„Fehérvári nevelésű vagyok, 1998-ban, négyévesen ismerkedtem meg a sportági alapokkal – mondta a Nemzeti Sport Online-nak a 18 éves hálóőr, aki tizennégy esztendősen gondolta úgy, hogy ideje újabb impulzusok után nézni. – Vágytam egy komolyabb bajnokságba, mert szerintem ebben a korban jóval fogékonyabb, fejlődőképesebb egy játékos, mint harminc-, de akár huszonéves korában. Akkor azért már behatároltabbak a lehetőségei. A sors végül úgy hozta, hogy mindössze egy évet voltam kint Bécsben, ahonnan némi szerencsének, valamint egy finn edzőnek köszönhetően kerültem az Espoo Blueshoz. Elmentem hozzájuk próbajátékra, megtetszettem nekik, leigazoltak. Először egy szezonról volt szó, de azóta is az Espoo korosztályos csapataiban szerepelek."

A kapus elmondta: jó kapcsolatokra, de a család részéről anyagi áldozatra is szükség van, hogy egy magyar hokis külföldön játszhasson. Az edzések mellett meg kell szervezni a szállást és az iskolát is. A szállásnál edzők, vagy kint élő magyar családok voltak a segítségére. A tanulás időszaka azonban esetében lassan a végéhez közeledik, illik hamarosan a felnőttek között megmutatnia: mire képes.

„Az idő azért még nem sürget, de a gondolat már valóban benne van a fejemben. Kint egyelőre a junior A-kategóriába tartozom, itthon ez az U20-nak felel meg. Finnországban még két, de ha más helyre igazolnék, akkor is van egy évem ebben a mezőnyben. Annak is megvan persze a lehetősége, hogy már most felnőttek között játsszak, ám annak minden előnyét és hátrányát végig kell alaposan gondolni, elsősorban szakmai szempontból. Fontos a meccsrutin szerzése, és az, hogy milyen kapusedzővel dolgozhat az ember. Utóbbi miatt május környékén másfél-két hetet töltök el próbajátékon a Lahti Pelicansnál, amelynek a kapusedzőjét sokan dicsérik. Ennek alaposan utánaérdeklődtem. A miénk a Bluestól pont most ment el, pedig vele nagyon jól tudtam dolgozni, sokat tanultam tőle. Nem biztos a váltás, de nem is kizárható, a júniusi alapozást viszont már azzal a csapattal szeretném elkezdeni, ahol a szezonban is védek majd."

Ágoston Olivér elárulta: egyelőre továbbra is külföldön képzeli el a karrierjét, itthon legfeljebb a válogatottban találkozhatunk vele. A legjobbak között azonban várat magára a debütálása, a lengyelországi tornára el sem ment, a szűkített, utazó keretbe már nem sikerült bekerülnie. Csalódott volt emiatt, és a vb-kerettagság jelenthet reális gyógyírt?

„Először is nem voltam csalódott, fiatal beugróként igazából csak megmutattam magam a társaknak és az edzőknek, hogy vagyok, élek. Nem hiszem, hogy akár a karrieremre, akár a válogatottal közös jövőmre bármilyen negatív hatással lenne, hogy nem utazhattam el a csapattal Lengyelországba. Sőt, továbbmegyek: az sem, ha nem kerülök be a mostani vb-keretbe. Ez még nem az én vb-m lesz. A én célom és feladatom jelenleg az, hogy azt érezzék a posztriválisaim: ott vagyok szorosan a nyomukban, számítani lehet és kell rám. Persze igyekszem minél előbb, és lehetőség szerint minél hosszabb távon gyökeret ereszteni a legjobbak között."

A fiatal légióst meglepte a válogatottnál Szuper Levente feltűnése, de örült annak, hogy pár edzés erejéig együtt dolgozhattak, és nála tizennégy évvel idősebb kapustársának az egyéves kihagyás után is volt motivációja beszállni közéjük. Ez pedig a fizikumát és a hozzáállását is dicséri egyben. Az viszont a képességeiről árult el neki sokat, és mutatott számára követendő példát, hogy bírta a tempót, a teljesítményével sem lógott ki közülük.

Ágoston Olivér két hete már a fehérvári nagycsapattal edz, így volt alkalma és lehetősége összehasonlítani a hazai top szintet, illetve a világelithez tartozó finnek korosztályos színvonalát.

„Egyre jobban beilleszkedek a közösségbe, az első napokban Bálizs Bencével voltunk kapusok ketten, de aztán befutottak a többiek. A fehérvári felnőttek jó tempót mennek, erősek, pontosak a lövések, nincs ezzel semmi gond, viszont a finnországihoz képest teljesen más itthon a taktika, és az ebből fakadó játékintelligencia. Ráadásul most a válogatottnál is mást gyakorlunk, mint amit a Volánnál eddig játszottak. A különbségek, hogy messzire ne menjek, a pálya méreteinek különbségéből is adódnak: kint kisebb, itthon tehát nagyobb a pálya. Finnországban gyakrabban van a játék a kapuk előtt, és a helyszűke miatt a játékosok létszáma is sűrűbb a kapusoknál, akiktől ez másfajta stílust követel."