Jégkorong-vb: megérkezett a válogatott a szöuli „maszlagba”

Dél-Korea fővárosa, hát, miként is fogalmazzunk, undorító idővel fogadta a küldöttséget: süvített a szél, a hőmérséklet éppen hogy átnyúlt a tíz fokon. Pedig otthonról vidámabbnak tűnt az időjárás-előrejelzés, és akkor még nem szóltunk arról a maszlagról, amely rátelepedett a metropolisra. Ez a közig. határon belül 9.6, a külvárosokkal együtt 25 milliósnál is hatalmasabb település a repülőtértől megközelítve tejfeles reklámhordozónak tűnik: a villogó fények itt-ott áttörnek a sejtelmes takarón.

„Hát itt nem sokat látunk” – összegzett Mihály Árpád, majd Sofron István reagált:

„Amekkora verebek vagyunk, végig ilyen lesz az idő, és akkor derül majd ki, amikor éppen felszállunk. De én azt se fogom látni, mert az én monitorom elromlik.”

Sofron utóbbi megjegyzésre az Isztambul–Szöul járat fő műsorszámára vonatkozott: leszálláskor mindenki az orr aljába szerelt kameraképet nézte áhítattal az előtte ülő háttámlájába szerelt monitoron.

Mi tagadás, a repülés maga a csoda, és a várostól majd’ ötven kilométerre nyugatra, egy szigetre lepakolt Incson Nemzetközi Repülőtér önmagában is szám, hiszen 2005-től 2012-ig megszakítás nélkül a világ legjobbjának szavazták, van neki saját golfpályája, termálfürdője, kaszinója, télikertje és kulturális múzeuma is, na meg jégpályája, hogy stílszerűek legyünk. Állítólag 19 perc az átlagos indulási idő, ami nem tudni, pontosan mit takar, és hogy kifelé nem igaz, azt tapasztalatból mondjuk. Ugyan a csomagelosztás példás, viszont a már a repülőgépen kiosztott belépési- és vámnyilatkozatok átnyálazásához, a fotó- és ujjlenyomat-készítéshez felállított bódékban picinykét lassú munkatársak dolgoznak, arról nem beszélve, hogy amíg százan álltak sorba, elég volt két ablak is, amikor 104-en, akkor nyitottak másik hármat…

Na de ennek semmi hatása nem volt arra, hogy Hári János a sorban eszméljen rá, hogy ő egyáltalán nem töltötte még ki a cetlijeit – viszont így bőven maradt rá ideje. Hiába, a Budapestről indított és Isztambul Atatürk-repterét is érintő félnapos túra kiszívta az erőt a fiatalokból is.

Ugyanakkor a terminálból kilépve mosolygós, mandulaszemű lányok és fiúk várták a mieinket kis, színes táblákkal és használható angol-tudással, meg egy turistabusz+teherautó kombóval. Mindezekre szükség is volt, mert a szálloda felé menet a csapat kiszórta a cuccait a gyakorló csarnokban – onnantól a busz is elég volt –, és csak utána ment vacsorázni.

A hotelben már a vacsihoz sprintelő játékosokkal szembe jött Rich Chernomaz szövetségi kapitány, aki a Szlovénia elleni vasárnap esti tesztmeccs után hazaugrott Frankfurtba, majd élelmesen kihasználta, hogy onnan van közvetlen Szöul-járat is, úgyhogy ő már hunyhatott is egyet, mire az összes munkatársa befutott.

De pár órával később ismét ment aludni, mert szerdától beindul a nagyüzem Dél-Koreában is.

Illetve folytatódik.