Sofronék 13 gólt vágtak a horvátoknak, jöhet a Hollandia elleni „döntő”

Miután Hollandia a horvátoknak pénteken nyolc, ma a litvánoknak kilenc gólt ütött, hibátlanul és imponáló gólkülönbséggel várja a mieink elleni zárást. Vasárnapi ellenfelünk nem tűnik veszélyes ellenfélnek számunkra, de mégis két biztos sikerrel várja a velünk való ütközetet. Játékosai jó felépítésük, testjátékban aligha kerekedünk feléjük, érzik is egymást, technikával is meg vannak áldva, kérdés azonban, hogy a gyorsasági fölényben lévő magyarok elleni mit ér majd nekik mindez. Ahhoz azonban, hogy mi is százszázalékos mutatóval álljunk két kör után, be kellett húzzuk a horvátok elleni több mint kötelező győzelmet. Szombati riválisunk, a tornára három sort(!) nevező horvátok egy nappal korábban nagyon simán, 8–2-re kaptak ki Hollandiától.

A találkozó előtt a 200. válogatott mérkőzésén jégre lépő Tokaji Viktort, az 50-re készülő Sofron Istvánt, valamint Benk Andrást köszöntötték.

1. harmad

1–5. perc: Tíz másodperc kellett az első magyar kapura lövéshez, de Vas Márton éles szögből éppen csak rátolta a korongot a horvát kapura, amit így könnyedén hárított Mate Tomljenovic. Népesebb, hangosabb és zászlósabb publikum volt a szombati, mint az egy nappal korábbi, így már a kezdés jó hangulatot hozott. A harmadik perc közepén aztán ember-, majd gólelőnyhöz jutottunk. Már Sofron István is ziccerben lőhetett, a gólunkat azonban a következő sorcserénél Bartalis István szerezte. Légiósunk a kapu mögül visszapasszolt korongot emelte be közelről a horvát kapuba.

6–10. perc: A kapott góllal kiegészültek ugyan a horvátok, ám mindez a játékban nem látszott meg, mert a harmadukba ragasztottuk őket. Mihály Árpád szólójánál szinte már a kispadon lévő horvátok is bedobták magukat blokkolni, jégen volt az összes ellen, az akció vége újabb magyar fór lett. A gólt most rögtön az első sorunk vállalta magára: Vas Márton harmadvonalról meglőtt bombája az egyik horvát ütőn megpattanva kötött ki a bal felsőben.

11–15. perc: Nem kellett sokat várni a harmadik magyar találatra, hiszen az ellenfél számára fénysebességgel korcsolyázó házigazdák közül Mihály a kapu mögül kanyarodott vissza a koronggal, amit ziccerben húzhatott be. Ha egy üzlet beindul, márpedig a magyarok nagyon elkapták a fonalat: Ladányi és Vas Márton fiatal sortársukat, Sofront hozták kihagyhatatlan helyzetbe, miközben két horvát védőt ültettek le a jégre.

16–20. perc: Bálizsnak szinte dolga sem akadt, nem úgy kollégájának, Sofron ziccere után például büntetőt kellett volna hárítania. De csak volna, mert a sértett az utolsó pillanatig kivárva értékesítette a lehetőséget. Sikorcin Ladislav is szinte ziccerben érkezett a horvát kapu elé, de első lökete még lejött a kapusról, így viszont a lecsorgót húzhatta be az üres ketrecbe. Azonnal időt kértek a vendégek, 3:37-tel a vége előtt. Nagyon komoly erődemonstrációt tartott az első harmadban a magyar együttes, a horvátok képtelenek voltak felvenni velünk korcsolyázásban a versenyt, így sok mozgásunknak köszönhetően mindig volt üresen árválkodó játékosunk, akit be lehetett venni az akcióba. Még ilyen különbséggel is megérdemelten vezettünk húsz perc után (6–0).

2. harmad

21–25. perc: A magyar válogatott kapust cserélt a folytatásra, Bálizs helyére Budai Krisztián érkezett. Lendületünkből mit sem veszítettünk a pihenő alatt, így folytatódott a jégen a macska-egér párharc, bár az újabb magyar gól váratott magára. Kerestük a jobbnál is jobb lövőpozícióban lévő társakat, játszott a csapat.

26–30. perc: Ismét volt lehetőségünk az emberelőnyös játék gyakorlására, ám ezúttal csak lövésekig jutottunk, gólig nem. A passzok, cselek megvoltak, a lövések– így góljaink – azonban továbbra is hiányoztak. Mihály aztán rázúzott egyet, tornázott is Tomljenovic egy nagyot, hogy hárítson.

31–35. perc: Kovács Csaba egyszer, Sikorcin kétszer is lőhetett egy támadáson és pár másodpercen belül, de gólt végül a következő magyar akció hozta meg. Már nagyon érett az a találat, amelynek szerzője végül Kovács Csaba lett. De említsük meg az őt ziccerben meglátó Bartalist is.

36–40. perc: Hálás ember Sofron: a palánk mellett megszerzett koronggal akár saját maga is kapura fordulhatott volna, ő azonban a lendülettel érkező Ladányit játszotta meg, az eredmény: újabb magyar gól, szám szerint a nyolcadik a sorban, megszakítás nélkül. Sofron két kemény ütközése kellett a következő magyar helyzethez, Ladányi éles szögből leadott lövését azonban Tomljenovic bravúrral védte. Statisztaszerepre kárhoztattuk a horvátokat – abból is a legalacsonyabb besorolásban –, a harmad végszavát Sikorcin mondta ki, aki egy lecsorgót pofozott be (9–0).

3. harmad

41–45. perc: A telhetetlen magyar válogatott nem elégedett meg az első két harmad főztjével, változatlanul sokat dolgozott, két lecsorgóból is gólt szerezhettünk volna, egy picivel több szerencsével. Mert a horvátokon ezúttal sem múlt semmi.

46–50. perc: Sokat volt nálunk a korong, még öt az öt ellen is nyugodtan tudtunk passzolgatni a horvát kapu előtt. Kóger Dániel a fekvő horvát kapuson nem tudta átemelni a korongot, így egy ízes bombával kínálta meg, levezetendő a feszültséget. Ami nem jött össze tengerentúli légiósunknak, sikerült Ladányinak, aki a kapu mögül visszatett korongot vágta be kapásból. A közönség pedig kiszámolhatta az ellent, megvolt a közte tíz. Majd a tizenegy: Mihály és Vas János akcióját nem tudta levédekezni két horvát bekk, így utóbbi magyar csatár kilőtte a bal felsőt.

51–55. perc: A tucat Magosi Bálint közeli találatával lett meg, aki egy fórt használt ki. És volt még hátra majdnem tíz perc. Érkezett is a horvát cserekapus, Andrej Vasiljevic. Az újabb magyar fór már csak korongjáratással telt, olyan sok energiát nem fektettünk annak gólra váltásába. Más kérdés, az éppen kiegészülő horvátok ellen elég volt elhozni a kapujuk előtt egy bulit, a szemfüles Mihály pedig egy csellel elhúzta a korongot a kapus mellett, majd behúzta laposan a tutit.

56–60. perc: Saját kapujuk előtt támadtuk le erőszakosan a horvátokat, Benk egymaga annyit szerelt egy percen belül, mint a rivális az egész meccsen. És talán a kapás lövése is gólt hozott volna, ha nem törik el a botja. Húsz másodperccel a vége előtt Hári még ellőtte a felső kapuvasat. Vége, K.O., jöhettek a plüssmacik a jótékonysági program keretében! (13–0)