Hoki-vb: „Belefutottunk egy jó formában lévő kapusba”

– A világon semmi sem sikerül, de vajon miért?
– Ott voltak a helyzeteink, de megint nem mentek be az elején – mondta a Nemzeti Sportnak Bartalis István. – Utána kaptunk egyet, frusztrálttá váltunk tőle, mire egyénileg kezdett el dolgozni mindenki. Ráadásul buta kiállításokat is csináltunk. Az ellenfél sokkal jobban akarta a győzelmet, keményebben megdolgozott érte, megvert minket minden egyes helyzetben. Ez nem elfogadható.

– A helyzetkihasználásunk mentális, önbizalmi vagy szerkezeti probléma?
– Ez elég nehéz kérdés. Talán, ha az elején bementek volna, akkor sokkal pozitívabban jövünk ki az egészből. Az is tényező, hogy a klubidénye sok játékosnak rosszul alakult, nem szereztek olyan sok pontot. Ott vagyunk, a helyzetek kialakításáig megvagyunk, de valamiért nem akarnak bemenni. A pontos választ sajnos nem tudom.

– Mitől más ez a világbajnokság, mint a korábbiak?
– A taktikai elemeket, amiket kérnek tőlünk, nem tartjuk be és rendkívül sok a fegyelmezetlenség. Ilyennel korábban nem találkoztam, legalábbis nem emlékszem rá, de lehet, hogy tévedek.

– Ezek után miként lehet felkészülni Kazahsztán ellen, amire ráadásul kevesebb mint egy nap van?
– Törölni kell mindent. Magyarok vagyunk, erre büszkének kell lennünk, továbbá értékelnünk, hogy ilyen csodálatos a szurkolótáborunk. Legalább őket meg kell próbálnunk kiszolgálni, és nem külön-külön, hanem együtt, csapatként.

Tornbjrön Johansson, a lengyel válogatott szövetségi kapitánya szerint ezen a világbajnokságon mindegyik ki-ki meccs.

„Kemény meccs volt, nagyon-nagyon kemény, bármelyik irányba eldőlhetett volna. Ilyen az összes mérkőzés ezen a világbajnokságon, mindenki jól védekezik. Ezúttal az első harmadban nem hokiztunk jól, a másodikban inkább, és az döntött, hogy mi képesek voltunk betalálni. Megtaláltuk a módját a győzelemnek."

Majoross Gergely, a magyar válogatott másodedzője

„Egész jól kezdtünk, dominálni is tudtunk, de a kiállítások elvették a lendületünket. Jól védekeztünk hátrányban, de a lengyelek átvették az irányítást, és be is találtak. A harmadikban küzdöttünk, de belefutottunk egy jó formában lévő kapusba. Általában kevés gólosak a Lengyelország elleni rangadóink, sajnos ezúttal mi nem szereztünk egyet sem” – értékelt Majoross.

„Az emberelőnyös-hátrányos játék nyilvánvalóan kritikus, mi pedig nem vagyunk elég hatékonyak. Az egyik oka, hogy nem tudtuk kellőképpen helyettesíteni a fontos játékosainkat, akik hiányoznak a csapatból, és szerepelnének az emberelőnyeinkben.”

Pénteken 12.30-tól Kazahsztán ellen zárja szereplését a magyar válogatott.

„Kazahsztán papíron a legjobb csapat a mezőnyben. Nekünk már nincs esélyünk a feljutásra, ugyanakkor a drukkereink sokat utaztak értünk, az a minimum, hogy a lehető legjobbunkat adjuk az utolsó mérkőzésen is – mondta Majoross. – Én is sokat játszottam ebben az osztályban, és immár négy éve edzősködöm. Ezalatt világosan kiderült, hogy a színvonal folyamatosan emelkedik. Erre a bizonyíték, hogy Ukrajna is egy-két gólos meccseket játszott mindenkivel, ennek dacára kiesett. Velünk sajnos nem jöhetett el néhány játékos, aki nagyon hiányzik, de ettől függetlenül is áll, hogy ez magas színvonalú torna."

TOVÁBBI VÉLEMÉNYEK

Benk András, a magyar válogatott csatára
„Ha nyerünk csapatként nyerünk, ha veszítünk, csapatként veszítünk. Csalódott vagyok, mert sokkal több van bennünk. Az egy dolog, hogy nem mennek be a helyzeteink, de nem szabad csüggedtnek lennünk, mert ilyen előfordul. Ám ilyenkor még jobban kell menni, még erősebben, oda kell tennünk magunkat, és be kell brusztolni egy gólt. Mi is kaptunk megpattanó gólokat, ha odamennénk és megküzdenénk érte mi is, akkor nekünk is bepattanna egy-kettő. Az összes mérkőzés egy-két gólon múlik, még az utolsó csapat is szoros meccset vív az elsővel."

Kóger Dániel, a magyar válogatott szélsője
„Aránylag jól kezdtünk, de az első kapott gól megzavarta a társaságot, miközben nem találtuk az utat a kapuhoz. Nyilván emiatt kicsit el is tértünk a megbeszéltektől. Semmiképp sem a küzdéssel akad gondunk, meg azzal, hogy ne tennénk oda magunkat, mert igyekszünk kihozni magunkból a maximumot, csak nem akar összeállni a kép. Egyetlen dolog kell motiváljon minket az utolsó mérkőzésre: fel kell nézni a lelátóra, megnézni, hogy mennyien eljöttek nekünk szurkolni, megérdemlik, hogy kidolgozzuk a belünket. Nyilván ők is szerettek volna siker látni, ami nem jön össze, de miattuk is kell hajtanunk."