Öregember nem vénember – a szapporói hősök lenyomták a finn legendákat

Vágólapra másolva!

2017.09.30. 21:17

Címkék

Az alkalomhoz méltó módon ünnepelték szapporói hőseink a Magyar Jégkorongszövetség 90. születésnapját: a mieink Majoross Gergely és Kovács Csaba duplájával, Horváth András találatával és Ladányi Balázs csodagóljával 6–5-re legyőzték a nagyrészt az 1995-ös világbajnokokból álló finn legendákat az Arénában.

„Öregember nem vénember, hejj, hejj!" – a mindig szenzációs magyar jégkorong-szurkolótábor, amelyben soha nem tudunk csalódni, szombat este is fején találta a szöget, és hibátlanul ráérzett, mi az a rigmus, amely oly tökéletesen jellemezhetné az ünnepi gálát: a „Mi vagyunk a legnagyobbak..." kezdetű örökbecsűre annak rendje és módja szerint rá is énekelték átköltött verziójukat a „Szapporói hősök–Finn legendák" öregfiúk-mérkőzés harmadik harmadában.

A 90 éves Magyar Jégkorongszövetség születésnapi ünnepségén, a Papp László Budapest Sportarénában a mi hőn szeretett legendáinkból és a zömmel az 1995-ös világbajnok finn keretből álló két együttes „összecsapása" ekkor éppen 5–5-re állt, de ez majdnem mindegy is volt: indokolt az idézőjel használata, hiszen ez a mérkőzés – ahogyan a finnek egyik ikonja, Jere Lehtinen is elmondta a találkozót követően – véletlenül sem a szemkápráztató iramról és az eredményről (főleg nem az ütközésekről) szólt, sokkal inkább ünneplésről, az önfeledt játékról, az eseménynek megfelelően.

„Az a taktikánk, hogy elfárasztjuk a finneket!" – mondta két lihegés között szemtelenül magabiztosan a kispadon még az első harmadban Majoross Gergely, aki okkal vigyoroghatott, elvégre ő szerezte a mieink vezető gólját. S tekintve, hogy tízéves, 157 meccset felölelő válogatott pályafutása alatt összesen ütött tíz gólt, elmondhatta, hogy ezen az estén meglőtte teljes válogatott találatainak egyötödét – a középső harmadban ugyanis újra betalált az immár a MAC Budapest mestereként és felnőttválogatottunk másodedzőjeként dolgozó sportember!

„Mondtam is Patnek, ha anno valaki megtanított volna normálisan jégkorongozni, s nem edzőként kellett volna mindent magamba szívnom, még akár egy jó játékos is válhatott volna belőlem..." – fűzte tovább a poént már a meccs után Majoross, természetesen Pat Cortinára utalva, aki anno 2008-ban, Szapporóban szövetségi kapitányként feljuttatta a mieinket Diego Scandellával és Énekes Lajossal karöltve – a nagy hármas megint összeállt, tényleg szívmelengető volt őket figyelni, amint újra ott állnak a mieink kispadjánál.

ÍGY LÁTTÁK A HŐSÖK
PAT CORTINA, a „szapporói hősök" szövetségi kapitánya, a német Schwenningen Wild Wings edzője „Jól éreztem magam, hiszen minden megvolt: jó fiúk, jó jégkorong, és Budapestet is nagyon szeretem. Különleges élményt jelent együtt lenni a srácokkal, remek csapatot alkotnak, edzői pályafutásom egyik legfontosabb időszaka volt, amikor velük dolgozhattam. Különleges, személyes kapcsolat alakult ki közöttünk, jó volt őket újra látni. A magyar szurkolók pedig hihetetlenek, remek hangulatot teremtettek."
PALKOVICS KRISZTIÁN, a „szapporói hősök” jobbszélsője „A fiamnak tornája volt, és megcsúsztam kicsit. Öt-tíz percen múlott, hogy lemaradjak a bemelegítésről, de szerencsére most nem volt bünti, már nem veszik olyan komolyan a srácok. Igaz, meg akartak viccelni, mert beküldtek a finnek öltözőjébe, de ahogy mentem arra, hallottam, hogy elég furcsán beszélnek, gondoltam, csak nem tanultak meg finnül, így mentem tovább.”

A finnek amúgy meglepően későn ébredtek, hiszen előbb 3–0, aztán már 5–1 is volt ide, amikor eszméltek – Majoross mellett a frissen visszavonult Kovács Csaba is duplázott, és mindenki „Baluja", Horváth András is betalált –; de azt vegyük hozzá, hogy egyrészt ők sem fiatalok, másrészt nekik még ide is kellett utazniuk, szóval valahol érthető volt, hogy az első másfél harmadot átaludták. Pedig hát náluk sem akármilyen ászok játszottak, vegyük csak például a már említett Lehtinent, aki egymaga világbajnok, háromszoros vb-ezüstérmes, olimpiai ezüst- és bronzérmes, Stanley-kupa-győztes a Dallas Starsszal, finn bajnok; most pedig a felnőttcsapat szakmai igazgatójaként dolgozik – szóval tényleg nem akárki...

De említhetnénk még a kétszeres Stanley-győztes, olimpiai ezüstérmes Reijo Ruotsalainent, vagy a többek között világbajnokként, szintén olimpiai ezüstérmesként, és kétszeres KHL-győztesként most nyáron visszavonult Niko Kapanent, de tulajdonképpen bárki mást is – szóval ezek a klasszisok azért belejöttek szépen lassan, és ki is egyenlítettek 5–1 után (szegény Budai Krisztián volt az, aki megitta az „ébredésük" levét: miután fél távnál felváltotta a még mindig parádés formában lévő Szuper Leventét, egyre-másra kapta a gombócokat, pedig nem tehetett róluk...).

A slusszpoén azonban a miénk volt, méghozzá egy nem akármilyen góllal: az örökifjú Ladányi Balázs aktív világklasszisokat megszégyenítő módon és reakcióidővel, a levegőből ütötte be Vas Márton kipattanóját a harmadik harmad végén, tökéletes zárást adva ezzel a jó hangulatú, tényleg ünnepire sikeredett gálamérkőzésnek – méltóképpen, 6–5-ös magyar sikerrel zárult hát a meccs; ennek alighanem így kellett lennie!

SZAPPORÓI HŐSÖK–FINN LEGENDÁK 6–5 (2–0, 3–4, 1–1)
Gólok: Majoross (Kovács Cs., Vas J., 1–0), Kovács Cs. (Palkovics, Majoross, 2–0), Kovács Cs. (3–0), Majoross (Vas M., Peterdi, 4–1), Horváth A. (Tokaji, 5–1), Ladányi (Vas M., Palkovics, 6–5), ill. Lind (J. Lehtinen, 3–1), Peltola (Tuulola, Kakko, 5–2), J. Lehtinen (Lind, 5–3), J. Lehtinen (Helenius, Ruotsalainen, 5–4), Tuulola (büntető, 5–5)
Büntetők: –, ill. 3/0

ÍGY LÁTTÁK A LEGENDÁK
„Hosszú napunk volt, utazással, miegymással, az első harmadban ez meg is látszott rajtunk, de utána jó kis meccset játszottunk a magyarokkal, nagyon élveztük – mondta a meccs után a finnek talán legnagyobb klasszisa, Jere Lehtinen. – Náluk is, nálunk is vannak idősebbek, illetve olyanok, akik nemrég még aktívak voltak: vicces ez, amikor különböző generációk vannak jelen egy csapaton belül. Megtisztelő volt a felkérés, örültünk, hogy idejöhetünk. A magyar szurkolókról tudtuk, hogy szenzációs hangulatot teremtenek, ezt a világbajnokságokon is rendre átélhetjük. Amikor tavaly itt jártunk a felnőttválogatottal, tapasztaltuk, hogy mennyien szeretnek itt minket, finn jégkorongozókat – nagy meglepetés volt, de hihetetlenül jólesett, ez is mutatja, hogy igazi sportszerető nemzet az önöké!"
„Nagyon jól éreztem magam, igazán jó móka volt a srácokkal. Külön örültem neki, hogy végre nem kellett teljes sebességgel és erőbedobással küzdeni, hiszen ez a mérkőzés véletlenül sem erről szólt... – mondta nevetve a tejfelszőke Niko Kapanen a mérkőzést követően. – Soha nem jártam még Magyarországon, ez volt az első alkalom, de rendkívül jó élményekkel térek haza innen, remek volt a hangulat, a szurkolás, a körítés, tényleg minden szuper volt. Jövőbeli tervek a visszavonulásom után? Őszinte leszek, egyelőre nincsenek konkrét terveim, csak hogy szeretnék eltölteni egy kis időt végre a családommal több mint húszévnyi profi játékoslét után. Nagyon szép volt, nagyon jó volt, de most már elég, jó lesz pihenni egy kicsit!"

TRETYAK IS ELJÖTT
Nemcsak az jelezte a Magyar Jégkorongszövetség nagy napját, hogy a BS ajtajaira itt-ott lufikat kötöttek, hanem az is, hogy csúcskategóriás vendégek grasszáltak a folyosókon és megtisztelték a magyar Hírességek csarnoka idei beiktatottjainak köszöntését is. A Hall of Fame-ünkbe ezúttal Galambos Béla, Kiss Tibor, Koutny Lajos és posztumusz Zsitva Béla került be, az ő nevüket vésték a márványtáblára a Városligeti Műjégpályán található Hokimúzeumban. Az elismerő okleveleket viszont a BS-ben kapták meg a szövetség elnökétől, Such Györgytől, aki beszédében elmondta: „Kilencven év nagy idő, politikai és gazdasági vezetőségek jöttek-mentek, társadalmi és technikai változásokat éltünk meg, de soha ennyien nem ismerték és szerették a sportágunkat, mint ma. Új az alapszabályunk, a stratégiánk, a vezetőségünk nagy része, miközben a szurkolóink támogatása visz minket előre, és nagyon remélem, hogy két-három éven belül meglátszik a fejlődés. Köszönjük az elmúlt kilencven év munkáját, legyen ilyen sikeres a következő kilencven is!” Ezután következett a sztárvendég, az orosz Vlagyiszlav Tretyak, aki háromszoros olimpiai és 10-szeres világbajnok többek között, a legendás szovjet válogatott kapusa, manapság pedig a nemzetközi szövetség tagja. „Hatalmas megtiszteltetés itt lenni és köszönteni születésnapján a magyar szövetséget, amely idősebb, mint az orosz, hiszen mi csak a hetvenötödiket ünnepeltük nemrég – kezdte a 65 éves Tretyak, aki egy ajándék korongot és ütőt is átadott. – Köszönjük, hogy ilyen sokat tettek a nemzetközi hokiért, Hircsák István például a harmincas években az egész világot elkápráztatta a kapusteljesítményével.”