„Szürreális volt!" – foglalta össze a magyarországi napokat Kadar, aki beszámolója szerint elsőként azon lepődött meg alaposan, hogy már a budapesti landolására kíváncsi volt egy újságíró. (Aki nem mellesleg a Nemzeti Sport munkatársa – tesszük hozzá mi.)a Nemzeti Sport munkatársa – tesszük hozzá mi.)
„Fogalmam sem volt, mibe futok bele. Meglehetősen megindító, amikor az emberre olyanok tekintenek büszkeséggel, akik akkor látják életükben először" – folytatta Kadar, aki úgy érezte, nem elsősorban a nagy presztízsű tengerentúli hokiligában sikeres sportembernek, hanem az ősei emlékét ápoló honfitársnak szólt a magyarországi útja állomásain tapasztalt csodálatos fogadtatás.
Mike Kadar a nagyapja egykori otthonául szolgáló Nyíradonyban tett kirándulásáról, a magyar országutakon bandukoló szekerekről és kerékpárosokról ugyanúgy beszámolt az amerikai lapnak, mint az egyik magyarországi mérkőzésen elvégzett ünnepélyes korongbedobásáról és a Szijjártó Péter külügyi államtitkárral a Parlamentben elfogyasztott teáról, s az esetleges kettős állampolgárságával kapcsolatos felvetésről.
A szakember természetesen a magyar jégkorongot sem hagyta szó nélkül, hiszen itt-tartózkodása középpontjában mégiscsak a sportág állott (a Sapa Fehérvár AV 19, illetve a magyar válogatott munkáját segítette).
„Természetesen nem szabad kanadai szemmel mérni, még ha kanadaiként furcsa is azt tapasztalni, hogy arrafelé nem a hoki az első számú sportág – jellemezte a magyarországi helyzetet Kadar. – De egyre népszerűbb, és vannak olyan országrészek, ahol tombol a hokiláz. Akik elkötelezettjei a jégkorongnak, ugyanúgy imádják, mint máshol a világban, és fejlődni akarnak."