Jégkorong: A világbajnokságra készen leszünk! – Galló Vilmos

– Egy héttel ezelőtt ért véget a klubidénye, amely végén a Timra IK-val kiesett az első osztályból. Hogy van testileg-lelkileg?
– Jól, és nem is baj egyáltalán, hogy már jönnöm kellett haza, hiszen így nem is hagytam ki olyan sokat, mint talán másoknak, meg tudtam őrizni a formám, ami mindig a szezon végén a legjobb. Egy hetet sem pihentem, de már ezalatt is hiányzott a jég, közben is edzettem szárazon.

– Az eredmények mögé nézve milyen volt a klubszezonja?
– Nem minősíthetem jónak, hiszen kiestünk az élvonalból, így a liga szabályai alapján minden szerződés felbomlik, azaz most huszonöt játékos kiömlött a piacra… Ebből a szempontból tehát rosszul alakult, nekem viszont jól ment, a saját teljesítményemmel elégedett lehetek. Remélem, jövőre feljutnak.

– Ebből arra következtetnénk, hogy nem marad a klubnál.
– Nem izgulok ezen, előbb-utóbb úgyis talál az ember csapatot. Ha esetleg a Timránál kellene maradnom, az sem lenne gond, azért huszonkét évesen egy-két évet még el tudok játszani a másodosztályban, az Allsvenskanban, a fejlődésem szempontjából sem lenne rossz. Ám legszívesebben nyilván az első osztályban, az SHL-ben játszanék.

– A jó egyéni statisztika alapján úgy vélnénk, máris van egy-két ajánlata.
– Ködösen talán van… Inkább érdeklődésnek mondanám.

– Az nem zavarja, hogy ismét az első és másodosztály határán kellett egyensúlyoznia?
– Annyira még nem, kiesésből ez volt az első. Ha még egyszer előfordulna, talán már elgondolkodnék, de mindenből tanul az ember, csak rutinosabbá váltam.

– Mindezek után nehéz átállni a válogatottra?
– Egyáltalán nem nehéz, hiszen ismerjük egymást kiskorunk óta. Fantasztikus a hangulat, ez sokat segít, a szisztéma pedig ugyancsak hasonló.

– És talán könnyebb felvenni a fonalat azért is, mert tavalyhoz képest csak apró módosítások történtek a játékrendszerben.
– Igen, egyre jobban megszokjuk ezt a stílust, szerintem jobb eredményt is tudunk elérni. Mondjuk, az emberelőnyeinken még van mit javítani… Persze van időnk, de azért jó lenne már a Szlovénia elleni edzőmeccsre találni egy-két gólt, aztán a világbajnokságra készen leszünk. Éppen elég meccset játszunk addig, hogy csúcsformába kerüljünk, majd Kazahsztánban is eltöltünk néhány napot a kezdésig, hozzá tudunk szokni a másik időzónához, az időjáráshoz, a jéghez, ami ilyenkor fontos. A programban nem lehet hibát találni.

– Szerda este tehát Szlovénia érkezik: jó az, hogy leendő vb-riválissal gyakorolunk, aztán milyen élmény lesz a vb-n, hogy akkor a kétszeres Stanley-kupa-győztes Anze Kopitar is felvonul?
– Az edzőmeccs csakis előnyös lehet, hiszen máris felmérhetjük, hol állunk mi és ők, s úgy kicsit könnyebb lesz olvasni a rendszerüket. Az pedig, hogy Kopitar ellen is játszhatunk, nagyon nagy szó, hiszen kiskorunk óta figyeljük, csodáljuk, és most egy jégen lehetünk vele, lemérhetjük magunkat, milyen szinten állunk hozzá képest. Ez fantasztikus lesz – amiként az is, ha elveszünk tőle egy-két korongot és gólokat lövünk nekik.