olasz kapu mögött-mellett. Az olaszok meg voltak zavarodva picit, erre utalt, hogy időt is kértek.

Elérkeztünk az 50. perchez, s úgy tűnt: nemcsak a miénk lehet, hanem lesz is a mérkőzés. Egy korongkiemelést az olaszok megúsztak kiállítás nélkül, pedig sokkal tisztább volt, mint az elején Vas Mártoné. Az ellenfél kettő az egyben léphetett ki, de passz helyett lövés lett az akcióból, az meg csúnyán a kapunk mellé szállt. Fáradnak? Palkovicsról lepattant védője, majd Szélig Viktor szerelt a palánknál határozottan – erősebbek voltunk.

Az 55. percben Palkovics indult meg középen, senki sem vette komolyan, aztán majdnem gólig vitte az akciót. A kapura már csak csúsztatott korongnak csúnyán mellétenyerelt Bellissimo. A hajrában az olaszok nagy rohamra indultak. Mi picit befáradtunk, de jól védekeztünk, ha pedig kellett – mert azért kellett –, akkor Szuper védett. A 60. percben kiállítást kaptunk, ami ráadásul áthúzódott a túlórára. Az olaszok nem jutottak lövésig, maradt a döntetlen, jöhetett a hosszabbítás három perc után. Az elején 1:14 percig három a négy ellen lehettünk a jégen. 3–3

HOSSZABBÍTÁS

Sille, Szélig és Vas Márton kezdett. Az első löket ki sem jött Szuperről, majd Szélig felszabadított, jöhetett a csere. Az olaszok gólt ünnepeltek, de a bíró videós elemzést kért. Hegyi mellől lőtték el a korongot a 61. percben, és bizony ez bent volt. Helfer bevágta, vége... 3–4

Ikszes meccs volt, és ki tudja, mire jutottunk volna a második harmad után kialakult mezőnyfölényünkkel, ha nincs a korán kapott, két buta gólunk, valamint a pár fölösleges kiállításunk. A túlórára 1:14 perces emberhátránnyal vágtunk bele, amelyet nem sikerült kivédekeznünk. Elmaradt az eufória, a nagy taps ettől függetlenül járt a magyar válogatottnak. A közeljövőben várható átalakítás miatt – nem két párhuzamos csoport lesz a másodosztályban, hanem egymás fölé-alá rendelve – egyhamar aligha jutunk el addig, hogy mindössze az utolsó lépés válasszon el minket az elittől...