A jeges statisztika sem hazudik: kazah és olasz fölény

A lövési hatékonyságban, bármilyen meglepő, Dél-Korea végzett az élen, 11.35 százalékkal (16/141), a mieink 8 százalékkal (12/150) lettek az ötödikek.

Az emberelőnyök kihasználásában azonban nem volt nálunk jobb: 19 alkalommal, összesen 27:12 percet voltunk a jégen létszámfölényben, öt gólt szereztünk, ami 5:26 perces átlagot jelent. A második helyen a tornát megnyerő kazahok következnek: 30 fór, 49:04 perc alatt hatszor találtak az ellenfél kapujába. Aligha véletlen: mindkét mutatóban a briteket találjuk az utolsó helyen.

Az emberelőnyök kivédekezése már nem ment annyira jól, abban csak a negyedikek lettünk. Összesen 24 kiállítást kaptunk, 41:07 percig voltunk mínuszos létszámban, és négy gólt kaptunk. A két feljutó válogatott ebben a legjobbnak bizonyult, az olaszok lettek az elsők: 25 kiállításuk 40:31 perces hátránya alatt két(!) gólt kaptak. Ez részben határozott védekezésük érdeme, részben a torna legjobb kapusának megválasztott Adam Dennisé.

A védési hatékonyság lényegében lefedi a torna végső sorrendjét – a két feljutó, a kazah és az olasz válogatott cserélt helyet egymással –, mi 131 lövést kaptunk, abból tíz gól született, ami 92.37 százalékos hatékonyság. A torna a rengeteg kiállítás és a pár sérülés ellenére amúgy sportszerűnek minősíthető. Komolyabb verekedés egy sem alakult ki, a dulakodások éle is hamar elszállt. Érdekes viszont, hogy minimum a hatos meccsenkénti átlagot Dél-Korea kivételével minden válogatott elérte, utóbbiak 26-tal, mi az ötödik helyen 30-cal végeztünk. Egy tízperces fegyelmi kiállítás volt, az Japán gyűjtötte be.

A torna gólkirálya az a kazah Roman Sztarcsenko lett 5 találattal, aki plusz két gólpasszának köszönhetően a kanadai táblázat élén is végzett. Őt öt olyan játékos követte, aki hat ponttal zárt, köztük a magyarok közül legjobbnak bizonyuló Vas Márton (1+5). Nem sokkal maradt el tőle Ladányi Balázs sem (1+4). Nálunk két honosított játékos, a torna All Star-csapatába is beválasztott Mihály Árpád, valamint Sikorcin Ladislav két-két góllal lett házi gólkirály. Vas Márton az úgynevezett plusz/mínusz mutatóban is a legjobbunknak bizonyult, igaz Hári Jánossal egyetemben zárt +3-mal.

A hat csapatból nyolc kapus szerepelt legalább két meccsen, a dél-koreaiak mellett mi adtunk két kapust a statisztikus oldalra. A három meccsünkön lehetőséghez jutó Szuper Levente 94.19 százalékkal a harmadik helyen végzett, 81/86-tal védett. Őt a kazah Vitalij Kolesznyik (96.77 százalék), és a torna legjobb hálóőre, az olasz Adam Dennis (96.30) követte. Rajna Miklós a hatodik lett, 40/45-tel, neki pechje volt, hogy a leggyengébbre sikerült meccsünkön, Dél-Korea ellen ő állt a kapuban, és hiába védett jól, a meccset szétlövésben meglepetésre elbuktuk. Viszont Japán ellen némi egyéni kárpótlásként shutouttal kárpótolhatta magát.

„Kazahsztán ellen megmutatták a srácok, mire képesek, és milyen rejtett tartalékokkal bírnak – mondta honlapunk vb-szakértője, a sokszoros válogatott csatár, a Ferencváros örökös bajnoka, Pindák László, aki jelenleg az MTK fiataljaival foglalkozik. – Százszázalékos akarást és koncentrációt láttam, és dél-koreai vereség után nagy alázattal mentünk bele a meccsbe. Ne feledjük, akkor nem nekünk, hanem favorit kazahoknak volt veszítenivalójuk. Mi viszont őszinte játékot mutattunk, rengeteg ütközéssel és nagyszerű területvédekezéssel. A kapuban Szuper Levi elképesztőt nyújtott, óriási tartást adott a társaknak, és persze a közönség is besegített. Képletesen minden magyar játékos a vérét adta azért a győzelemért!”

„A szünnap után viszont fordult a kocka, már nekünk volt több veszítenivalónk, míg az addig is meggyőző olaszok esetleges hiba esetén még javíthattak volna a záró napon. Az egy nap azonban kevésnek bizonyult a kazah meccs kipihenésére, sebeink nyalogatására, legalábbis én egy kis fáradtságot, tompaságot is felfedeztem a mieinken. Ezen a tornán különben az utóbbi évek legjobb, legerősebb olasz válogatottja vett részt. Harcosak, taktikusak voltak, a honosított játékosaik nemcsak névben, de játékstílusban is hozták a kanadai hokit. Jól védekeztek, azon a mérkőzésen előttünk szűkültek le, vagy éppen záródtak le a területek, nem is volt sok gólveszély a támadásainkban, az ellenfél pedig bátran lőtt, az egygólos vereségünk így is dicséretet érdemlő teljesítménnyel jött össze. A torna előtt a papírforma alapján én is azt mondtam, hogy a bronzéremért meccselhetünk majd Japánnal, és végül ez így is történt. Kemény összecsapás volt, amelyen nem azt a japán válogatottat láthattuk, amelyet a vb-rajt előtti napokban hét góllal legyőztünk.”

„A vb-nek kiváló támadókkal vágtunk neki, de végül a védekezésünk volt az, ami igazán jól muzsikált, a korong nélküli játékunkkal együtt. A három legerősebb együttestől összesen három gólt kaptunk, viszont csak négyet lőttünk nekik, egy picivel több plusz kellett volna elöl a támadójátékban ahhoz, hogy meglegyen a bravúr. Tavaly az osztrákok tíz ponttal feljutottak, nekünk ez most nem jött össze. Összességében egy kimondottan melós vb-n lettünk bronzérmesek, de jövőre is hasonlóra számíthatunk. Maradt Japán és Dél-Korea, visszajutottak az ukránok, és megkapjuk az A-csoportos vb két kiesőjét. Jó látni, hogy változatlanul tartjuk a lépést ebben az erős mezőnyben, és ott vagyunk a kapuban, ahonnan be lehet lépni ismét az elitbe. Pár év hasonlóan kemény munka kell hozzá, és nagy lökést adna, ha a Volán mellett lenne még egy magyar klub az EBEL-ben, vagy a most sem rossz színvonalú bajnokságunkat – csak ott volt négy miskolci Mol Liga-játékos a vb-keretben – még feljebb tudnánk emelni.”