Kedden Káposztásmegyeren túlórában kapott ki a magyar válogatott (3–2), a játék akkor szerdára is kiegyenlített küzdelmet és egyenlő erők csatáját ígérte. Nem is kellett csalatkoznunk, viszont a színvonal és az iram még annál is jobb volt, amelyre mindkét gárdának bőven lehet alapoznia majd a hazai rendezésű divízió 1-es világbajnokságokon.

1. HARMAD

Kifejezetten jó iramban kezdődött el a találkozó, előbb az ukrán, majd a magyar kapu előtt adódott veszélyes szituáció, de mindkét hálóőr résen volt. Igaz, Hetényi Zoltán csak másodszor kaparintotta meg végleg a pakkot. Intenzív korcsolyázással hoztuk zavarba az ellent, így jutottunk emberelőnybe a harmadik percben. Kár, hogy a negyedikben Horváth Andrásnak is le kellett ülnie a büntetőpadra, így kiegyenlítődött a létszám, sőt, majd nekünk kellett mínusz egyben játszanunk, ami kedden nem sok jót tartogatott. Ezúttal viszont lepergett a létszámhátrányos perc, majd öt az öt ellen megérdemelten jutottunk vezetéshez. Palkovics Krisztián a bal szélen tűnt fel, jó ütemben tette a korongot az akciót középen kísérő Vas Márton elé, aki némi kivárás után fonákkal közelről a rövid, bal felsőbe emelt. Vezető gólunk után is nyomás alatt tartottuk a vendégeket, akik bele is futottak két újabb kiállításba, amikben ígéretes lövések sorát küldtünk Olekszandr Fedorov kapujára, ő azonban több bravúrt is bemutatott. Sajnos, Horváthot megint leküldték, így a második fórt csak egy percig volt alkalmunk öt a négy ellen kiélvezni. Sőt, amikor négy az öt ellen voltunk, ellenfelünk egy kapu előtti tömörülés végén egalizált. Remek első harmadot produkált a magyar válogatott, amely abszolút megérdemelte volna, hogy előnnyel menjen pihenőre. (1–1)

2. HARMAD

A játék a pihenő után ott folytatódott, ahol előtte megszakadt. Mezőnyfölényben játszottunk, helyzetek sorát alakítottuk ki, az elveszített korong után pedig azonnal, még az ukrán harmadban visszatámadtunk, így zavart keltve a vendégekben. Némi fordulat csak a felvonás közepén, Pozsgai Tamás kiállításánál következett be, akkor ugyanis mínusz egyes létszámnál az emberhátrányos védekezést gyakorolhattuk, és amikor már csak öt másodperc volt hátra belőle, kénytelen kelletlen újfent kapituláltunk. A vezetés megszerzése felhozta az ukránokat, ismét kiegyenlített mezőnyjátékot láthattunk, de a hajrát megnyomtuk, Benk András góljával egyenlítettünk – Orbán Attila tüzelt a bal szélről, a kapusról kijövő korongot pedig centerünk emelte közelről a hálóba legalább annyira szerencsés, mint tudatos mozdulattal –, így a második harmad után is maradt a döntetlen állás. (2–2)

3. HARMAD

Kivédekezett magyar emberhátránnyal indult a harmadik játékrész, amely továbbra is nagy iramot és változatos küzdelmet hozott. Egyik csapat sem tudott fölényt kiharcolni, de így legalább felváltva forogtak veszélyben a kapuk. Igaz, tiszta lövőhelyzetet csak elvétve alakítottak ki a felek. Az 52. percben rendkívül ígéretes, gyors magyar kontra futott végig a pályán, amelynél a korong ott pattogott a korcsolyákon és a játékosokon az ellenfél kapuja előtt, de a vége nem magyar gól, hanem egy páros kiállítás lett. Magyar részről annak a Holéczy Rogernek kellett leülnie a büntetőpadra, akinek a fejét sisakkal együtt majdnem becsavarta az ukrán bekk saját kapujába. Négy a négy ellen is mentünk előre, mint a mérgezett egér, de inkább csak üldöztük a korongot, veszélyt nem tudtunk kialakítani. Az 57. percben az ukránok elcserélték magukat, amiért kiállítással bűnhődtek, de nem tudtuk kihasználni a fórt, jöhetett a túlóra, csakúgy, mint egy nappal korábban. (2–2)

HOSSZABBÍTÁS

A túlóra öt percéhez négy a négy ellen álltak fel a felek, már ami a jégre lépő mezőnyjátékosok létszámát illeti. Az ukránok némi fölényét azzal ellensúlyoztunk, hogy szórványos kontráinkkal közelebb jutottunk a kapuhoz, mint ők a miénkhez. Az utolsó két percre egy kiállítás képében óriási lehetőséget kaptunk, hogy eldöntsük a találkozót, a sors és a játékvezetők „visszaadtak" valamit abból, amit az előző nap „elvettek". Ladányi, Tokaji és Vas Márton, első soros nagylövőink keresték és találták is meg a lehetőségeket, de gólt nem sikerült szereznünk. (2–2)

SZÉTLÖVÉS

A büntetőpárbajban Vas János és Ladányi is hibázott, így utolsóként Palkovics Krisztián egy kötényes góllal mentette meg a helyzetet az első körben, miután Hetényi kétszer is védett. A folytatásban azonban már csak egyszer tudta megtenni ugyanezt, miközben az ismétlő Palkovics és Kovács Csaba is rontott. (2–3)