Vay Ádám: Büszkék lehetünk egymásra

„Tegnap este tudtam meg, hogy én védek, Gary Clark bejött a szobámba és közölte – elevenítette a kedden történteket Vay Ádám. – De nem álmodtam semmiről, csak kipihentem magam. Élvezem minden percét annak, hogy itt vagyok. Számomra nagyon nagy szó, hogy ma védhettem. Nagyon jó érzés! Kiváló csapattal játszottunk, hiszen a finnek a top kettő-háromban vannak. De mi is odatettük magunkat. Mindent megtettünk azért, hogy gólt is szerezzünk, megtartsuk a korongot és ne kapjunk annyi lövést. Az utóbbi így sikerült... Három nullára kikaptunk, de ilyen válogatottal szemben ez jó eredményt, és büszkék lehetünk egymásra.”

„A hátvédjeim és az összes csapattársam rengeteget segített. Nekem pedig az a munkám, hogy bármi áron megállítsam a korongot. Igyekszem minél gyorsabban reagálni a lövésekre, amiben közrejátszik a szerencse is, hogy jókor rúgjak vissza, esetleg rosszul találják el a korongot. A finn arcokat nem néztem a meccs alatt, a saját munkámra, feladatomra összpontosítottam. Amikor játékmegszakítás volt, akkor viszont láttam, hogy érzik ők, nem lesz ez könnyű mérkőzés...”

„Hiába vannak ismerőseim a finn válogatottban, meccs közben nincs barátság, úgyhogy odatettem magam én is – mondta finnországi légiósunk, Sebők Balázs. – Vay Ádi hihetetlen teljesítményt nyújtott, ami nekünk nagyon sokat segített. Kiváló meccset játszottunk, mondom ezt annak ellenére, hogy nem találtunk be. Ha így játszunk a folytatásban, talán tudunk pontokat szerezni, és bennmaradunk.”

„Sikerült kitisztítanunk a fejünket a tegnapi mérkőzés után, is betartottuk a taktikát is. Ma mindenki kiadott magából mindent. Itt váltunk csapattá – mondta Nagy Krisztián, csapatunk támadója. – Nem foglalkoztunk, hogy a szünetből éppen milyen állásnál megyünk vissza a jégre. Mindig úgy kell kimenni, hogy nulla nulla az állás, és mi szerezzük az első gólt. Most is voltak ilyen terveink, de támadást vezetni csak a mérkőzés egyes szakaszaiban sikerült, akkor is ritkán jutottunk lövésig. Viszont kiállításokat kaptunk, ami fizikailag felőrölni az embert. Nem bírtuk el a nyomást, de a finnek ellen talán más, nálunk jobb csapat sem bírta volna el. Az kellene, hogy ez a játék legyen az alapunk, és akkor minimális korrigálással ebből a védekezésből hatékonyabban tudnánk átmenni támadásba. Akkor lehetne több akciót vezetni, akkor lehetne több lövésünk.”

„Leegyszerűsítettük a játékunkat, nagyon szűken tudtunk játszani – nyilatkozta Sofron István. – Volt egy kiváló kapusteljesítményünk, Vay Ádi nagyszerűen védett. Magyar válogatottként ezen a szinten kizárólag akkor lehet esélyünk bármire, akár egy ilyen szoros vereségre, ha ez az alap megvan. Az ötvenedik perc környékén elfogytunk egy kicsit, sok lövést kaptunk, sokat kellett védekeznünk. Voltak olyan szakaszok a meccsen, amikor nagyon ránk jöttek és beszorultunk. A háromgólos vereség ellenére most nyújtottuk a legjobb teljesítményt a vb-n. És azt hiszem, hogy ez a legtöbb, amit magyar válogatottként egy finn ellen tétmeccsen kihozhatunk, hiszen a vb egyik esélyesével találkoztunk. A tegnapi teljesítményünkre talán az lehetett a magyarázat, hogy a média, a drukkerek, de legfőképpen talán mi magunk is attól vártuk a legtöbbet. Ez a játék azonban csak akkor működik és lehet eredményes, ha a védőmunka rendben van. Tegnap nem volt, ma viszont igen. Némi hiányérzet maradt bennem azért, hogy szerintem ez a maximum volt a csapattól.”

80. JÉGKORONG-VILÁGBAJNOKSÁG
B-CSOPORT (Szentpétervár)
FINNORSZÁG–MAGYARORSZÁG 3–0 (0–0, 1–0, 2–0)
Szlovákia–Fehéroroszország 2–4 (0–0, 2–0, 0–4)

A-CSOPORT
Svájc–Lettország 5–4 (0–0, 3–3, 2–1)
Svédország–Kazahsztán 7–3 (3–1, 3–0, 1–2)